A budapesti belvárosi vendéglátóhelyek, úgy mint éttermek, presszók, cukrászdák és persze nevezetes kocsmák híres kreativitással megáldott vendégei azonnal tudták, hogy az Orbán Viktor miniszterelnök által beterjesztett „háborús vészhelyzet” mit is jelent. Az elsötétítéssel járó bombázások, a 75. életkorukat betöltöttekig terjedő hadkötelezettség és számtalan más variáció öltött testet a spekulációkban. Ilyenkor válik igazsággá az elmúlt korok nyelvművelőinek megállapítása, a magyar nyelv gyilkos, semmilyen más nyelvvel össze nem vethető ereje.
Vagyis jelen esetben a „háborús vészhelyzet” nem lehet más – mondják –, mint a vég kezdete. A felvetés szikrája azonnal gyökeret is ver egyesek képzeletében itthon és határon túl. Talán valamiféle gond lenne a magyar nyelv kifejező erejével? Mert bizony a magyar miniszterelnök kijelentése éppen nem egy végzetre, hanem a kibontakozás lehetőségére útmutatás. Egy normális világ aktív megőrzésének a kezdetét fejezi ki politikai szóhasználattal. Végét jelenti a bizonytalanság és politikai káosz időszakának.
Ebből következően a valós értelmezésben a nemzeti lét biztonságának kiterjesztését artikulálja. Világossá vált ugyanis, hogy a harminc évvel ezelőtt vágyott szövetségi rendszerhez tartozás eszméje és főleg gyakorlata nemcsak kiüresedett, hanem a brüsszeli bürokraták csapdájában kontraproduktívvá vált. A magyarországi „háborús vészhelyzet” deklarálása egyenlő a szabad akarat érvényesítésének gyakorlatával.
Amíg a magyar politikai vezetés a szövetségi hűség mentén – NATO, Európai Unió – erőltette a megoldási javaslatait, megpróbálta elfogadtatni ésszerű elveit a külföldi politikai elittel, elutasítás és „megvesszőzés” volt a jutalma. – Ne épüljön kerítés az Európát elfoglalni akaró invázió megakadályozására – mondták Brüsszelben 2015-ben. A tapasztalatok okán mindezt egy-két évvel később már egyre többen értékelték helytelen döntésnek. Vagy emlékezzünk a Covid-járvány vakcinabeszerzési botrányára, amikor a magyar kormány nem volt hajlandó emberkísérletben részt venni, és széles körben próbált oltóanyagokhoz jutni, nemcsak egy forrásból, ahol ráadásul nem is volt meg az igényelt mennyiség. De adott napjaink történése, hisz ismét szabotázsnak minősítették az Orbán-kormány bejelentését, miszerint országunk nem lesz az orosz–ukrán fegyveres konfliktus szereplője, és ebből következően áldozata. – Megint mi ez a rebellió? – kérdezték tőlünk nyugatra a „humánum” lelkes bajnokai, azzal az egyszerű ténnyel sem törődve, hogyha fegyvert küldenek, az biztosan több emberáldozattal fog járni. Mert mindegy, hogy melyik oldalon halnak meg a katonák, ők emberek, akik nem felelősek a felsőbbség döntéseiért.
