Fontos azonban leszögezni: a metoo-nak, pontosabban a mozgalom alapvető szándékának, vagyis hogy rántsuk le a leplet egy jelen lévő társadalmi taburól, helye van. A nyilvánosságnak tudnia kell arról, hogy vannak olyan befolyásos emberek, akik a hatalmukkal visszaélve náluk gyengébbeket, alacsonyabb beosztásúakat vagy egyszerűen csak védekezésre képtelen embereket zaklatnak, sakkban tartanak vagy zsarolnak. Hogy igenis vannak olyan helyzetek, amikor egy nő pusztán és önmagában csak azért, mert nő, hátrányból indul a munkaerőpiacon. Hogy vannak, akik folyamatos testi és lelki bántalmazás közepette élnek. Fontos, hogy ezekről társadalmi szinten beszéljünk és megoldást találjunk rájuk. A probléma csak az, hogy a metoo el sem jutott odáig, hogy eredeti küldetését bevégezze.

Nem kis számban akadtak ugyanis nők az elmúlt néhány évben, akik a mozgalom hullámait és az emberek jóhiszeműségét kihasználva – ilyen-olyan, háttérben meghúzódó okokból – fegyvert kovácsoltak a szexuális erőszak és abúzus témájából, és kíméletlenül legyalulták azt, aki az útjukban állt.

És hogy ez milyen esetekben jöhet „kapóra” egy nőnek? Például, ha elvált és meg akar szabadulni a volt férjétől, ezért a közös gyereküket ráveszi, hogy mondja azt a pszichológusnál: az apja bántalmazta. Vagy ha még válás előtt áll és meg akarja torolni a sérelmeit a férjén, minél több pénzt kicsikarva a perben. Ha hollywoodi híresség és az új filmjének a premierje előtt kell egy kis hírverés. Ha beszürkülni látszó celebművésznő, akinek kell egy kis botrány, hogy beszéljenek róla és ne tűnjön el a köztudatból, mert szakmai produktum már nem sok van mögötte. Vagy ha ő maga a bántalmazó, de tudja, hogy a közvélemény inkább ad igazat egy nőnek, pláne, ha híres, semmint egy férfinak, aki azt állítja, a párja fizikailag és verbálisan is bántalmazta.

Ahhoz sem kell túlságosan éles látás, hogy az embernek feltűnjön: a „trükköt” igyekeznek bevetni a politika világában is. Csak hogy egy friss példával éljek, miután Elon Musk bejelentette, hogy többé nem szavaz a demokratákra, illetve véleményszabadságot hirdetett az eddig ultraliberális Twitteren, hirtelen előkerült a Space-X egyik légiutas-kísérője, aki azt állítja, a milliárdos üzletember szexuális szolgáltatásokat várt el tőle, majd miután ennek nem tett eleget, elkezdték a munkahelyén ellehetetleníteni. Véletlen lenne az időzítés?

Hogyan lehet ez ellen védekezni? Ha valakit a közvélemény előtt meghurcoltak, képes még tisztára mosni a nevét? Hogyan lehet eldönteni valakiről, aki bántalmazásról beszél, hogy valóság, amit állít, vagy megvezeti a közvéleményt?

„A társadalmi elvárás szerint a férfi erős, mindent eltűrő személyiség, a sírás nem elfogadott tőle, hiszen az a gyengeség jele. A férfi azt tanulja, abban a tudatban nő fel, hogy egy nőt nem illik bántani. Ehhez az alapvetéshez szinte mindenáron tartja magát, még abban az esetben is, ha partnere agresszíven viselkedik vele. Az esetleges megvető pillantások, kigúnyolások miatt segítséget nem kér. Megalázottságáról nem beszél, eltűri, hogy felesége/partnere nap mint nap bántalmazza, akár szóban, akár tettleg is. Ha önvédelemből visszaütne a nőnek, általában súlyosabb sérülést okozna, mint az általa elszenvedett sebesülés, és ha ezután a nő segítségért fordulna, akkor a férfinak erőszakos cselekmény elkövetése miatt kellene bizonyítania ártatlanságát az igazságszolgáltatás előtt…” – olvasható a 2020-as Belügyi Szemlében, a Családon belüli erőszak – amikor a férfi az áldozat című tanulmányban. Ugyanez a dokumentum idéz egy 2005-ös statisztikát, amely szerint: „…Aktuális felnőtt párkapcsolatában minden tizedik fiatal ütötte már meg partnerét, ellenkező esetben partnere ütötte meg őt. Nemek szerint vizsgálva több nő, mint férfi ismerte be, hogy megütötte már párját.”

A közvetlen környezetemben is tudok olyan esetről, amikor a közel két méter magas férjet egy szóváltás következtében olyan erővel ütötte fejbe a felesége ököllel, hogy felrepedt a bőre és agyrázkódást szenvedett. Amikor bement a kórházba és a traumatológián elmondta, honnan származik a sérülése, az őt ellátó orvos kinevette. Maga a tanulmány is leírja, a férfiak azért nem mernek segítségért folyamodni semmilyen hatósághoz, mert félnek attól, hogy nem veszik őket komolyan vagy nem tartják majd őket elég férfiasnak.

Az írást úgy kezdtem, Johnny Depp pere nagy jelentőséggel bír, talán nem túlzás, hogy történelmi jelentőségű. Ő ugyanis az első, aki ki mert állni a nyilvánosság elé, világhírű, ismert férfiként, és ki merte mondani, hogy igen, őt bántalmazták. Méghozzá az a nő, aki a felesége volt, és aki ugyanezzel vádolta meg, aminek következtében derékba tört eddig töretlennek látszó karrierje.

– Ön volt Mr. Depp bántalmazója – mondta Camilla Vasquez, a színész ügyvédje, miután bizonyítékok sorát mutatta be a bíróságnak arról, Amber Heardnek jóformán minden állítása hazugság volt az őt ért sérelmekkel kapcsolatban. Azt hiszem, ez legalább annyira fontos mondat, mint 2017-ben az a bizonyos The New York Times-cikk. Vegyük észre, hogy az egész metoo-mozgalom mostanra éles fegyverré kovácsolódott, és már rég nem azt a funkciót tölti be, mint berobbanásakor! Arról nem is beszélve, hogy azok a befolyásos nők, akik hamisan vádolnak valakit bántalmazással, azoknak a hangját jelentéktelenítik el, akik valóban segítséget kérnek és arra tényleg rá is szorulnak. A szabadság hazájában és sajnos szerte a liberális világban azonban éppen ők ülnek a vádlottak padján. Teljesen abszurd.

A szerző újságíró

Borítókép: Amber Heard és Johnny Depp a tárgyalóteremben (Fotó: POOL/AFP/Steve Helber)