Nem volt tehát hiábavaló a Nemzeti Versenyképességi Tanács munkája, csakúgy, mint a Magyar Nemzeti Banké sem. Utóbbi több száz pontból álló javaslatcsomaggal rukkolt ki, míg előbbi 2017-ben kezdte meg munkáját. Érdemes visszatekinteni az öt évvel ezelőtti állapotra is: akkor az 52. helyen volt Magyarország a svájci IMD versenyképesség-kutató intézet rangsorában, vagyis egy fél évtized leforgása alatt hazánk 13 helyezést javítva a 39. helyre lépett előre, ami az eddigi legkedvezőbb eredmény.
A svájci IMD összefoglalója – csakúgy, mint más versenyképességi lista – is szubjektív. A mintában szereplő száz vállalat vezetőjének a véleménye alapján készült, a statisztikai adatok között pedig több is 2019 előtti szám. Ettől függetlenül a más országokkal történő összehasonlítás nagyjából objektív képet nyújt a helyzetről. A jelentésből kiderül, hogy a megkérdezett vállalatvezetők az első öt helyen az alábbi tényezőt jelölték még többségében a magyar piac vonzerejével kapcsolatban: versenyképes adórendszer; a gazdaság dinamizmusa; képzett munkaerő; megbízható infrastruktúra; könnyű hozzáférés a pénzügyi piacokhoz. Konkrétan a magyar kormány jelentős adó- és adminisztrációcsökkentést hajtott végre, erősítette a digitalizációt és az elektronikus ügyintézést, könnyítette a foglalkoztatás és a beruházások feltételeit. Ezek az intézkedések pedig jelentősen hozzájárultak a versenyképesség javításához.
Amennyiben pedig még alaposabban elemezzük a rangsort, az is kiderül belőle, hogy a V4-ek között a gazdasági eredmények tekintetében Magyarország vezet, az elmúlt időszakban ennyire jó eredményt egyszer sem ért még el hazánk, a csehek ugyanis mindig leköröztek bennünket. Külön említést érdemel, hogy a 63 vizsgált ország közül hazánk helyezése javult a legnagyobb mértékben, miközben Románia és Lengyelország is rontott.
A bizonyítvány nagyon jó, de még korántsem jeles: miközben a gazdaságpolitikai döntéshozók jogosan örülhetnek az alpesi köztársaságból érkező tanúsítványnak, addig a gyenge pontokra is fókuszálni kell. De mik is ezek? Az IMD összefoglalója szerint máig problémát okoz az export „tudástartalma”, a gyenge nyelvtudás vagy éppen az egészségügyi rendszer bizonyos „elemei”. A feladat adott: ezeknek az „erőtlen” területeknek a megerősítésével ugyanis a versenyképességet is tovább lehetne javítani.
Összességében azonban ennek a minősítésnek nagyon örülni kell, s minden jel szerint alátámasztást kapott a kormány adócsökkentési politikája, valamint a munkaalapú társadalom kapcsán tett döntések, nem is beszélve a szakképzési rendszer átalakításáról. Úgy tűnik, az erő most velünk van, éljünk a további javítás lehetőségével. A 39. helyezéssel ne érjük be!
A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese
