Erről árulkodnak Manfred Weber, az Európai Néppárt bajor frakcióvezetőjének szavai is, aki elfogadhatatlannak tartaná, ha a „szerencsés” tagországok feltöltött tározókkal, míg mások energiahiánnyal sújtva vágnának neki az őszi és téli időszaknak. Felfogása szerint ugyanis a bölcsesség – vagy annak hiánya – csak szerencse kérdése. Így magától értetődő, hogy igazságosan kell elosztani az Európai Unióba érkező földgázt a tagországok között, hiszen az nem lehet „szerencse” függvénye. Köztudott tény azonban, hogy jobb helyeken még a szerencséért is megdolgozik az ember. Itt azonban szó sincs szerencséről, ahogyan 2015-ben sem. Egy-egy jó döntést mindig a józan ész, a felkészültség és a helyes testtartás határoz meg. Utóbbit úgy is megfogalmazhatnánk: kinek az érdekeit tekintjük elsődlegesnek? A saját népünkét vagy éppen ideológiai és gazdasági érdekcsoportokét?

Weber „igazságos elosztás” iránti vágyát néhány hónapja még a túlzott és irracionális magabiztosság előzte meg német részről. Hányszor és hány helyen olvashattuk, hogy Németország felkészült a gázembargóra, képesek alternatív forrásokból fedezni az orosz gáz esetleges kiesését, miközben már jóval a háború kirobbanása előtt súlyos energiaválság és a rezsiköltségek folyamatos emelkedése jellemezte a német gazdaságot. Robert Habeck gazdasági miniszter például a szankciós csomagok tárgyalását megelőzően még úgy fogalmazott, hogy Németországnak elegendő tartaléka van, felkészült az orosz gázszállítások leállítására, köszönhetően a Katarral kötött megállapodásnak. Alig néhány hónap telt el, de a német miniszter a minap már azon félelmének adott hangot, hogy rémálommal járna országának, ha a következő hónapokban is kimaradnának az oroszországi gázszállítások. Az aggodalom nem alaptalan, hiszen a katari földgázszállítás legkorábban 2026-ban vagy 2027-ben indulhat meg, addig pedig még néhány telet át kellene vészelnie a német gazdaságnak és lakosságnak.

Az Oroszország elleni szankciók mellett áll Olaf Scholz kancellár is, aki májusban elmondta, Németország nem áll le Oroszország büntetésével a szankciók révén, több ízben pedig azt is megtagadta, hogy rubelben fizessenek az orosz gázért. Az orosz reakció természetesen nem maradt el, így a gázszállítások jelenlegi elapadása súlyos problémákat okozhat a következő hónapokban, amely már nemcsak az ipart, hanem a lakossági ellátást is veszélybe sodorhatja. Ezt jól tudja a német vezetés is, emiatt az „igazságos elosztás” gondolata újra az európai politika napirendjének szerves részévé válik. Így lesz az elhibázott német politika ismét összeurópai probléma. A felelősség nem a német vezetést, hanem azokat a renitenseket terheli majd, akik nem hajlandók lemondani saját gázkészleteikről a „szerencsétlenebbül járt” országok számára. Az egyre inkább globális válsággá váló háborús helyzetben pedig arra is készülnünk kell, hogy az illegális bevándorlók „igazságos elosztás” terve sem marad sokáig a berlini és a brüsszeli fiókok mélyén.

A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány elemzője

Borítókép: Olaf Scholz német kancellár sajtóértekezletet tart 2022. május 4-én (Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan)