Szerintük jogos kérdésként merül fel, hogy a jelen helyzetben szabad-e fenntartani az Ukrajnát és annak függetlenségét ádázul gyűlölő író múzeumát, ő ugyanis, „amennyire csak képes volt rá”, lejáratta az országot a műveiben, például A fehér gárda című regényben is. Ezek után többek között Zsdanov legbehízelgőbb modorában Ukrajna egyik legalattomosabb ellenségének nevezik az elhunytat, akinek megvető és arrogáns hozzáállása csak őszinte haragot és undort vált ki. És ez így megy még egy darabig, a félműveltek lehengerlő magabiztosságával, majd leszögezik, hogy a Bulgakov-múzeum, valamint maga az író és az ő munkássága nem csupán magára a nemzetre, hanem még az ukrán identitásra és államiságra nézve is komoly veszélyhordozó. Nos, nagyjából ez van, amikor a ­féleszűek is felkapaszkodnak a színpadra, ami amúgy is hemzseg már a sorstársaiktól. Csak remélni tudom, hogy a macskákat azért békén hagyják, bármit is követett el Behemót a Mester és Margaritában. Ebben a mai zűrzavaros világban persze az is elképzelhető, hogy valakik már megint kiengedték a fake-et egy pincsiportálon, és mindez nem igaz, de sajnos kötve hiszem.

Át is térhetünk hát néhány sunnyogásra. Olasz lapok és svájci híroldalak arról cikkeznek ugyanis, hogy miközben lassan már egy orosz agár sem utazhat be a nyitott, keresztény Európába, Zelenszkij állítólag 3,8 millió euróért vásárolt toscanai villájában orosz vendégek pihenték ki fáradalmaikat, potom ötvenezer euró bérleti díj kifizetése után. Ez azért aranyos, nem? Mindeközben az ukrán kikötőkből hajókkal szállított élelmiszerek nagy része nem a szegény, rászoruló afrikai és ázsiai országokba kerül, hanem gazdag nyugati államokba, változatlanul dőlnek az orosz termékek Amerikába, a Coca-Cola – bocsánat, Dobry Cola – egy kis átcímkézéssel maradna Oroszországban, az Ukrajnának küldött amerikai és francia fegyverek egy része ki tudja, kiknek a kezébe vándorol, mindenesetre úgy tűnnek el sorban, hogy azt még Piszkos Fred is megirigyelné.

De ha már itt tartunk, jöjjön a legkeményebb! A biztonság kedvéért ukrán forrásból. Az utóbbi időkben nemcsak egy cirkáló tűnt el, hanem egyetlen megyében 22 tengeri konténernyi, 389 vasúti vagonnyi és 220 kamionnyi teherrakományt sikkasztottak el, valószínűleg a pénztárossal együtt. Ezeket a külföldi segélyszállítmányokat a feladók a menekülteknek, a védelmi egységek tagjainak és a rászorulóknak címezték, ám különféle boltokban és piacokon bukkantak fel. A helyi korrupcióellenes ügynökség munkatársai alighanem túlterheltek lehetnek, de az elég valószínűtlen, hogy valamiféle delíriumban fogalmazták meg azt az észrevételüket, mely szerint a szálak a legmagasabb szintekig is elvezethetnek. Talán inkább abból a tapasztalatukból indulhattak ki, hogy ezt az egészet aligha a zaporizzsjai Másenyka néni organizálta, és hogy a szálak még a legalja esetében is inkább felfelé vezetnek. És Másenyka néni, valamint a hétköznapi európai emberek, akik riadtan nézegetik az energiaszámláikat, és azon gondolkodnak, hogy néhány hét múlva inkább éheznének, mint fáznának, vagy fordítva, „csupán” áldozatok egy ördögi játszmában. Majdnem, mint Bulgakovnál.

Borítókép: Mihail Bulgakov orosz író szobra Kijev központjában lévő múzeumának épületén (Fotó: Flickr)