Az a helyzet, hogy a magyar álláspont volt az egyedüli, amely megmenthette volna az uniót az elkövetkező gazdasági katasztrófától. Mi voltunk azok, akik próbáltuk lebeszélni az elvetemült vagy legalábbis demens brüsszelitákat, hogy tüdőn lőjék magukat. Csakhogy fittyet hánytak a tiltakozásunkra. Ha nincsenek az őrült, öngyilkos szankciók, amelyeket Magyarország végig ellenzett, akkor most minden bizonnyal nem lenne ilyen ördögi infláció és nem nézne pokoli tél elé Nyugat-Európa. S bár a szankciókat elleneztük, az európai egység érdekében majdnem mindet támogattuk, kivéve azokat, amelyek azonnal a szakadékba rántottak volna minket.

Egyedül az orosz ortodox egyház vezetője, Kirill pátriárka szankcionálása volt az, amit (bár nem tett volna minket tönkre) erkölcsi okokból megvétóztunk – tudniillik megengedhetetlen egyházi méltóságok kifosztása. Ilyet utoljára a bolsevikok, majd pedig a nácik tettek. Persze, ahol Lenin- meg Marx-szobrokat lehet állítani, ahol civileket gyilkolászó horogkeresztes bandákat „szabadságharcosoknak” neveznek vagy ahol buksisimogatás jár a nemzetiségek anyanyelv-használatának ellehetetlenítéséért, ott teljesen természetes, hogy pátriárkákat „törvényesen” ki lehet fosztani.

Ennyit tehát Oleh Nyikolenko ukrán külügyi szóvivő vádaskodásáról. Ám vele csaknem egyszerre érkezett egy másik beszólás is keleti szomszédunktól. Zelenszkij elnök tanácsadója, Mihajlo Podoljak azt mondta, azt hazudta, hogy Orbán Viktor szerint az oroszok jogosan támadták meg Ukrajnát, továbbá Orbán jogosnak nevezte az ukránokat ért atrocitásokat. Aljas, szemenszedett hazugság! Rögzítsük: soha nem mondott még csak hasonlót sem Orbán Viktor, ellenben többször kijelentette: Oroszország agressziót követett el, és Magyarország minden eszközzel (a fegyverszállításon kívül) segíti Ukrajnát és a hozzánk érkező ukrán menekülteket.

Szinte már föl sem kapjuk a fejünket az ukrán politikusok magyargyalázásaira. Tizenkettő egy tucat hasonló rágalmat szórtak ránk az utóbbi hónapokban, években. „Stratégiai nyugalmatok csak a sírban lesz” – ígérte a nagykövetük, akit azóta „rotáltak”. Ám nem az orosz támadás óta kergültek meg – már február 24-e előtt is a veszettség tüneteit mutatták. Ahol egy titkosszolgálati kötődésű portál magyar tisztviselőket halállistára tehet, ott bármi megtörténhet. Még az is, hogy fölgyújtják egy magyar szervezet székházát. Emlékezhetünk egyik parlamenti képviselőjük fenyegetésére is: „Az ukrán haderő kész közbelépni, és a 128-as dandárnak két óra elegendő, hogy a Balatonig hatoljon.”

Nem így kellene beszélniük egy olyan állam politikusainak, amelyet úgymond ok nélkül, ártatlanul támadtak meg. Igaz, egy ártatlan állam nem löveti tüzérséggel a saját népét, miként Ukrajna 2014 és 2022 között a Donbaszban. És nem gyilkol meg (az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosi Hivatalának januári jelentése szerint) legkevesebb 3404, többségében orosz nemzetiségű civilt ugyanott. Hogy mindezt nyugati buksisimogatások közepette zavartalanul megtehette, mindenre magyarázat. Így, ilyen veszettül csak egy olyan bábállam politikusai viselkednek, amelyet külső erők irányítanak – ahogy látjuk, épp a szakadékba.

Borítókép: Mikolajiv régió közigazgatási hivatalának felvétele egy orosz rakétatámadásban találatot kapott épületről az ukrajnai Vozneszenszknél 2020. augusztus 20-án (Fotó: MTI/EPA/Mikolajiv régió közigazgatási hivatala)