idezojelek

A pedagógusdemonstrációkról reális szemmel

Arra is fel kellene hívni a demonstrálók figyelmét, hogy a színvonalas oktatás nem csak fizetés kérdése.

Cikk kép: undefined

Gyakran változó világunkban sok minden újrafogalmazódik. Ezek közé sorolhatók a pedagógusokról alkotott korábbi nézetek is. Az 1929–33-as évek nagy gazdasági világválsága következtében Magyarországon a közszférát, így a pedagógusokat is hátrányosan érintő intézkedések kerültek terítékre. Karafiáth Jenő, az említett időszak vallás- és közoktatásügyi minisztere szóba hozta a személyi titkárának, hogy szükség lehet a pedagógusok bérének a csökkentésére is. Mire utóbbi azt válaszolta a miniszterének: „Kegyelmes úr! Akkor a pedagógusok sztrájkolni fognak.” A miniszter itt leírni nem kívánt hasonlattal élve adta tudtára titkárának véleményét, miért nem fog arra sor kerülni.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Még a múltnál, pontosabban a kommunizmus évtizedeinél maradva, szólni kell róla, két szakmai réteg volt Magyarországon, amelyet a diktatúra politikai, ideológiai és világnézeti téren totálisan a terrorja alá tudott vonni. 

Az egyik társadalmi/szakmai csoport a fegyveres testületekhez tartozó, a másik pedig a pedagógustársadalom volt.
Mindkét területen tevékenykedők hivatalosan is el voltak tiltva a szabad vallásgyakorlástól. Az sem volt ritka, hogy a pedagógusokat alantas politikai feladatok ellátására is kötelezték. Községünkben például lebeszélés céljából elküldtek egyes, arra alkalmas pedagógusokat azokhoz a családokhoz, akik gyermekeiket egyházi gimnáziumba szándékoztak beíratni. A megalázó helyzetük ellen csak kevesen mertek tiltakozni. Nem úgy, mint a rendszerváltás utáni években, de akkor is kizárólagosan a jobboldali kormányok idején, ha bármiféle vélt, esetleg valós sérelem érte őket. A mostani tüntetéseken a „Szabad országot!” skandálóknak az említett időkre, a pedagógusok hajdani nehéz helyzetére is emlékezniük kellene.

Célszerű kissé visszatekinteni a 2016-os, tavaszi pedagógusdemonstrációk fő követeléseire. 

Az akkori tüntetők kívánalmai a béremelések mellett főként három dologra összpontosultak. A szabad tankönyvválasztásra, valamint a világnézeti tárgy – elsősorban a hittan – mint kötelező elem kiiktatására és az iskolák központi irányítás alá vonása elleni tiltakozásra. Világosan látni kell, hogy az elérni vágyott célkitűzéseik jelentős mértékben világnézeti, politikai tartalmúak voltak. A pedagógustársadalom balliberális beállítottságú része számára a korrekt alapon szabályozott tananyag meghatározása, valamint a hitoktatás megléte mindmáig megemészthetetlen dolog. Ezen túlmenően – mindennemű rosszhiszeműséget félretéve – a szabad tankönyvválasztás lehetősége még bizonyos fokig üzleti érdekekkel is kapcsolatba hozható.

A követelések/kifogások között szerepeltek ideológiailag semleges ügyek is. 

Mint például a pedagógusok számára előírt kötelező óraszám csökkentése, az iskolában tartózkodás határozott időtartamának eltörlése, a pedagógusok minősítési rendszerének módosítása stb. Ezek mind olyan kérdések, amelyek párbeszédes alapon rendezhetők, és amely ügyek megtárgyalására a kormány mindig is nyitott volt. Úgy, mint a mostani tüntetések fő okaként megjelölt béremelések esetében is. A tiltakozó pedagógusok kérlelhetetlensége, figyelembe véve, hogy a hat évvel ezelőtti követelések néhány elemét, például a szabad tankönyvválasztást újra előhozták, valamint hogy a korábbi demonstrációk egynéhány szereplője ismét megjelent a fő hangadók között, a megmozdulások oktatókon kívüli erők általi, politikailag erősen motivált voltát támasztja alá.

A közoktatás eredménye, hogy ha a középiskolát végzett egyén továbbtanul, akkor a felsőoktatásban jelenik meg. 

Ezzel kapcsolatosan olykor kiábrándító képet kaphatunk. Még korábban, az osztatlan egyetemi képzési forma meglétekor egyik munkahelyemen több olyan eset is előfordult, amikor negyedéves hallgatók a vizsga során nem tudták, mekkora is Magyarország területe. Amit az én időmben már az általános iskola harmadik osztályában tudni kellett.
A pedagógusok béremelési követelései – ha figyelmen kívül hagyjuk a költségvetés teherbíró képességét – elvileg elfogadhatók. Azonban itt szögezzük le, amilyen alapon most a pedagógusok tiltakoznak, illetve korábban az orvosok béremelésének a jogosságát kimondták, úgy azt a közszféra egészére is vonatkoztatni lehetne! Ennek alátámasztásául megemlíteném, hogy az egyetemi professzorok fizetése 2015-ig nem érte el a bruttó ötszázezer forintot. Ez az összeg pedig az egyetemek mostani modellváltásáig továbbra is jelentősen alatta maradt a versenyszférában tevékenykedő diplomások átlagjövedelmének. A közoktatásban az évtizedek alatt – nem utolsósorban az alacsony bérek következtében! – kontraszelektálódott pedagógusok szakmai és morális színvonala nem fog azonnal megváltozni. 

Ugyanez a megállapítás érvényes a felsőoktatásban tevékenykedő oktatók jelentős részére is.

Arra is fel kellene hívni a demonstrálók figyelmét, hogy a színvonalas oktatás nemcsak fizetés kérdése, hanem a pedagógusok megfelelő szakmai felkészültségét és a kívánt színvonalú erkölcsi hozzáállását is feltételezi. Vagyis, azok függvénye/következménye is.

Az előbbiekben érintettem a közszférában tevékenykedők bérszínvonalának a kérdését. Amely a rendszerváltást követő évtizedek alatt elsősorban a diplomával rendelkezők tekintetében egyre jelentősebb mértékben elmaradt a versenyszférában tevékenykedő azonos végzettségi fokozatúakétól. Az ebből eredő feszültségeket a kormány az orvosok esetében kirívóan magas fizetésemeléssel megoldotta. A pedagógusdemonstrációk okán a kormány a közeljövőben ugyanilyen megoldáshoz kíván folyamodni. Kérdés azonban, mi lesz akkor, ha újabb, a társadalom és a gazdaság működése szempontjából szintén nélkülözhetetlen csoportok ugyanúgy igyekeznek majd a jobb anyagi helyzetük elérése céljából a kormányra nyomást gyakorolni, mint tették ezt az orvosok, illetve teszik most már nem először a pedagógusok?
A szerző mérnök-közgazdász, egyetemi tanár

Borítókép: Az ADOM Diákmozgalom és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) által a pedagógusokért meghirdetett szolidaritási tüntetés résztvevői a Műegyetem rakparton (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Gombfocicsaták Andrásnál

Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás

A Draghi-jelentés zsákutca!

Ambrus-Jobbágyi Zsófia avatarja
Ambrus-Jobbágyi Zsófia

Valóban megszületett!

Jeszenszky Zsolt avatarja
Jeszenszky Zsolt

Milyen példát mutat az iszlám?

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.