Kárpátalján és a magyarság körében nemrég nagy felháborodást váltott ki a munkácsi vár turulszobrának erőszakos eltávolítása. A magyar történelem ősi szimbólumát – a helyi önkormányzat határozata nyomán − feltűnő gyorsasággal szétfűrészelték és a várárokba dobták. A durva, provokatív cselekmény egyértelműen összefüggésbe hozható a magyarok megsértésének és megalázásának szándékával. Ilyen horderejű politikai lépés csakis Zelenszkij elnök beleegyezésével történhetett.

A Szaharov-díj idei odaítélésének híre pár nappal azután röppent fel, hogy a magyar turul a mélybe zuhant. Az emlékműpusztító, goromba intézkedés vajon miként illeszthető az ukrán politika emberi jogokat, gondolatszabadságot, demokráciát erősítő felfogásába? Tegyük fel, hogy a díj odaítéléséről az illetékesek még a szoborpusztítás előtt döntöttek. A magyarellenes fenyegetésekről és robbantásokról viszont tudhattak, mert azok már a háború kitörése előtt is borzolták a kedélyeket Kárpátalján.

Ugyancsak az ukrajnai demokrácia „fejlődésének” ékes bizonyítéka az ottani orosztalanítás. Munkács városának végrehajtó bizottsága több mint fél évvel ezelőtt leszereltette a nagy orosz költő és drámaíró, Alekszandr Szergejevics Puskin köztéri mellszobrát, illetve eltávolíttatta a Puskinról korábban elnevezett középiskola emléktábláját. Ez sem lehetett titok az EPP illetékesei előtt. Az Európai Unióba igyekvő ukránok törvényhozása akkoriban tiltotta – és azóta is tiltja − az orosz zenét és könyveket. A háborús pszichózis állapotában lévő ukrán vezetésre nyilván átragadt a Brüsszelből irányított szankciós őrület, de a történet így is teljesen abszurd. Az Európai Unió az oroszellenes szankciókkal, a fegyverszállításokkal, a folyamatos politikai hangulatkeltéssel győzelmi álmokba kergeti Zelenszkij elnököt, aki bizonyítani szeretne.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nemrég képes volt azt mondani, hogy az ukránok nagyon sokat tettek a jogállamiságért. Az EU akkor ettől annyira meghatódott, hogy megadta Ukrajnának a tagjelölti státust. „Érdemes” volt, mert az ukrán törvényhozás nyomban tovább szigorított a nemzetiségek jogait csorbító nyelvtörvényen.

A bátor ukrán nép amúgy valóban megérdemli a Szaharov-díjat. Azért érdemli meg, mert miközben ő szenvedi el a háború szörnyűségeit, ki van szolgáltatva a politikai vezetés ostoba döntéseinek. Biztosra vehetjük, hogy az ukrán népnek semmi baja nincs a munkácsi turulemlékművel, de az 1837-ben elhunyt Puskinnal sem. Ami pedig Andrej Dmitrijevics Szaharovot illeti, ő legalább annyira orosz, mint Puskin. Igaz, nem az irodalom, hanem a magfizika mezsgyéin jeleskedett, az 1940-es évek második felétől a hidrogénbomba előállításán dolgozott. A félelmetes bomba 1953-ban elkészült, s ez a fiatal Szaharovnak akadémiai tagságot, valamint nemzetközi hírnevet hozott.

Hogy is van ez? Az orosz kultúra legnagyobbjait betiltó ukrán vezetés szemrebbenés nélkül elfogadja a Szaharov-díjat. Eszerint a Nobel-díjas orosz Szaharov – a szovjet hidrogénbomba „atyja” – Ukrajnában nincs betiltva, a szintén orosz Puskin viszont igen. A gyanútlan ember szédelegve keresi az értelmes választ, a kristálytiszta logikát.

A szerző író, újságíró

Borítókép: a munkácsi turulszobor (Fotó: Bereczky Tamás)