Létezik-e megindítóbb és felemelőbb érzés, mint az élet csodája? Énünk jobbik felének ezernyi árnyalatánál van-e nemesebb, van-e páratlanabb?
A megértés, az aggódás, a nevetés, az alkotó szenvedély vagy akár az önzetlen segítség képessége – és a sor a végtelenségig bővíthető – olyan attribútumai létezésünknek, melyek nélkül kérdéses lenne az embernek az állattól megkülönböztethető csodájáról beszélni.
Enélkül csupán egy szelete lennénk a Föld élővilágának, a létezést csak önmagában megélő megannyi faj között, múltról visszaidézhető emlékképekkel nem rendelkező, a jelent csak átélő, de nem alakító és saját jövőjét tudatosan tervezni nem képes teremtett sokaságnak.
Nem tudom, feltűnt-e a tisztelt olvasóknak, hogy hangsúlyosan az ember jobbik énjéről beszélek, de sajnos nem megkerülhető arról is szót ejteni, hogy sok esetben lelkünk rosszabbik énje is helyet követelhet magának tetteinkben, cselekedeteink kellően végig nem gondolt pillanataiban.
Ki ne ismerné a közöny, az érzéketlenség, a hazug számítás, akár a pusztító rombolás fogalmi tartalmát, a lélek árnyékos oldalának megannyi érzelmi, de tettekre váltható aspektusát?
A két oldal tengernyi lehetőségéből kellene mindannyiunknak idejekorán megtervezni és megfogadni, hogy melyik összetevőkből is álljon személyiségünk élethosszig viselt szövete.
Bevezetőm után rátérek arra a dilemmára, amire magam sem tudom a megfellebbezhetetlen választ, de beszélni mégis muszáj róla, és szinte kötelező. Hátha az emberi viselkedésünk nagy paradoxonja rádöbbenti az illetékeseket – akik nem mások, mint mi magunk – a „vagy-vagy” különbségtételére, mert az ,,ez is, meg az is" lehetősége egyszerűen összeegyeztethetetlen egymással, összeegyeztethetetlen a tízparancsolat elveivel.
Az orvostudomány világszerte mindent megtesz a betegségek leküzdéséért, az emberi fájdalmak enyhítéséért. Ezermilliárd dollárokat költenek az élet megtartásáért való globális küzdelemben.
Hazámból vett egyetlen példával élve, az SMA betegségében szenvedő gyermekeknél az állam esetenként 700 milliót fordít minden egyes lurkóra gyógyulásuk reményében.
