Ezen a ponton illik tisztázni azt is, kik vagyunk mi, mert a tények önjelölt tudóinak is látnia kell azt a felháborodott tüntetéssorozatot, ami az unió ostoba szankciós politikáját elutasítva végigsöpört Európán Brüsszeltől Berlinen és Prágán át Bécsig és Athénig. És ez még csak a kezdet. Vagyis nem lehet az agymosott fideszes birkák délelőtt már részeg csoportocskáira szűkíteni azon sokaságot, amelyik nem érez morális önelégültséget Putyin megbüntetése közben, ha annak áraként összedől minden körülötte, amiért évtizedekig dolgozott. Nyugodtan állíthatjuk, hogy európai polgárok milliói dühösek rettenetesen azért, mert az ő szempontjaik, az ő sorsuk, az ő jövőjük egyáltalán nem fontosak a döntéshozóknak, csak Oroszország megleckéztetése.
Tételezzük föl, hogy a külföldről pénzelt balliberális pártocskák szakértőinek igaza van, és az agresszor ellen kivetett, tizenegyezernél is több szankció mennyiségét érdemes még továbbiakkal növelni, hiszen csak idő kérdése, és súlyuk alatt megroggyan majd az orosz medve, letérdel Putyin gazdasága, és eljön a szép új világ!
Ebből is látszik, hogy a szankciós politika erőltetőinek agyában meg sem fordul a béke feltételeinek gyors megteremtése, fel sem merül az ukrán nép szenvedéseinek azonnali enyhítése, kompromisszumok kereséséről pedig végképp nem beszélhetünk. Az egész büntetőakció célja nem más, mint Putyin rendszerének a megbuktatása és Oroszország tönkretétele. Így értik ők a szankciók működését, alig várva, hogy borzalmas következményekkel járó tervük valóra váljék.
Ezzel szemben mi – akiknek azt hazudták, hogy a szankciók következtében Putyin felhagy Ukrajna ötödének az annektálásával, befejezi a különleges katonai műveletnek becézett háborúját, és a felek tárgyalóasztalhoz ülnek megvitatni azt a távolságot, amit illő lenne betartania a NATO rakétáinak az orosz határtól – azt tapasztaltuk, hogy a konfliktus egyre csak mélyül, egyre többen halnak meg, egyre többen menekülnek el immár nemcsak Ukrajnából, hanem a részleges mozgósítást elrendelő Oroszországból is, vagyis a mi nézőpontunkból a szankciók egyáltalán nem működnek.
És ez még hagyján, de miután ezt a végiggondolatlan politikát Európa józan eszét sutba vágó elitje kiterjesztette az energiaszektorra is, olyan folyamatokat gerjesztett, amik nyílegyenesen vezetnek a gazdasági összeomláshoz. Németország szenved, de nincs olyan uniós tagállam, amelyik ne kényszerülne válságkezelő intézkedésekre a szankciók miatt. Nem az a fő kérdés tehát, hogy fájnak-e Oroszországnak is a bevezetett intézkedések, hanem az, kibírja-e Európa az önként vállalt golyófogó szerepben ennek a gazdasági háborúnak a következményeit. És mi lesz akkor, ha nem bírja ki?
Nem ártana komolyabban venni immár azok figyelmeztetéseit, akik történelmi tapasztalatokra alapozva állítják, a globalista magánpénz-birodalom célja kettős az Ukrajnában vívott katonai és az Európára kényszerített gazdasági háborúval.
Oroszország végletes meggyengítése, vagyis nagyhatalmi álmainak végső összezúzása mellett nagyon fontos része a tervnek az Európát alkotó nemzetállamok felszámolása is. Már több ország táncol az államcsőd szélén, minden regnáló kormány folyamatosan veszít a népszerűségéből, ahogy elkezdődik a fizethetetlen energiaárak miatt a gyárbezárási és ezzel szoros összefüggésben az elbocsátási hullám, és elveszítve munkájukat az emberek elveszítik utolsó reményüket is, így teljes természetességgel támadnak rá majd mindenütt a velük nem törődő államokra. Pillanatok alatt olyan káosz alakulhat ki szerte Európában, amilyet nagyon régen nem láttunk már. Ez pedig kiváló dagonya lesz az Európai Egyesült Államok lidérces álmát kergető politikusok kondájának.
Azt se felejtsük el, ki keres a konfliktus elmélyülésén! Azt látjuk hónapok óta, hogy az oroszok elképesztő bevételekre tettek szert a válság miatt felsrófolt energiaárak következtében.
De nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a magasabb árak kifizetődővé tették a palagáz-technológiát, az LNG-terminálok építését, a nem mellesleg iszonyatosan környezetszennyező tartályhajós tengeri szállítást. És milyen fantasztikus üzleti érzékre vall, hogy Soros György és a hozzá hasonló spekulánsok az egyszerű halandó számára felfoghatatlan összegeket fektettek még időben a fenti technológiákkal foglalkozó vállalkozásokba! És most irdatlan összegeket keresnek a szankciók, végső soron az Ukrajnában dúló háború elhúzódása következtében.
Eltiporni Oroszországot, meggyengíteni Európa gazdaságait és még dollármilliárdokat keresni is rajta, ez aztán a mesterterv!
A végrehajtás legfontosabb eszközei pedig a szankciók, amelyek jobban sújtják azt, aki kivetette őket, mint a megbüntetni szándékozott felet. Ezért ma már túlzás nélkül kijelenthető, hogy akik a szankciós politika fenntartása, sőt további elemekkel történő kiterjesztésének hívei, elárulják Európai népeit. Ahelyett, hogy képviselnék érdekeiket, kiszolgáltatnak ötszázmillió embert olyan sötét globalista törekvéseknek, amelyeknek a hatását ma még képtelenség felmérni.
