És persze tehetik, hiszen olyan fene nagy diktatúra dúl éppen, hogy senki sem lövi ki majd a szemüket gumilövedékkel, nem verik véresre őket viperával, és még lovasrendőr-rohamtól sem kell tartaniuk.

Hát ilyen álságos ez a diktatúra. Békésnek hazudja magát. Pedig szegény Gyurcsány mit nem adna egy pofonért! Legalább egy icike-picike kézlegyintésért. Ó, milyen villámgyorsan körbejárná a világsajtót, hogy itt verik az embereket, elnáspángolták az ellenzék vezetőjét. De nem, Fletó legnagyobb bánatára nem lesz ebben része. Elmondhatja szabadon, viszkisüvegből elővarázsolt mondatait, ízléstelenül ölelgetheti a Nagy Imre-szobrot, lelkesen bejelentheti, hogy „felkészültünk!”, döntögetheti az „Orbán-rezsimet”, majd, mint aki jól végezte dolgát, elmehet vacsorázni egy jó helyre, ahol az asztaltársaság előtt elégedetten kijelentheti: „Megcsináltuk! Nem kicsit. Nagyon is!”

Hát igen, egy demokratikus országban bárki biztonságban és szabadon elmondhatja a magáét. Június 4-én, december 5-én, és most október 23-án is. Gyurcsánynak ennyi jutott. Aki folyton megújul a hatalom iránti éhségében, és képtelen belátni, amit egykori SZDSZ-es partnere megállapított, hogy „nem azt mondták, Feri, azt mondták, hogy menj a p…csába!”

De sebaj, mi azért jól szórakozunk, a sorozatos Fidesz-kétharmadért ő legalább annyit tesz, mint a kormány. Csak akkor szalad fel mégis a szemöldökünk, amikor egy-egy nemzeti ünnepünkön feltűnik a Jancsi-bohóc és nagyon komolyan veszi magát. De ez már olyan, mint a tévéreklám, ami alatt az ember kimegy a mosdóba, vagy falatozik valamit, vagy jár egyet.

Szóval október 23-án Gyurcsány, ezúttal Dobrev Klára magyar hangján, elmondja újra. Nem kicsit. Nagyon is. Lehet majd számolni, hányszor fog orbánozni.

A szerző nagyváradi író, újságíró

Borítókép: Gyurcsány Ferenc (Fotó: Kurucz Árpád)