időjárás 5°C Vilma 2022. december 5.
logo
ŐRZŐK LÁZADÁSA – Nincs új a nap alatt: ünneplés helyett gyalázkodott az ellenzék

Hamis kiindulópont, torz aktualizálás

Gajdics Ottó
2022.10.25. 05:40
Hamis kiindulópont, torz aktualizálás

Az a legrosszabb a nemzeti ünnepekben, hogy el kell viselni előtte, alatta és utána azoknak a kényszeres önkifejezését, akik nem tudnak, nem akarnak ünnepelni, akiknek semmit nem jelent a nemzet, az összetartozás, de nagyon jó alkalomnak találják e jeles napokat arra, hogy sértett magányuk világfájdalmával másokat is felhergeljenek. Leggyakrabban használt módszerük a hamis kiindulópontból elkövetett torz aktualizálás.

Így lettek idén október 23-án az ’56-os hősökből Herszon körül harcoló ukrán katonák, a pesti srácokból a tanáraikért tüntető diákok. Azt kellett megérnünk, hogy az Apró-villából a nemzeti kormány ellen szólította utcára az embereket az ott élő két posztkommunista szörnyeteg. Gyurcsány egészen odáig ragadtatta magát, hogy szerinte a jelenlegi kormány méltatlan 1956 örökségéhez, mert a szemkilövető szerint nem ismeri el az ukrán nép jogát az önrendelkezéshez.

Azt gondolom, ezt itt kell abbahagyni, de nagyon gyorsan. Ha valaki rögtön a háború kitörésekor kiállt Ukrajna területi integritása és önrendelkezésének sérthetetlensége mellett, akkor az a magyar kormány. Megmozdult az egész ország, hogy már az elsőként hazánkba érkező menekültek ételt, italt és szállást kapjanak, akkor is, azóta is minden eszközzel segít a magyar kormány annak érdekében, hogy akik nem mennek tovább, azok munkát, megélhetést találjanak, gyermekeik megfelelő oktatásban részesülhessenek.

Számtalan segélyszállítmány indult már útnak Ukrajna sokat szenvedett régióiba a karitatív szervezetek és önkéntes segítőik áldozatvállalásának köszönhetően, és jelen pillanatban is szerveződnek az újabb akciók. Fegyvert nem viszünk, és nem is lehet rajtunk keresztül szállítani, ez tény. De az, aki ebből a tényből azt a következtetést vonja le, hogy bárki kétségbe vonná a nemzeti oldalon az ukrán nép önrendelkezéshez való jogát, az hitvány gazember vagy idióta kretén. Esetleg mindkettő egyszerre.

Fölfoghatatlan, hogy miközben a már említett Apró-villában Toto kutya nyalogatta Putyin kezét, mára az önkontrollját veszített gazdája, Gyurcsány állít be mindenkit Putyin-pártinak, aki másképp merészel gondolkodni szolidaritásról, segítségnyújtásról és emberségről, mint a globalista háborús uszítók, akik közé ő maga is tartozik. Tudomásul kellene vennie a balliberális oldalon jóemberkedőknek, hogy kicsit sem csökken attól az ukrán nép szenvedése, ha együttérző buzgalmukban tönkreteszik ostoba döntéseikkel Európa országait is. Törődjünk bele, hogy nagyon mást gondolunk arról is, mi az üdvözítő magatartás ebben a helyzetben.

De hogy jön ahhoz bárki, hogy megbélyegezzen, érzéketlenséggel vádoljon és orosz propagandistának nevezzen, csak azért, mert a béke eléréséhez más utat tartunk helyesnek, mint ő? Álláspontunk szerint azonnali tűzszünetre lenne szükség és a béketárgyalások megkezdésére. Semmivel nem értéktelenebb álláspont, mint azoké, akik le akarják győzni Putyint, Oroszországot meg akarják gyengíteni, Európát pedig járulékos veszteségként kiiktatnák a gazdasági versenyből oly módon, hogy a rájuk kényszerített esztelen szankciós politikával végromlásba taszítják a kontinens országait.

Nyugodtan elfeledhetik balliberális honfitársaink azt a közkedvelt legendát is a nemzeti oldal geopolitikai hozzáállásáról, amely úgy szól, hogy miközben a haladárok mindig is nyugatnak kormányozták az ország hajóját, addig mi, bugris hátrafelé nyilazó, pálinkától begőzölt agyú, bőgatyás, árvalányhajas vidéki suttyók kelet felé kacsingatunk. Mit kacsingatunk, egyenesen beadtuk a jelentkezési lapot az új levédiai föderációba. Ezzel szemben az a helyzet, hogy miközben kiváló NATO-szövetségesek vagyunk, és sokszor nehezen kezelhető, de mégis egyre jelentősebb tagjává váltunk az utóbbi időben az Európai Unió­nak, szeretnénk kölcsönösen előnyös feltételek mellett hatékony együttműködést kialakítani mindazon országokkal, amelyeket megszólít a keleti nyitás politikája. Halkan jegyzem meg, ez a politika jellemző minden nagy uniós tagállamra, ideértve Németországot és Franciaországot is, legfeljebb nincs ilyen találó megnevezése.

Szó sincs tehát arról, hogy a véres kezű Putyint választottuk a jóságos Amerika-nagybácsi helyett. Ellenben azon érdemes lenne elgondolkodni, hogyan van az, hogy miközben a globalista pénzügyi körök újabb és újabb szank­ciós csomagok kidolgozását erőltetik Oroszország ellen, a főleg amerikai érdekeltségű energia- és fegyvercégek horribilis összegeket kasszíroznak az elhúzódó háború, a következtében egekbe szökő energiaárak és a töménytelen mennyiségű fegyver térségünkbe szállításának köszönhetően.

Kicsit sarkítva azt is mondhatnánk, egyedül ezek a globalista pénzügyi körök és multinacionális cégek járnak jól a háborúval, ami megmagyarázza azt is, miért nem erőltetik a békét. Ha ezt beláttuk, már csak az a kérdés, hogy Európa, az unió és a tagállamok vezetői mért nem lázadnak fel a felborult egyensúlyi helyzetben, hiszen mi itt mindannyian rendkívül rosszul jövünk ki a végelszámolásnál.

Nem nagyon marad más magyarázat, mint az, hogy Európa vezetői – tisztelet a kevés kivételnek – valahányan erős függőségi viszonyban állnak az említett globalista körökkel. Akkor viszont joggal merül föl a kérdés, hogy milyen alapon kérik számon olyanok az orosz energiá­tól és nyersanyagoktól való függőségét Európának, akik semmi mást nem akarnak, mint egyeduralkodóvá válni a nemzetközi gazdasági versenyben, és ennek jegyében egy másik érdekkör kiszolgáltatottjává tenni a kontinenst. Mitől jobb az amerikai palagáztól függeni, mint az orosztól, kérdezhetnénk álnaivan. Ám a lényeg, hogy azok, akik amerikai, globalista érdekeket szolgálnak, azok ne oktassanak ki bennünket szuverenitásból, a magyar nemzet érdekeit elsődlegesnek tartó szövetségi politikából.

Essék szó végezetül az idei ünnep másik kegyetlen balliberális hazugságáról is. Merthogy szó sincs arról, hogy a tanáraikért tüntető fiatalokat ugyanaz a tisztelet és megbecsülés illetné, mint 1956 hőseit, a pesti srácokat. Ebben is rossz ugyanis a kiindulópont, szükségsze­rűen torz tehát a végkövetkeztetés. Magyarországon ma demokrácia van, nem diktatúra. Nem csak az a demokrácia, amikor a balliberálisok vannak hatalmon, és semmiképpen nem diktatúra az, ahol békében lehet akár naponta demonstrálni a kormány ellen. Szép dolog tehát kiállni önmagunkért, még szebb, ha ki tudunk másokért is, de ne higgyünk a politikai hasznukat leső bajkeverőknek, nincs ebben a kiállásban semmi hősies.

Ezek a bajkeverők mindent megtesznek ma is, holnap is annak érdekében, hogy ne érkezzen meg például az a pénz az unióból, amivel el lehetne kezdeni azonnal a pedagógusok anyagi megbecsülésének rendezését. Ők azok, akik kifejezetten abban érdekeltek, ha minél többen elégedetlenek, ha minél nagyobb a rendetlenség, a káosz, úgyhogy nagyon meggondolnám magam a közoktatás valamennyi szereplőjének helyében, mennyire vegyük komolyan ennek a bagázsnak a szolidaritását. Arra pedig nagyon vigyázzanak a forradalmi ifjúság mai képviselői, hogy ha olyan szabadságért küzdenek, ami mindenki számára adott, a küzdelem önmaga paródiájává válik, balhé lesz csupán belőle.

Az pedig minden, csak nem a pesti srácok öröksége.

Borítókép: Gyurcsány Ferenc (Forrás: MTI/Máthé Zoltán)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.