Az internetes mentésekből egyértelműen kiderült ugyanis, hogy az eredeti állításaikkal ellentétben nem volt kikötve, hogy csak magyar állampolgárok adományozhatnak, ráadásul a több ezer adományozó helyett valójában csak tizenegy adományozó dobta össze a hárommilliárd forintot. Ráadásul mindezt el akarták titkolni, a választást követően leszedték a honlapot, de az internetes mentések egyértel­műen lebuktatták őket.
A magyar törvények más országok szabályozásához hasonlóan szigorúan tiltják, hogy pártpolitikai kampányt külföldről finanszírozzanak. A törvényalkotó igyekszik elkerülni, hogy bármilyen külföldi befolyásolási próbálkozás megjelenjen az ország választási kampányában. Ezt játszotta ki a baloldal úgy, hogy először Karácsony Gergely kampányára létrehozták a 99 Mozgalmat, majd miután az ő kampánya elbukott, Márki-Zay Péter Mindenki Magyarországa Mozgalma kapta a dollármilliókat. Így a pártpolitikai kampányt kiszervezték ezeknek a szervezeteknek, amelyeket külföldről finanszíroztak.

Minden jel azt mutatja, hogy az eddigi állításaikkal szemben valójában a Soros-hálózat milliárdokkal finanszírozza őket, szó sincsen mikroadományokról és több tízezer adományozóról.
A balliberális oldal most Márki-Zay Péterrel vitetné el a balhét, őt tolják az előtérbe, hiszen tudják, hogy ő már csak egy bukott politikus. De valójában nem ő a lényeg, az egész történet igazából Karácsony Gergelyről és a körülötte kiépült külföldi finanszírozási modellről szól. Az ő barátja Korányi Dávid, és eredetileg rá alakították ki azt a finanszírozási modellt, amit végül kényszerűségből Márki-Zay Péterre szabtak át.
Ráadásul mindezt nem most kezdték. Már a 2019-es önkormányzati választási kampányban is feltűnő volt a külföldi ráhatás Karácsony Gergely kampányára. A Facebook-technológia, az adományok gyűjtése, az amerikai demokrata körökből érkezett kampánytechnikai eszközök már akkor is látványosan megjelentek a dollárbaloldal kampányában. 

Emlékezetes, hogy a Hatalom a népé című kampánydaluk is szó szerinti amerikai fordítás volt, ráadásul még a videóklipjük koreográfiája is megegyezett az eredetivel. A legnevetségesebb eset talán az volt, amikor a kampány utolsó napjaiban a Bajnai Gordon-féle DatAdat segítségével angolról hibásan fordított, teljesen magyartalan sms-eket küldtek szét millióknak, hogy szavazásra buzdítsák az embereket. De minden kampányüzenetük, minden kampánystratégiájuk pusztán amerikai másolat volt, amelyet vélhetően az amerikai donorok szállítottak nekik.
Értelemszerűen a külföldi donorok nem a baloldali politikusok két szép szeméért adnak dollármilliókat, hanem vannak bizonyos követeléseik cserébe, olyan politikát várnak el az ellenzéki politikusoktól, ami megfelel a globális baloldal elvárásainak. A magyar ellenzék ezért nem támogatta korábban az illegális bevándorlás elleni harcot, a multik megadóztatását, de élesen támadták a magyar kormányt amiatt, mert felszólalt az elhibázott és értelmetlen brüsszeli szankciók ellen. Ez egyértelműen külföldi beavatkozásnak minősül, és egyre látványosabb, hogy a baloldali pártok nem a magyar nemzeti, hanem a külföldi érdekeket tartják szem előtt. 

A mostani lebukással a mikroadományok mítosza is szertefoszlott. Az elmúlt években a baloldali pártok és sajtótermékek is azzal takaróztak a finanszírozási hátterüket firtató kérdésekre, hogy azok mikroadományok. A titkosszolgálati vizsgálatokból kiderült ugyanakkor, hogy balliberális sajtótermékeket is külföldről finanszíroznak, semmiféle mikroadomány nem áll mögöttük. Vélhetően az egész médiahálózatukat így finanszírozzák, és ez az oka annak, hogy a teljes balliberális sajtó erőteljesen szankciópárti álláspontot képvisel, miközben az olvasóik többsége is élesen ellenzi azokat.
Különösen aggályos, hogy egy ilyen válsággal teli, háborús időszakban, amikor mindennél fontosabb a nemzeti érdekképviselet, a balliberális oldal külföldi érdekeket szolgál. Pedig most minden politikusnak, parlamenti képviselőnek és pártnak azon kellene dolgoznia, hogy Magyarország a nemzeti érdekeket képviselve a lehetőségeihez képest a leginkább kimaradjon a háborúból és a szankciós politikából, illetve a szankciós recesszió­ból. Minden jel szerint ebben a küzdelemben a baloldalra nem számíthatunk. Ahogy nem számíthattunk rájuk az illegális bevándorlás ügyében és a koronavírus-járvány elleni védekezésben sem.

Ez azt jelenti, hogy az ellenzék tragikus teljesítménye ellenére a külföldi donorok további pénzeket áldoznak rájuk, a balliberális oldal pedig belátható időn belül nem kezd a nemzeti érdekek alapján politizálni. Így az az alapvető törésvonal a magyar politikában, ami globalista és nemzeti erőkre osztja a politikai erőteret, a továbbiakban is fennmarad. A jobboldal képviseli a nemzeti érdekeket, míg a dollárbaloldal orbitális méretű lebukása ellenére is a globalisták elvárásainak megfelelően cselekszik.
A szerző a XXI. Század Intézet vezető elemzője, a Megafon tagja

Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: MTI/Illyés Tibor)