időjárás 6°C Marcella 2023. január 31.
logo

A nemzeti kultúra esélyei a hazai könyvpiacon

Bánó Attila
2022.11.28. 09:30
A nemzeti kultúra esélyei a hazai könyvpiacon

Karácsony előtt mindig megélénkül a könyv­piac. A könyvkiadók bizakodva ajánlják a nagy terjesztőknek tervbe vett kiadványaikat. A kisebb kiadók is igyekeznek kitenni magukért, és értékes tartalmakat szerkesztenek könyvbe, azonban ezekből jóval kevesebb jut el az olvasókhoz, mint amennyi eljuthatna. A könyvkiadás és a könyvterjesztés kapcsán ideje beszélni a nemzeti kultúra érvényesülésének jelenlegi helyzetéről.

Pár évvel ezelőtt tanúi lehettünk a kultúrharcnak nevezett mozgolódásnak, amely főként a színház, a film és az irodalom világának megreformálását, a nemzeti gondolatok térnyerését célozta. Akkor kiderült, hogy van még a magyar kultúra rögös földjén néhány kemény legény, aki hatalmas ellenszélben is hajlandó megvívni a harcot. A küzdelem azonban erősen emlékeztetett II. Rákóczi Ferenc bátor kurucainak portyáira, amelyekkel legfeljebb csatákat lehetett nyerni, de háborút sajnos nem.

Mostanában senki nem beszél kultúrharcról, ami talán össze­függ azzal, hogy a figyelem a koronavírus-járványra, majd egy valóságos háborúra terelődött.

Pedig van miről beszélni. A kultúrharc a könyvkiadás és a könyvpiac területére pél­dául nem tudott érdemben begyűrűzni. Nem tudott, mert hiába jelennek meg jónak ígérkező magyar könyvek értékes tartalommal, azok valamiért nem lesznek „piacképesek”. Pontosabban hozzáférhetők. Mi lehet a magyarázat?

Nagy ellentmondás van abban, hogy miközben a nemzeti, keresztény, konzervatív eszméket és politikai irányt képviselő kormánypártok egymást követő ciklusokon keresztül nyerik a választásokat, s ennek következtében Magyarország az európai jobbközép erők zászlóvivőjévé vált, aközben a magyar kultúra nemzeti elkötelezettséggel nem vádolható szürke eminenciásai ellendrukkerként viselkednek a kulisszák mögött.

A téma felettébb kényes, mert az érintettek – írók és könyvkiadók – félnek. Félnek, mert a fennmaradásuk jelentős mértékben függ a nagy könyvterjesztők magatartásától, vagyis jóindulatától. Nemzeti irodalmunk klasszikusait is megjelentető kiadó vezetőjétől hallom, hogy amikor kiajánl a nagy terjesztőknek egy-egy készülő kötetet, akkor abból – gyakran – csak megalázóan alacsony példányszámban rendelnek. 

A könyvesboltok kirakataiban, a plakátokon, netán óriásplakátokon is főként olyan könyvek jelennek meg, amelyek távol állnak a konzervatív ízléstől.

Hallom az ellenérvet is: a könyvterjesztő abból a könyvből rendel többet, amelyik könnyen eladható. Ha pedig a pia­con jobban fogy például az úgynevezett bestseller, akkor azt fogja nagy mennyiségben teríteni. Tudjuk, hogy a hatalmas médiakampánnyal népszerűsített szerzők könyvei nagy példányszámban eladhatók. A magam példájából is leszűrhetem: amikor valamelyik könyvem megfelelő médiatámogatást kapott, akkor több kiadást megért. Ha pedig a hasonló tematikájú köteteim nem kaptak ilyen hátszelet, nem lett újabb kiadás. Vagyis a piac magatartását befolyásolni lehet, s az illetékesek pontosan tudják, hogy miként.

Primitív érvként hangzott egykor, hogy a kultúra terén Mari néni igényeit is ki kell elégíteni. Ennek a szemléletnek az volt a lényege, hogy az ízléstelen bóvlit, a giccset kell rásózni Mari nénire, mert neki erre van igénye. Csakhogy ez a nézet nagyon hamis és aljas szándékokat takart: az egyszerű, jobb sorsra érdemes magyar ember lenézését, kulturális érdeklődésének és műveltségének alacsony szinten tartását.

A régi idők „Mari nénije” Jókai Mórt, Mikszáth Kálmánt, Gárdonyi Gézát és Móricz Zsigmondot olvasott, és a falusi polcokon Petőfi- és Arany-kötetek is díszelegtek. Volt rájuk igény, mert a nemzeti irodalom minőségi termékeit az akkori kiadók és terjesztők kellőképpen népszerűsítették. Ma azonban ömlenek ránk az olyan könyvek, amelyekből hiányzik a maradandó gondolat, s amelyeket jó ízlésű olvasó nem helyez a polcára. Ilyenekkel traktálják „Mari nénit”, aki sajnos gyakran lépre megy, mert valakiknek az az érdeke és célja, hogy lépre menjen.

A kultúrharc szükségességéről és értelméről szóló viták elcsitultak. Egyesek felismerték: 

nem az a feladat, hogy a nemzeti kultúra legyőzze a globalistát vagy fordítva.

Ám tévedés ebből olyan következtetést levonni, hogy nem érdemes egymásnak feszülni. A kultúrharc továbbra is időszerű, mert a nemzeti kultúra még nem foglalta el a rangjához méltó helyét. Ennek a helynek a megszerzése, a magyar szellemi értékek népszerűsítése nem megy küzdelem nélkül. A magyar történelem arra tanít bennünket, hogy fontos a tehetség, de csak bátorsággal és a keménységgel lehet eredményt elérni.

Aki gyáva és megalkuvó, azt hamar elfelejtik. A műveivel együtt.

A szerző író, újságíró

Borítókép: illusztráció (Fotó: MTI/Balázs Attila)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.