David Pressman, az Egyesült Államok nemrég kinevezett magyarországi nagykövete szeptember 21-én közzétett videójában bemutatkozott azoknak a magyaroknak, akik az 1990-es években nem részesültek ebben a megtiszteltetésben. Pressman úr ugyanis az idő tájt már megfordult hazánkban, és – állítása szerint – sok barátot szerzett, megismerte a magyar történelmet, ételeket és kultúrát.
Többek között kijelentette: „Nagyon örülök, hogy visszatérhetek Budapestre, ebbe a gyönyörű és különleges városba, ahol több mint húsz évvel ezelőtt jártam először. Soha nem fogom elfelejteni, hogy milyen volt először gulyást főzni és a magyar barátaimmal időzni. Bár a kilencvenes évek divatját szerencsére magam mögött hagytam, a vibrálóan egyedi magyar kultúra iránti rajongásom sosem múlt el. […] ezekben a bonyolult időkben most fontosabb, mint valaha, hogy az amerikaiak és a magyarok szorosan együttműködjenek és közösen nézzenek szembe a régió és a világ kihívásaival.”
E szívmelengető mondatok után azt gondolhattuk, hogy íme, itt egy amerikai diplomata, aki őszinte barátja Magyarországnak és a magyaroknak. Ez az aranyos ember aztán három héten belül hangot váltott, és burkoltan megfenyegette hazánkat, amiért − Törökországhoz hasonlóan − nem fogadta el Finnország és Svédország NATO-csatlakozását. Azt mondta, reméli, hogy ez ügyben nem lesz szükség nyomásgyakorlásra.
A magam részéről ettől majdnem megijedtem, mert eszembe jutott Pressman úr nagyobbik főnöke, Biden elnök úr, aki az év elején, a német kancellár jelenlétében helyezte kilátásba az Északi Áramlat „végét”, ha az oroszok megtámadják Ukrajnát. Egy újságíró megkérdezte, hogy mégis hogyan, hiszen a vezeték a németek felügyelete alatt áll. Az elnök e szavakkal oszlatta el a kételyeket: „Ígérem, hogy képesek leszünk rá.” És tényleg, az ukrajnai háború kellős közepén, a szóban forgó tenger alatti gázvezetékeket rejtélyes elkövetők felrobbantották.
Lehet, hogy a nagykövet úr szereti a magyar kultúrát, de ha úgy gondolja, hogy nyomásgyakorlással befolyásolhatja a magyar politikát, akkor téved. Az Európai Unió balliberális vezetése évek óta próbálkozik hazánk sarokba szorításával. Nekünk járó, hatalmas uniós pénzeket tartanak vissza abban a reményben, hogy sikerül megbuktatni nemzeti kormányunkat. Ha Pressman úr valóban ismerné a magyar történelmet, akkor tudhatná, hogy bennünket erővel és nyomásgyakorlással soha nem lehetett megtörni. Legyőzni lehetett, de megtörni nem − márpedig a két dolog nem ugyanaz. Kiszelly Zoltán, a Századvég Politikai Elemzések Központjának igazgatója nemrég helyesen jelentette ki ezzel kapcsolatban a Hír TV-ben, hogy a politikai döntések meghozatala a magyar parlamentre tartozik.
Nem tudjuk, hogy köze van-e a belengetett nyomásgyakorláshoz annak a találkozónak, amely Mr. Pressman és az Országos Bírósági Tanács (OBT) két tagja között jött létre. A nagykövet úr valamiért fontosnak érezte, hogy Matusik Tamás és Vasvári Csaba bíróval találkozzon. A Tűzfalcsoport portál információi szerint az ügy bírósági körökben megütközést keltett, s egyesek az esetet a magyar igazságszolgáltatásba történt durva beavatkozásként értékelték. Itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy az OBT egyik állásfoglalása is kimondja: a bíró „köteles mindenkor őrizni a pártatlanság, a befolyásolásmentesség, az előítélet-mentesség látszatát is”.
