idezojelek

Értékrendünkben a nemzeti a vízválasztó

A kormány pragmatikus gazdaságpolitikájának köszönhető a folyamatos kétharmados győzelem.

Cikk kép: undefined

A Friedrich Ebert Alapítvány tanulmányt jelentetett meg Magyarország értéktérképe 2022 címmel. Szerzői Bíró-Nagy András, Szászi Áron és Varga Attila. (A kutatás a Závecz Research által felvett adatokon alapszik.) E kutatási anyag a maga bonyolultságában tükrözi értékorientációinkat, de összefoglaló megállapításai leegyszerűsítőek.

Gazdaságpolitikai értékrendünkről a tanulmány azt állítja, hogy az többnyire baloldali, de arányában csökkenő. 

„A gazdasági bal–jobb kategóriák alapján 2022-ben a magyar társadalom többségében (56 százalék) baloldali értékrendet vall. A jobboldali gazdaságpolitikai orientáció a magyarok tizedére (11 százalék) jellemző, míg a centrista gazdasági álláspontot elfoglalók (32 százalék) a társadalom harmadát teszik ki. […] a változások fő trendje a gazdasági baloldalon elhelyezkedők arányának csökkenését és a középre húzódók növekedését mutatja.”

„A társadalompolitika terén 2022-ben már egyenlő arányban van jelen a progresszív, a centrista és a konzervatív álláspont. A kormány erőfeszítései ellenére a magyar társadalom négy év alatt nem vált a korábbiaknál konzervatívabbá, sőt enyhe elmozdulás tapasztalható a konzervatív értékek felől a centrum irányába” – ez a tanulmány összefoglaló megállapítása a magyarok társadalompolitikai értékrendjéről.

Eszerint a Fidesz 2010 óta úgy nyeri meg a választásokat nagy fölénnyel, hogy szavazóinak döntő többsége a gazdaságpolitika vonatkozásában baloldali elveket vall, a társadalompolitikában pedig egyenlő arányban vannak jelen a konzervatív, a centrista és a „progresszív” álláspontot vallók. 

Érezzük, hogy e minősítésekkel alapvető bajok vannak. 

Baloldali politika alatt Európában hagyományosan a szociális piacgazdaságot értik. Ennek lényege, hogy az állam beavatkozik a piacgazdasági folyamatokba, nem hagyja, hogy a szabadpiaci elvek korlátlanul érvényesüljenek. 

A társadalompolitikában pedig a jövedelmek jelentős újraelosztása valósul meg, és az állam az oktatásra és az egészségügyre úgy tekint, mint közjavakra, melyek minél szélesebb körű biztosítása a gazdaság számára is előnyöket jelent.

A politikai közbeszédben Magyarországon a kormányt támogatókat jobb-, az ellenzéket pedig baloldalnak szokás nevezni. De megállja-e a helyét ez a leegyszerűsítő distinkció? 

Nyilvánvalóan nem. A kétpólusú politikai értékskála már régóta nem képes leírni és megmagyarázni a politikai, gazdasági, társadalmi folyamatokat, a szocialista-baloldali és konzervatív-jobboldali felosztást ki kell egészíteni a liberálissal. 

A liberális felfogás a gazdaságban a szabadpiacot, a társadalomban pedig az egyéni szabadságot és az esélyegyenlőséget vallja. Az utóbbi időkben pedig megjelent a woke-izmus és az identitáspolitika. Nálunk tovább bonyolódott a helyzet a nemzeti-konzervatív és nemzeti-liberális minősítésekkel.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Először nézzük a gazdaságpolitikát!
Amióta a Fidesz és Orbán Viktor 2010-ben átvette a kormányrudat és az IMF tanácsával szemben és ellenére stabilizálta a gazdaságot, gazdaságpolitikánkat közkeletűen „unortodoxnak” nevezik. 

Ez arra utal, hogy sem a piacpárti, sem a piac­kritikus irányzatot nem követi. Ezzel szemben a korábbi szociál-liberális koalíciók egy baloldalinak semmiképpen sem nevezhető, piacpárti gazdaságpolitikát folytattak. (Sőt, a szociál­demokrata szociális piacgazdaság elveivel szemben a liberális gazdaságpolitika elveit alkalmazták.) 

Orbán Viktor a külföldi tőkének kedvező beruházási és adópolitikája viszont erősen „jobboldali”, azaz liberális ízű. Az időnkénti kormányzati beavatkozások pedig nem a liberális, piacpárti gazdaságpolitikák jellemzői. 

Egy „jobboldali” vagy liberális kormánynak nagyobb teret kellene hagynia a piaci erők játékának, az Orbán-kormányok viszont kifejezetten a piaci beavatkozás pártján állnak. 

Tehát még az a megkülönböztetés sem segít tisztázni a helyzetet, ha piacpárti és piackritikus nézetekről beszélünk.

A fejlett világban párját ritkító családtámogatási programok kielégítik a baloldali szociálpolitika igényeit – kivéve, hogy a támogatások erősen a jövedelemadózáshoz kötöttek és kiindulópontjuk nem a családok anyagi állapota. 

Ez egy erős vízválasztó vonal: a hagyományos baloldal az alanyi jogon járó és az anyagi helyzettől függő támogatások híve, míg az Orbán-kormányok munkavégzéshez kötik a támogatásokat (lásd pél­dául a közmunkát). 

A kevéssé differenciált személyi jövedelemadók szintén a baloldal ellenérzésével találkoznak. A társadalompolitikára tehát megint csak nem illik a jobb/bal jelző – a konzervatív viszont igen. 

Ha feltesszük a kérdést, vajon minek köszönhető, hogy a Fidesz és Orbán Viktor kormánya immár negyedszer egymás után választást nyert meggyőző többséggel, a következő fontosabb válaszok adódnak. 

A kormány jól kezeli a gazdasági ügyeket, stabilan kézben tartja a gazdaságot, nem gazdaságelméleti recepteket követ, hanem pragmatikus politikát folytat. Szociálisan érzékeny, prioritás számára a család és a népesedési politika, valamint törődik a nyugdíjasokkal. Ápolja a nemzeti kultúrát, a nemzeti érzést, fontos számára magyarságtudatunk megőrzése, erősítése. Támogatja a határon túli magyar kisebbségeket. A nyugati országokban elharapózott identitáspolitikai hóbortokkal szemben a hagyományos és a keresztény értékeket hirdeti. Nemzetközi síkon és az EU-ban határozottan képviseli a magyar érdekeket.

Világunkban talán helyesebb, ha jobb és bal helyett nemzeti és globalista értékrendről és politikai orientációról beszélünk; ez most fontosabb vízválasztót jelent, mint az összekutyulódott bal–jobb megkülönböztetés. 

A Fidesz és Orbán Viktor politikájának fő jellemzője a nemzeti érdekek követése, ami mind a gazdaság-, mind a társadalompolitikában pragmatizmust jelent, nemzetközi síkon pedig határozott kiállást a nemzeti érdekek mellett. 

Ez az a fő szempont, ami a magyarok többségének értékrendjét megkülönbözteti a nyugat-európaiakétól és a kormánypártiakét az ellenzékiekétől. A nemzeti érdek pedig semmiképpen sem kirekesztő vagy provinciális. 

Értékrendünkben tehát nem a bal vagy a jobb, a konzervatív vagy a liberális, hanem a nemzeti a vízválasztó.

A balliberális oldal identitáspolitikája az elmúlt években lényegesen megváltozott. Korábban az identitást a társadalmi osztályokhoz és a nemzeti hovatartozáshoz kapcsolták. Azonban már jó ideje az identitás az ő szemükben a nemi identitásra és orientációra redukálódott. 

Ezért van az, hogy Nyugat-Euró­pát nem érdekli a nemzeti kisebbségek helyzete, hogy például milyen szitokáradatot zúdítanak arra az erdélyi magyar politikusra, aki nyilvánosan az anyanyelvét meri használni. 

Ha Nyugat-Európa nem lenne ilyen érzéketlen a nemzeti kisebbségek jogai iránt, és nem siklott volna el afölött, hogy Ukrajnában nemcsak a kis létszámú magyar kisebbség, de a nyolc és fél milliós orosz kisebbség sem használhatja hivatalosan az anyanyelvét, akkor talán ez a pusztító háború sem tört volna ki.

A szerző közgazdász és társadalomkutató

Borítókép: katonai tiszteletadással, Novák Katalin köztársasági elnök jelenlétében felvonták a nemzeti lobogót az 1956-os forradalom és szabadságharc 66. évfordulóján az Országház előtti Kossuth Lajos téren 2022. október 23-án (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Deák Dániel avatarja
Deák Dániel

Magyar Péter varázstalanítja magát

Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Szeretetország eljő érted!

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

Lenin is globalista volt

Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó

A nemzeti kormány felelősségéről

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.