Elfogadni kell a társadalmat, vagy alakítani? Erre a klasszikus kérdésre csak azt lehet válaszolni, hogy is-is. Valamit elfogadok, mert jónak tartom, vagy mert tisztelem mások szabad döntését. A közgondolkodást, az együttélési és viselkedési szabályokat viszont a hiteles normák szerint kell alakítani. Hogy mik azok a hiteles normák? Amik nyilvánvalók, vagyis a természettörvénybe foglaltak. Ezek egyik megfogalmazása a keresztény társadalomelmélet.
Egy politikus számára a kérdés elméleti, a gyakorlat sokkal egyszerűbb. Stabil értékrendje van, ebből következnek politikai törekvései és konkrét lépései. Ez, akár akarja, akár nem, alakítja a világot, amiben él. Hogy mégse legyen ilyen egyszerű, van a politikának egy ismert definíciója, ami szerint az nem más, mint a kompromisszumok művészete. Kivel kell kompromisszumot kötni? A politikai ellenfelekkel biztosan nem, mert ők más eszmei alapon állnak, és az eszmék között nincs kompromisszum. A nemzeti érdek közös képviselete viszont lehetséges. Az ország működőképessége, úgyis fogalmazhatnék a kormányzati hatékonyság érdekében, kompromisszumot kell kötni a társadalommal, vagyis az emberekkel és a lehetőségekkel, vagyis a valósággal. Sőt azt is hozzátehetjük, hogy a keresztény következetességet a politikai lehetőségek határain belül kell értelmezni.
Legyünk konkrétak! Egy magát kereszténynek valló kormányzat a keresztény társadalomelmélet szellemében hoz intézkedéseket. Tudja, hogy ez megfelel az általános emberi értékeknek, és reméli, hogy a társadalom egésze is eszerint alakul. Mik tehát a keresztény társadalomelmélet legfontosabb elvei, és megfelelnek-e ennek a kormányzati intézkedések?
Első alapelve a perszonalitás elve, ami az emberi személy méltóságáról szól. Az ember az egyetlen személy ebben a földi teremtett világban, akinek értelme, lelkiismerete és szabadsága van. Része, de gazdája is a világnak, ebből következik a teremtésvédelem kötelezettsége, ami több, mint a környezeti problémákra adott alkalmi válasz. A kormányzat környezetpolitikája egyszerű: nemcsak elfogadja és alkalmazza az uniós döntéseket, hanem ezen túl olyan intézkedéseket hoz, amelyek hosszú távon hatékonyak. Ilyen az intenzív erdőtelepítés mint az egyik leghatékonyabb klímavédelmi tevékenység (itt kell megjegyeznünk, hogy az energiaválság miatt született tűzifaprogramra adott hisztérikus válasz alaptalan volt). Az kétségtelen, hogy a teremtett világ megőrzésének legerősebb motívuma a keresztény világképben található.
Visszatérve a perszonalitás elvére, az emberi méltóság megkívánja, hogy teljes emberben gondolkodjunk. Ez például a szociálpolitikában azt jelenti, hogy az embert ne tekintsük csupán anyagi támogatásra szoruló alanynak, hanem úgy adjuk a segítséget, hogy felkeltve az önerőt, a személy kibontakozását is segítsük. A folyamatos segélyezés és az arra berendezkedő élet torzítja a személyiséget, viszont a munkajövedelemhez kötött támogatás, vagyis az adókedvezmény munkára ösztönöz, ami a személynek és a társadalomnak egyaránt megfelelőbb. Természetesen krízishelyzetben indokolt a segélyezés. Még azt is ki merem mondani, hogy vannak, akik olyan állapotba kerültek, hogy képtelenek dolgozni. Őket sem hagyhatjuk nyomorogni, hiszen az emberi méltóság tisztelete nekik is jár.
A keresztény emberkép lényeges vonása az ember közösségilény-mivolta. Az egyén jó esetben családban nő fel, az egyházi közösségben ismeri meg a normákat, és a nemzet közösségében éli életét. A kisebb közösségek is – mint a lakóközösség, civil szervezet, iskolaközösség – életének terepét jelentik és identitásának formálói. Ennek megfelelően a kormány erőteljes törekvése, amit a külső ideológiai nyomás ellenére következetesen képvisel, a közösségek megerősítése. Családpolitikája nemcsak a gyermeknevelést és otthonteremtést, hanem a családnak mint közösségnek az elismertségét is növeli. Támogatja az egyházakat, hiszen azok nemcsak közösséget építenek, hanem az össztársadalom szolgálatára vannak, szociális, oktatási, kulturális tevékenységükkel. A nemzet közjogi újraegyesítését szolgálja a határon túli magyarok állampolgárságának megadása, a nemzeti összetartozást erősíti a határon túli szervezetekkel ápolt kapcsolat. A patrióta gazdaságpolitika és a nemzeti vagyon fokozatos visszaszerzése és növelése szintén a nemzeti közösséget erősíti.
A szolidaritás a második alapelv, amit értelmezhetünk kölcsönös kötelezettségvállalásnak vagy a rászoruló megsegítésére irányuló készségnek. Az állam és polgárai kapcsolatában is működik mindkettő, de leginkább a segítségre szoruló felé irányuló állami figyelemről van szó. Gondolhatunk a szociális ellátás egészére, de érdemes a polgári kormány néhány intézkedését megemlíteni. Ilyen például a devizahitelesek megmentését szolgáló törvénycsomag. Ez a mentőöv százezreknek segített kimászni a reménytelen helyzetből.
A mai válsághelyzet kezelésének egyik megfogalmazott célja az alsó négy társadalmi tized lecsúszásának megakadályozása. Ezt szolgálja a rezsiköltségek lehetséges visszaszorítása, a nyugdíjak szinten tartása és a családtámogatások megőrzése is. A kis jövedelműek helyzetén javított a minimálbér nagy mértékű emelése. Közvetett segítség a karitatív szervezetek támogatása, így valósulhat meg a rászorulók személyre szóló segítése. Ezek a szervezetek jelentős részt vállalnak az ukrajnai menekültek segítésében is.
