A választások napja mindig a november első hétfőjét követő keddi napra van kijelölve Amerikában (amely lehet november 2., de akár november 8. is, mint idén). Manatee County, amelynek állandó rezidense vagyok, erősen konzervatív megye, a tengerparti rész pedig különösképpen az, Cortez városkától Anna Maria Islandig. Itt nem lehetnek meglepetések. 

Na ezen bizony jó lenne változtatni! Azonban úgy tűnik, mintha a demokraták érdeke éppen az lenne, hogy ez így maradjon. Szinte nem is rejtik véka alá, hogy céljuk a bizonytalanság, a ködösítés és az átláthatatlanság állapotának folyamatos fenntartása.

Az amerikai választási törvények alapvetéseit az Egyesült Államok alkotmánya fektette le még az ország alapításakor 1787–1788-ban. Azóta számos alkormánykiegészítő cikkely bővítette a szavazói jogkört. Ezek mindegyike arra irányult, hogy a választójog nem lehet faji származás, bőrszín vagy bármely származási tényező, nem avagy kor függvénye, azt leszámítva, hogy a szavazni kívánó állampolgárnak minimum 18 évesnek kell lennie.

Az 1965-ös választójogi törvény, amelyet 1965. augusztus 6-án hagyott jóvá a törvényhozás, Lyndon Johnson elnök kezdeményezésére került napirendre. Egyik nagy vívmánya volt, hogy a polgárháború óta diszkriminatív technikákat alkalmazó déli államoknak megtiltotta, hogy kirekesztő szűrést alkalmazzanak. Az egyik ilyen kirekesztő technika a reformerek szerint az írás és olvasás képessége volt, amely elvárás korábban távoltartotta az írástudatlan feketéket a szavazói jogkörtől.

Hosszú, kanyargós út után immár elérkeztünk a mostani helyzethez, amikor is a radikálisan balra húzó demokrata vezetés elérkezettnek látta az időt, hogy nagyobb átalakítást végezzen a szavazói jogköröket illetően. Mindezt úgy szerették volna elérni, hogy az új szabályozás politikailag nekik kedvezzen, magyarán minél több olyan szavazót legyenek képesek begyűjteni, akik hatalmon maradásukat akár teljesítmény nélkül is hosszú távon garantálják.

Első körben a demokrata vezetésű kongresszus egésze a the For the People Act elnevezésű törvényjavaslatot nyújtotta be 2021 márciusában. Ez a törvényjavaslat elsősorban automatikus szavazói regisztrációt ígért, a korai szavazás szabályrendszerét szerette volna bővíteni (liberalizálni), valamint a politikai adományozás intézményrendszerét szerette volna átláthatóbbá tenni.

Ezt követően a demokraták két újabb föderális szintű törvényjavaslatot nyújtottak be és szavaztak meg 2022. január 13-án – a The Freedom to Vote Act (a szavazás szabadsága nevű törvényjavaslatot, rövidítve FTVA), valamint a John Lewis Voting Rights Act (John Lewis-törvény, rövidítve JLA) elnevezésű törvényjavaslatot, immár egy csomagba pakolva. A demokraták rafinált lépéseit ellensúlyozva a republikánusok végül sikeresen blokkolták ezt a törvényjavaslat-csomagot is a szenátusban Joe Manchin és Kyrsten Sinema segítségével, akik átszavaztak a demokrata oldalról.

Az FTVA a levél útján történő szavazást is megkönnyítette volna, valamint lehetővé tette volna, hogy nemcsak fényképes, hanem fénykép nélküli, azaz bármilyen igazolvány felmutatásával szavazni lehessen azokban az államokban is, ahol korábban ez alapkövetelmény volt. A JLA pedig legfőképpen az 1965-ös szavazójogi törvény visszaállítását helyezte előtérbe. Természetesen a valódi cél ismét az volt, hogy a központi hatalom (a demokraták) mondják meg, hogy mely területeken lehet módosítani a szavazati törvényeket és melyek azok az intézkedések, amelyekhez semmilyen körülmények között nem lehet hozzányúlni.

Röviden, az Egyesült Államok választási törvényeinek központi ellenőrzése alkotmányellenes és destruktív az ország decentralizált, tagállami hagyományaira nézve. Joe Biden és a törvényhozás két házának szélsőségesen liberális vezetői, Nancy Pelosi és Chuck Schumer mindennek ellenére megpróbálták a szavazói jogkörök központosítását végrehajtani. Annak ellenére, hogy a képviselőházban a demokraták vannak többségben, a törvényjavaslat már a viták során elvérzett.

Megnyugtató, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerében mindezek a központosító hatalmi törekvések sorra elbuktak. Meggyőződésem azonban, hogy a politikai palettán szélsőségesen megnyilvánuló, gyakran cinikus és cezaromán demokrata vezetés nem fogja túl könnyen feladni azon igyekezetét, hogy a szavazójogi törvények bővítésével politikai hatalmát hosszú távon bebetonozza.

A választási törvények tagállami hatáskörének felülírása és egy központi akarat kialakítása ezúttal meghiúsult, sem a szavazók, sem a törvényhozás nem támogatta ezt a megalomániás kísérletet. A siker azonban mindössze átmeneti, hiszen ismervén a birodalmi elképzeléseket dédelgető liberálisok lelkivilágát, a spájzból vagy a fészerből előbújva ismét megpróbálják majd az alapító atyák által létrehozott példamutató amerikai demokratikus berendezkedés játékszabályait átformálni és a maguk javára fordítani.

A mostani időközi választás végeredménye még nem ismert, de minden jel arra mutat, hogy bámilyen cselszövést talál ki a demokrata elit, azokat egyrészt a fokozatosan kijózanodó törvényhozók, másrészt a szavazók maguk is a kukába fogják hajítani. Az ország szavazóinak egyre növekvő hányada kezdi kimutatni a foga fehérjét, valamint azt is kifejezésre juttatni, hogy nem kérnek sem a woke-rasszizmusból, sem a radikális demokrata elképzelésekből, amelyek nemcsak az amerikai társadalmat osztják ketté, de az egész világon állandó feszültséget generálnak.

A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista

Borítókép: Joe Biden amerikai elnök Kamala Harris alelnök társaságában a félidős választásokat értékelő rendezvényen a washingtoni Howard Színházban 2022. november 10-én (Fotó: MTI/EPA/Shawn Thew)