A versenysportok mindig is belekeverednek a politikába azóta, hogy Kr. e. 776-ban útjukra indultak az olimpiai játékok. Mégis, különbség van aközött, hogy a sport sem mentesült a görög városállamok versengése, illetve politikai vitáik alól, valamint aközött, hogy késhegyre menő viták alávetettjévé válik azzal kapcsolatban, milyen politikai ügyeket reklámozzanak éppen nemzetközi futballisták karszalagjain. Minden, magát áldozatnak tartó azonosságcsoport azt akarja, hogy a sérelme árnyékba szorítsa a katari világbajnokságot. A londoni The Telegraph publicistája, Suzanne Moore felteszi a kérdést: „A katari nők nem dolgozhatnak, tanulhatnak és utazhatnak férfi engedélye nélkül — az ő karszalagjuk hol van?”
Az erkölcsi impresszáriók rivális csoportjainak egymással versengő jogcímformálása soha nem tűnt még olyan képmutatónak és groteszknek, mint a mostani világbajnoksággal kapcsolatban. A történészek majd úgy tekintenek vissza 2022 novemberére, mint a versenyszerű erényfitogtatás, a virtue signalling első világbajnokságára. A nyugat-európai futballcsapatok és rájuk akaszkodott követőik már a világbajnokság kezdete előtt szociológiaprofesszorok és korteskedők pózába vágták magukat, átvéve a manírjaikat is. A futball szakkommentátorai láthatóan nagyobb érdeklődéssel hívták fel a figyelmet a katari társadalom különböző csoportjai részéről elszenvedett számos sérelemre, mint amennyit a labdarúgás iránt tanúsítottak.
Időnként úgy tűnt, jobban izgatja őket a katari migráns munkavállalók alacsony fizetése, valamint a különféle szexuális kisebbségi csoportok helyzete annál, hogy milyen a futballpályák állapota és hogyan bonyolítják le a világbajnoki tornát. Az ausztrál csapat videót is készített a katari emberjogi visszaélésekről; ez a migráns munkavállalók „szenvedéseit”, valamint azt ostorozta, hogy Katarban az LMBTQ-emberek „nem szerethetik azt, akit csak akarnak”.
Európában a hollandok ragadták magukhoz a kezdeményezést, megszervezve a One Love kampányt, hogy előmozdítsák a befogadás ügyét és üzenetet fogalmazzanak meg a megkülönböztetéssel szemben. Tíz európai futballcsapat nem akart lemaradni: csatlakozott, vállalva, hogy viseli a One Love szivárványos karszalagját. Az angol labdarúgó-szövetség a hollandokhoz hasonlóan úgy döntött, hogy „üzenetet küld” Katarba. Utólag nyilvánvaló, hogy a britek voltak az elsők a képmutatási versenyben. A brit média szüntelenül emlékeztette Katart erkölcsi alsóbbrendűségére, egy pillanatra sem mondva le az ország leckéztetéséről azzal kapcsolatban: rendeznie kell az emberiséggel szembeni gazdasági és kulturális bűneit.
