Brüsszel szankciós politikája energiaválságot és súlyos inflációs helyzetet idézett elő Európában. Az euróövezet 19 országában az összesített infláció mértéke mostanra a 11 százalékhoz közelít, ami a legmagasabb ráta az euró bevezetése óta. A háborúnak azonban nemcsak vesztesei és nyertesei, hanem vámszedői is vannak.

Jelenleg több ezer szankció van érvényben Oroszországgal szemben, amelyek többsége teljes legitimitást élvez az uniós tagállamok részéről, hiszen az ukrajnai háború kirobbantása nem maradhat válaszlépések nélkül a nemzetközi színtéren. E szankciók közül kivételt képeznek azonban azok, amelyek az orosz energiaszektort érintik, hiszen Európa függőségi helyzetben van. Mindezt jól mutatja, hogy tavaly az Európai Unió teljes gázfogyasztásának negyven százalékát, míg kőolaj-felhasználásának közel harminc százalékát biztosította Oroszország. Ezen szankciók tehát valójában nem a háborús agresszornak, hanem Európának és az európai embereknek ártanak.

A Brüsszel által már elfogadott szén- és olajszankciók, illetve a rendre lebegtetett gázszankciók hatására kialakult az energiaválság, azaz a földgáz és a kőolaj világpiaci árának drasztikus emelkedése, valamint az infláció gyors mértékű növekedése az egész kontinensen. Az energiaforrások világpiaci árgrafikonját látva megállapítható, hogy a háború önmagában nem indokolt ilyen mértékű emelkedést a tőzsdéken. Míg a háború kitörését megelőzően húsz euró környékén jegyezték a földgáz egységárát a holland gáztőzsdén (TTF), ez az érték megötszöröződött a bevezetett, illetve bevezetni kívánt brüsszeli szankciók hírére. A szankciók lebegtetése minden esetben drágulást ért el a földgáz, a kőolaj, valamint a villamos energia esetében is, mivel utóbbi a földgáz árához van kötve.

Az energiahordozók ára a piac minden területére hatást gyakorol, ennek következtében – például a műanyag csomagolóanyagok vagy a műtrágya áremelkedésével – drágul a termékek előállítása és szállítása is, s ez különösen szembetűnő az élelmiszeripar esetében, amivel az emberek nap mint nap szembesülnek. A szankciók következtében elszabaduló infláció mind az euróövezet országaiban, mind a nemzeti valutát használó tagországokban – sok esetben évtizedes – rekordokat döntöget. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy az Európa legerősebb gazdaságának számító Németországban hetven éve nem volt olyan mértékű infláció, mint napjainkban. A számok mögött ugyanakkor emberek, családok sokaságának életéről és jólétéről van szó. A rezsiköltségek növekedése és a szankciós infláció nemcsak az alsóbb rétegeket, hanem immár a középosztályt is veszélyezteti Európa-szerte.