Ha az ember elmúlt hatvanéves, gyakran érzi úgy, amit az öregedő, bölcs Arany ír az Epilogusban: „Az életet, ím, megjártam; / Nem azt adott, amit vártam: / Néha többet, / Kérve, kellve, kevesebbet.” A legtöbb ember egész életében vár valamit, vár, vágyik valamire. Szabadságra, biztonságra, boldogságra, szeretetre, békességre, kényelemre, elismerésre. A bajban segítségre, az ínségben bőségre, a betegségben gyógyulásra, a szomorúságban vigaszra, a reménytelenségben reményre, gondjai, terhei könnyítésére, családra, otthonra, jó barátokra. Aki pedig nem csak az evilági dolgokra néz, az az üdvösségre.
Franz Kafka A per című regényében is egy férfi egész életében vár. Odaérkezik a Törvény kapuja elé, bebocsátást kér, de a kapuőr azt mondja, hogy most nem engedheti be és leülteti egy zsámolyra. A férfi ott ül napokig – aztán hónapokig és évekig. Sok mindent megpróbál, hogy bebocsássa végre a kapuőr: újra meg újra kérdezi, könyörög neki, megpróbálja megvesztegetni, ezért mindenét eladja, de hiába. Az évek telnek-múlnak, emberünk a hosszú várakozásban lassan megöregszik, de halála előtt még szeretné megtudni, mi az oka, hogy e sok év alatt rajta kívül senki nem kért bebocsátást.
A kapuőr így válaszol: „Itt nem mehetett be senki más, mert ezt a bejáratot csak neked szánták. Most megyek és becsukom…” Abszurd emberi sors? Nem kevésbé, mint Beckett két öreg csavargójáé – Estragon és Vladimir egész életükben semmi mást nem csinálnak, mint hogy Godot-ra várnak. Akiről konkrétan semmit nem tudnak (a színmű olvasói, nézői sem), és aki – bár állítólag egykor azt mondta nekik, hogy a fűzfa előtt várják őt – soha nem jön el. A darab végén már fel akarják kötni magukat a fára, de Estragon kérdésére: „És ha megjön?”, társa azt válaszolja: „Akkor megmenekültünk.”
A két emblematikus mű abszurd, de plasztikus módon ábrázolja, hogy az ember lényegét tekintve várakozó, vágyakozó lény. A kérdés csak az, hogy mire, kire várunk. Ez a kérdés most, egy hónappal karácsony előtt különösen aktuális, hiszen vasárnap megkezdődik az adventi időszak. Sajnos, a keresztény hitét és kultúráját elfelejtő, elve(sz)tő, megtagadó Európában egyre kevesebben tudják, mit jelent ez a szó: advent (vagy ádvent). Eljövetelt és egyben várakozást az adventusra: az eljövendőre.
