A fő kérdés az, mi vagy ki az eljövendő, mire, kire várunk. A karácsonyra készülő istenhívő ember tudja, hogy advent az Úr eljövetele, Jézus Krisztus születése, midőn „az Ige testté lett” – azon a bizonyos, több mint kétezer évvel ezelőtti betlehemi éjjelen. Róla tesz bizonyságot és érte vállal vértanúságot a Jézust megkeresztelő próféta, János, de a fogságban még ő is elbizonytalanodik Jézus személye és küldetése felől, ezért küld hozzá két tanítványt ezzel a kérdéssel: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?”
Tudjuk, az őr soha nem engedi be a Törvény kapuja előtt élete végéig várakozó embert. Godot soha nem válaszol Vladimirnak és Estragonnak, és soha nem jön el hozzájuk.

Jézus viszont ezt feleli Keresztelő János követeinek: „Menjetek és mondjátok meg, amiket láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, és a szegényeknek az evangélium prédikáltatik. És boldog, aki énbennem meg nem botránkozik.” Tehát Jézus eljön, mert eljövendő, s ez azt jelenti: Ő a megoldás. Megoldás az ember megannyi gondjára-bajára, kétségeire, félelmeire, nehézségeire, nyomorúságaira, a testi, lelki erőtlenségre, a meg(gy)alázásra, a kirekesztésre, az üldöztetésre, a rabságra és végül a halálra.

Nem véletlen, hanem szükségszerű, hogy Isten Fia az év leghosszabb, legsötétebb éjjelén jött el az embervilág legmélyebb mélységébe: egy sötét, mocskos, bűzös istállóba. Miért? A választ szintén a Szentírásban találjuk, Jézus jelentette ki önmagáról: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” Az egyik legkorábbi magyar nyelvemlék, az Ómagyar Mária-siralom is így nevezi: „világ világa”. Már akkor is tudták az emberek, hogy a meggyújtott gyertya, mécses éjjel, teljes sötétségben világít. Nem véletlen, hogy a régi rómaiak a téli napfordulón, december 25-én ünnepelték a Nap – a fény – születésnapját, s a Római Birodalom elmaradott, forrongó kis tartományában a legsötétebb éjszakán kellett megszületnie a Messiásnak.

Emlékezzünk csak: a Biblia (Mózes első könyve) azzal kezdődik, hogy Isten az első napon – az ég és a föld után – először a világosságot teremtette meg és egyben elválasztotta a sötétségtől. És azzal végződik (Jelenések könyve): „Jövel Uram Jézus!” Így kapcsolódik össze a keresztények hite szerint a világ, a világosság teremtése, Jézus első és második eljövetele és a megváltott, üdvözült emberek örök élete. Ha eddigi életünkben annyi mindenre vártunk már hiába, csalódva, gyakran elcsüggedve, elkeseredve, itt az idő, hogy magunkba szálljunk, és hitet, lelkierőt merítsünk őseink példájából, akik nem adták fel a reményt és a küzdelmet egy jobb, igazabb életért és egy élhetőbb, fenntarthatóbb világért. Senki és semmi nem választhatja, veheti el tőlünk azt, akire várunk – ennek hité­ben és tudatában gyújtsuk meg vasárnap az adventi koszorún az első gyertyát.

Borítókép: Az Advent Bazilika karácsonyi vásár a Szent István-bazilika előtti Szent István téren 2021. november 28-án. (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)