Az idős vagy talán inkább csak idősödő (de tapasztalatokban bővelkedő) emberek szemével nézve a világot egyre inkább elbizonytalanodom a jövőnket, sőt akár a közeljövőnket illetően is. Valahogy úgy érzem, hogy sok szempontból megbolondult a világ. A nagyvilág, kontinensünk, az Európai Unió és persze az Egyesült Államok korábban stabilnak, kikezdhetetlennek vélt erkölcsi normákat vesznek semmibe, olyan elképzelések kapnak teret és megvalósításukhoz pénzt, paripát, fegyvert (s persze médiatámogatást az online térben is), amelyek az én személyes nézeteimmel, a katolikus embertől joggal elvárható felfogástól borzasztóan messze állnak.
Leben und leben lassen – élni és élni hagyni, mondhatnánk ki azt az alapelvet, amelyet igyekeztem életem során követni. Azaz elfogadni más embereket, más meggyőződéseket, de csupán tolerálni azokat, nem pedig azonosulni velük. Elvárva persze azt is, hogy az én nézeteimet – az én megcsontosodott, maradi nézeteimet – is tolerálják. A mai fiatalabb, balliberális nézeteket valló, Magyarországon demokráciahiányt és sajtószabadság-deficitet hangoztató, jogállamiságot üvöltve követelő, teljes torokból kiabáló, az Orbán-kormány leváltását, sőt elpusztítását követelő nemzedék részéről is elvárom, hogy az én konzervatív nézeteim is elhangozhassanak. Hogy ne üvöltve, mocskolódva, zsigeri gyűlöletet keltve, randalírozva és gyújtogatva elutasítsák, hanem nyugodtan, kultúrember módjára meghallgassák azokat. Asztal mellett megbeszélve, megvitatva, több oldalról megtárgyalva a kérdéses vitás, vitatható ügyeket.
Persze az én hozzáállásom, politikai meggyőződésem alapja a nemzeti gondolat, onnan közelítem meg a kérdéseket, elfogadva, vallva, támogatva az Isten, haza, család egységét, szoros kapcsolatát. Én úgy vélem – tévednék? –, hogy ez lehet a jövő egyetlen helyes útja, ha ebből a mostani káoszból, erkölcsi szétesettségből ki akarunk lépni. Józanul, gondolkodva a jövőt illetően is, s nem az egylépéses sakkjátékos gondolatmenetét követve, aki nem készül fel arra, hogy mi lesz az ellenfél következő lépése. Az egylépéses játékos csak a maga koordináta-rendszerében képes gondolkodni, és meglepődve tapasztalja, hogy mások is sakkoznak. Sőt jobban, mint ő saját maga. A jó játékos ugyanis ki tudja számítani az ellenfél következő lépését.
Az energiapolitika, a klímapolitika, a józan gazdaságpolitika nem egymást kizáró terület, ezek nem állnak szemben egymással, ha szakemberek hozzák meg a döntéseket, politikailag független álláspontot képviselve. Nem vitatható, hogy előbb-utóbb a fosszilis energiákról át kell állni valami másra. Alternatív forrásokra. Van vízenergiánk? Alig. Vannak szélerőműveink? Igen, de nem mindig fúj a szél. Vannak napelemes rendszereink? Igen, de nem mindig süt a nap. Van nukleáris energiából elektromos energiát szolgáltató létesítményünk? Van, nagy szerencse, hogy van, s remélhetőleg pár éven belül lesz Paks II is (egész évben termel áramot nappal és éjjel is).
