idezojelek

A hazudozás mint erkölcsi erény

Amerika diktálni akar jó ideje, pedig segítségre szorul – egy a tradícióit vállaló Európától.

Cikk kép: undefined

A világállam hívei, azaz a globalista üzleti világ tagjai, a nemzetközi jogot a nemzeti jogok fölé helyező birodalomépítők, mint például az Európai Unió vagy az amerikai önérdeket a nyugatosítás ideológiájává emelő és terjesztő nemzetközi akadémiai és intellektuális élet megélhetési értelmiségijei tizenkét éve nem tudnak mit kezdeni Magyarországgal. Nem értik, hogyan lehet kétharmados többséget szereznie egy kormánynak egymás után négyszer is. Egy egész népet mégsem lehet lehülyézni, még ha nem kevesen így is gondolják. A modernség valami olyasmit produkált Magyarországon, ami nincs benne egyetlen demokráciaguru vagy politikai „szakértő” jegyzetfüzetében sem.

Azért nem értik és nem is fogják, mert a mintegy száz éve megszilárdult ideológia szerint egyetlen út létezik a jövőbe: a mindenkori progresszivisták által hirdetett üdvtörténet, amely a természet és a történelem legyőzésé­ben látja az ember boldogságát. A természet a technológia, a történelem a belőle való kilépés révén győzhető le.

Amikor a kelet-európai kommunista rendszer összeomlott, egyben a nyugati baloldal is összeomlott: a marxista kapitalizmusbírálat mind gazdasági, mind – s ez a fontosabb – morális értelemben is vereséget szenvedett. Az emberi világ rendjét jelenleg az amerikai alapítás tapasztalata uralja: vállalkozz, kereskedj, üzletelj. A business típusú gondolkodásmód a forrása a gazdasági, a társadalmi (elosztás) és a morális döntéseknek. Sőt a kulturális döntéseknek is. Emögött az a nyugati tapasztalat áll, hogy addig van béke kívül és belül egy civilizációban, ameddig a gazdasági gyarapodás és fogyasztásnövekedés biztosítható. Ha ez nincs, akkor az ember ösztönélete (állatias vonásai) miatt a háborúskodás lesz az emberi élet állandó jellemzője.

Mit jelent ez? Azt, hogy a mai nyugati gondolkodás nem bízik semmiben, ami a saját gyökereiből táplálkozhatna. A klasszikus nevelés az ember önmagát javító, tökéletesülő lehetőségeit hangsúlyozza, amely az emberi szabadságot az önuralomra és mértékletességre alapozza, amelyet a politikai jogok egészítenek ki, ami viszont az emberek felhalmozott tapasztalatából nőtt ki racionális érvek mentén.

A progresszivisták legnagyobb tévedése az, hogy az emberi élet tapasztalatait szembeállítják az észjog diktátumával, mintha az emberi ész fölötte állna a tapasztalatnak, az emberi bölcsesség alapjának, melyet a vallás és a klasszikus filozófia képviselt. A vallást marginalizálták az elmúlt pár évszázadban, a filozófiát pedig szigorú tudománnyá akarták átalakítani.

Egyik sem sikerült, de nem azért, mert bármilyen észérv meggyőzte volna őket, hanem mert a tapasztalatok folyamatosan cáfolják őket, márpedig az emberek mindig is a tapasztalataiknak hisznek. Semmilyen észjogi gondolkodásmód nem képes ezt a létszerkezetből eredő emberi magatartást megváltoztatni, kivéve, ha magát az embert megváltoztatják genetikailag vagy a mesterséges intelligencia manipuláció­ja révén – aki ezt megteszi, az lesz az ismert emberi világ legnagyobb potenciális zsarnoka.

A progresszivisták hatalma addig áll fenn, ameddig képesek fenntartani a szükséges és a szükségtelen fogyasztás közti különbség összemosását, illetve ameddig képesek a technológia fejlesztésével elhitetni, hogy a természet az emberi racionalitás révén legyőzhető.

A demokrácia mint elv

A modern demokrácia a modern ész újítása, alapja a modern társadalmi szerződés, az elidegeníthetetlen emberi jogok eszméje és a hatalom megosztása funkcionális elvek mentén. A kiváltó oka viszont a két világháború volt, amely a Nyugat legnagyobb kudarca volt a felvilágosodás eszméit és normáit figyelembe véve. Amiben most élünk, az a felvilágosodás második nekifutása az emberi természet megfékezésére.

A Nyugatnak ez az utolsó dobása a világ színpadán. Azonban ez a kísérlet sem képes felfogni, hogy az emberi természet ellenében a politikai normativitás kudarcra van ítélve. Még több érték, még több norma, még több absztrakció, annál nagyobb lesz a csattanás, ahogy ez a XX. században is történt, amikor a liberalizmus kudarcára a fasizmus volt a reakció.

Megint ezt akarjuk? A demokrácia önmagában semmit nem old meg, mert a hatalom tényleges működése szétfeszít minden racionális konstrukciót. Ráadásul a demokratikus politika a hazudozást egyfajta erénynek fogadja el: a választási harcban végül is bármilyen eszköz megengedett. Nem az számít, mi az igazság, hanem hogy kinek van igaza – a kettő közti különbség miatt utasította el a demokráciát a filozófusok többsége egészen a XX. századig.

A progresszivisták, miközben relativizálták az igazságot, fölszámolták a hitet is mint akadályát a haladásnak, de akkor miért higgyen innentől kezdve bárki bármiben is?! Minden emberi eszme annyit ér, amennyi emberi tapasztalaton túlmutató ereje van. A demokrácia addig képes egyfajta emberi transzcendenciát felmutatni, ameddig biztosítja az ember legalapvetőbb szükségleteit: a háború elhárítását, a tényleges szükségletek kielégítését és az élet értelme fölötti gondolkodás kulturális módjainak az éltetését. Azonban a demokráciához sem lehet „keresztülhazudni magunkat”, ahogy a kommunizmushoz sem tudtuk, pedig megpróbáltuk.

Az orbáni kormányzás értelme

Nincs választási kényszer, de nagyon is éles a helyzet, ha azt nézzük, hogy milyen eszközöket vetnek be a magyar kormány ellenségei. A taktika világos: külső nyomások – amerikai, európai uniós – összehangolt sorozata, belső pánikkeltő akciók megszervezése.

Mindkettő a törvényes rend állandó és szándékos, provokatív eszközökkel való megbuktatásának szándékával zajlik. Az ellenzék folyamatosan megsérti a közjogi törvények betű szerinti előírásait (még ha jogi trükkökkel ezt el is lehet fedni), az EU pedig nyilvánvalóan politikai nyomást gyakorol a magyar kormányra. Az amerikai politikai szándék alig rejtett módon a magyar ellenzéket anyagilag támogatja. Mindezen szándékokat úgy kell fölfogni, mint politikai törekvések és szándékok közti különbséget.

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A mindenkori Orbán-kormányok politikai koherenciáját az antikommunizmusban jelölhetjük meg, ami azt jelenti, hogy a modernségben megbújó szabadságellenes, mi több, totalitariánus tendenciákat lerombolja. Amit a korábbi és a mai Orbán-kormányzás képvisel, nem egyéb, mint a modernség legdurvább marxista, neomarxista, liberalizált baloldali politikái­nak a semlegesítése, bármilyen alakban való feléledésének az elnyomása.

Az orbáni antikommunizmus nem nosztalgikus, hanem a mai világjelenségek bírálatában ölt testet. De az igaz, hogy már egy fuvallatból is felismeri a modernista hatalmi törekvések kommunista, új liberális törekvéseit. Az orbáni kormányzás értelme a nemzetelviség, de még inkább az az egyetemes üzenete, hogy az emberi természettel szemben nem szabad politikát hirdetni. Az egyenlősítő politikai törekvések nem az egyenlőtlenséget, hanem a rendet számolják fel.

A kultúra szerepe a politikában

Minden politika táptalaja a polgárok hitében gyökerezik. A hit pedig a kulturális meggyőződésekben. A kultúra hit, racionalitás, szokás és tekintély elegye. Minden nevelési és oktatási alaphelyzet lényege a tekintély: aki nevel vagy tanít, az szükségszerűen tekintélyi helyzetben van a nevelttel szemben. A politika hasonló helyzetben van a választókkal szemben. Ahogy a tanár, a politikus is abban a helyzetben van, hogy fölényben van a választók összességé­vel szemben. Ez nem hatalmi mámor, hanem az emberi élet adottsága. A kultúra dolga, hogy megmutassa, mi fontos egy közösség minden tagja számára ahhoz, hogy fennmaradhasson.

A kultúra – elvileg – az emberi élet értelméről szóló emberi intézmény; ha ez maga válik értelmetlenné, akkor egyedül a filozófiai hagyomány marad segítségül. A nyugati hanyatlással szemben egyedül a hagyományos európai kultúra ereje lehet képes eszközöket felmutatni. Ami jó az amerikai berendezkedésben, az a klasszikus európai gyökereiből ered. Ami rossz, az az önhitt modern civilizáció téveszméiből származik. Amerika diktálni akar már jó ideje, pedig segítségre szorul – egy a tradícióit vállaló Európától.

A szerző politikai filozófus, egyetemi tanár

Borítókép: Joe Biden amerikai elnök (Fotó: MTI/AP /Patrick Semansky)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

Biztató összefogás Erdélyben

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Embert ügyvédjéről, Magyar Pétert Bárándy Péterről...

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Szoboszlai Dominik: újra itt a farsang!

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Negyven évünk Soros Györggyel

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.