A nemzetközi adósságválság a mi problémánk is

A nemzetközi adósságválság ismét olyan akut problémává vált, mint a 80-as években, amikor az úgynevezett Brady-kötvények kibocsátásával igyekeztek segíteni az eladósodott, igen szegény fejlődő országokon, hogy forrásokhoz juthassanak a tőkepiacokon. A Brady-kötvények olyan állampapír-kibocsátást jelentenek, amely mögé az Egyesült Államok harmincéves lejáratú kormányértékpapírjait helyezték letétbe fedezetként. Ezzel segítette az USA a fejlődő országok adósságválságának az elhárítását. Ha az adós becsődölt, ezt a kötvényt megkapta a hitelező. 2022 őszén jelent meg az ENSZ Fejlesztési programjának egy kétségbeesett elemzése arról, hogy a helyzet ismét tragikusan nehéz. Több mint ötven ország van már – a legszegényebb fejlődő országok népességének több mint felét képviselik –, amely a csőd szélén áll. Az adósságválság megoldása jogi, politikai változásokért kiált.

Mondhatná erre valaki: miért ezzel foglalkozunk a hazai sajtóban, miért nem a saját gondjainkkal? Azokból is van épp elég. Itt az energiaprobléma, az infláció, és egy aszályos nyár után hideg tél előtt állunk…

Azért, tisztelt olvasók, mert az adósságválság a mi problémánk is. Igaz, hogy OECD-tagország vagyunk, nem tartozunk a legszegényebb országok közé. De hazánk sebezhetősége az eladósodottságunk miatt hasonlóan súlyos, mint a fenti jelentésben idézett országoké. Arról nem is beszélve, hogy

ha ezek a fejlődő országok csődbe jutnának, még hatalmasabb migránsáradattal lehetne számolni. Vagyis az ő problémájuk a mi problémánk is.

További Vélemény híreink

Uniós szálkák és gerendák

Nagyon szeretném, ha a magyar társadalomnak legalább egy töredéke, az újságot még olvasó emberek megértenék, hogy igenis beszélnünk kell a magyar adóssághelyzet gyökereiről. Mindenki csak azt szeretné hallani, hogy ma mit lehetne tenni az éppen felelősséget viselő kormányzatnak. Hogyan tudna segíteni a magyar emberek nehéz helyzetén. Sajnos a folyamatok eredendő okának ismerete nélkül se a magunk, se mások problémáit nem tudjuk megérteni és kezelni. Gyakran hallom: mit mutogatunk visszafelé?! Ezt olyanok mondják, akiknek vagy érdekük a valóság elhallgatása, vagy teljesen tájékozatlanok a nemzetközi pénzügyekben.

Vannak, és nem is kevesen, akik azt hiszik, hogy a rendszerváltás előtti időkből származó adósságainkat meg lehetett volna „oldani” az első szabad kormány idején. Nem tudják, hogy a görögök adósságát, amit az 1820-as években, a törököktől való függetlenségi harcok során vettek fel külföldön, kétszáz év alatt fizették vissza. Elképesztő időtáv, ugye? De a második világháború után az angol kormány is csak fél évszázad alatt tudta visszafizetni az amerikaiaktól felvett kölcsönt, amit az újjáépítésre vettek fel.

Igen, a nemzetközi hiteleket nem lehet csak úgy egyszerűen semmisnek tekinteni, mint ahogy a kommunisták a múltat akarták végképp eltörölni.

Sajnálatos, de a hetvenes évek elején felvett magyar adósságok a rendszerváltáskor és azután is éreztették hatásukat. Érdemes meghallgatni az interneten Antall József letiltott beszédét, amelyet a Magyar Televízióban nem adtak le 1990 szeptemberében.

Teljes világossággal ország-világ elé tárta, hogy a magyar adósság négymilliárd dollárról több mind húszmilliárd dollárra nőtt, úgy, hogy abból a magyar gazdaság és társadalom egy fillért se látott. És ez nemcsak a szovjet uralom, hanem a nemzetközi pénzügyi rendszer működésének, az amerikai Fed kamatemelésének a következménye is volt. Döbbenetes tisztánlátással mutatott rá a magyar miniszterelnök, hogy ez volt az oka a magyar egészségügy, oktatás lemaradásának azokban az évtizedekben. Ami napjainkig érezteti a hatását. Nem véletlenül fogalmaz így a pénzügyi szakma: eredendő bűn a belső gazdaságfejlesztésre külső hitelt felhasználni, ha nincs mód exporttöbbletből azt visszafizetni.

Most, hogy a magyar működőtőke-behozatal termékei is nehezebben értékesíthetők a külpolitikai és külgazdasági körülmények miatt, hazánk ismét nehéz helyzetbe került. Sebezhetővé váltunk megint. Vagyis a fejlődő országok problémája a mi problémánk is, és ennek messze a múltba nyúlnak vissza a gyökerei. Elemi érdekünk fűződik hát ahhoz, hogy az adósságkérdés megoldásának szükségességét a világ vezető hatalmai felismerjék. Európa pedig ne taszítson még nehezebb helyzetbe minket, mint amit örökségbe kaptunk.

A szerző közgazdász, nyugalmazott egyetemi tanár

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)