Tanulságos írással tette tönkre Gyöngyösi Márton a magamfajta mindenevő újságolvasók vasárnapját. A Gyurcsánnyal összeállt Jobbik pillanatnyi elnöke semmi újat nem hozott a szokásos balliberális panelekhez képest az Indexen publikálva, de ezeket az unásig ismételt zagyvaságokat olyan koholmánnyá gyúrta, ami nyomokban valóságelemeket is tartalmaz, éppen ezért rendkívül félrevezető, mondhatni veszélyes.
A nemrég még képviselőtársait listázgató egykori nemzeti radikális azt a címet adta manipulatív szerzeményének, hogy Polgárosodás vagy kádárista posvány? A dilemma sajnos harminc évvel a rendszerváltás után is valós hazánkban. A baj csak az, hogy minden épp fordítva van, mint ahogy azt az Európai Parlament globalistává vedlett képviselője megpróbálja elhitetni velünk. Érdemes a fejéről a talpára állítani ezt a gondolatmenetet, hogy stílszerűek maradjunk az újbalos bolsevikok térfoglalási kísérletei közben.
Gyöngyösit nem zavarja az utóbbi évek négy csúnyán elbukott választása, amely kétharmados parlamenti többséget eredményezett a Fidesznek, régi balliberális kiindulópontot választ agymenéséhez.
Kapásból felosztja a magyar társadalmat orbánistákra és Orbán-fóbiásokra. Annyi újdonság azért van megközelítésében, hogy mindkét tábort sorsa alakítására képtelen, önálló gondolatok nélküli, megoldást mindig mindenre mástól váró emberek sokaságának tartja. A különbség szerinte csak annyi, hogy az orbánisták a balliberális narratíva alapján hatalmi tébolyban szenvedő vezérüktől, míg a fóbiások az Európai Uniótól várják a választ elcseszett életük nagy kérdéseire.
Amikor idáig eljut Gyöngyösi, valószínűleg megijed bátorságától, amivel saját választóit is besorolja a trágyát zabáló, sötétben tartott gombák közé, és előveszi a magyar politikai narratívában komoly terheket cipelő polgárosodás gondolatát.
A valóság megerőszakolása közben még az sem zavarja, hogy az unióban azok közé tartozik, akik éjt nappallá téve szorgoskodnak hazájuk, a kormány és Orbán Viktor lejáratásán annak érdekében, hogy képessé tegyék a szervezetet az autoriternek, korrupt diktátornak és nácinak beállított miniszterelnök megregulázására. Vagyis tevékeny részese annak a folyamatnak, amit felró azoknak, akik úgy várják e folyamat átütő sikerét, mint a Messiást. De sebaj, sokkal érdekesebb, hogyan rajzolja meg a felvilágosult magyar polgár arcélét.
Szerinte a jövő embere képes kiállni önmagáért, önálló, kezdeményező, felelősséget érez hazája sorsa iránt, ellenállást szervez és kiutat mutat a sokasodó problémák erdejéből. Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag önmagát ilyennek tekinti, még arra is hajlandóságot mutat, hogy az említett ellenállást a Fidesszel szemben megszervezze és az élére álljon. Pedig következtetései legfeljebb egy középszerű Orbán-fóbiás kocsmai locsogásának szintjét haladják meg.
Hiába a tanáros külsőt kölcsönző szemüveg az orrán, nem képes nagyobb szellemi teljesítményre annál, hogy Orbán a hibás. Már az is beszédes, hogy ez az egész az uniós források érkezése vagy befagyasztása körüli vita kapcsán jutott eszébe, és azt a balliberális mocskolódást hivatott bevésni az erre fogékonyak agyába, hogy a miniszterelnök miatt van áruhiány, miatta nincs benzin, és ő sodorta veszélybe biztonságunkat és immár egzisztenciánkat is.
Ám ha komolyan vesszük Gyöngyösi felhívását a polgárosodásra, és feltesszük a kérdést, mi is a baja a magyar kormányfővel a brüsszeli elitnek, fantasztikus eredményre jutunk. Orbán ugyanis azon kevés politikusok egyike szerte Európában, aki képes kiállni önmagáért, ami esetében a magyar érdeket jelenti.
A napirenden lévő fontos politikai kérdések megítélésében önálló, a problémák akár szokványostól is eltérő megoldása érdekében kezdeményező, ha kell, ellenállást szervez a többségi butasággal szemben, és mások számára is követhető kiutat mutat a sokasodó gondok erdejéből. Ezért van útban a kilóra megvett, az európai polgárokat többszörösen eláruló, idegen érdekeket kiszolgáló politikai elitnek. Ezért kell megbuktatni, ezért kell eltakarítani minél előbb, nehogy példáját más polgárosodott politikusok is kövessék.
Ezen a ponton muszáj elhatárolódni ismételten Gyöngyösi módszerétől. Én ugyanis nem hazugságokon, csúsztatásokon és unióellenes elfogult manipulátorok álhíreire alapozva neveztem idegen érdekeket szolgáló, kilóra megvett árulóknak az Orbán Viktort korrupt diktátornak hazudó brüsszeli bandát. Amikor ezt írtam, akkor jött a hír, hogy vizsgálati fogságba helyezték az EP letartóztatott alelnökét.
A görög szocialista hölgyet a hírek szerint tetten érték, amikor súlyos korrupciós ügyben vett részt tevékenyen. Pedig még Ursula von der Leyen sms-eit sem ismerhettük meg a maguk kiteljesedett pompájában, csak azt tudjuk, nem véletlenül tűntek el. A ciprusi egészségügyi biztos titokzatos négymilliójának ügye már el is törpül ebben a mezőnyben. És van pofájuk bennünket vegzálni. Ezek közé takart fel Gyöngyösi, akinek hitelessége polgárosodási kérdésekben enyhén szólva is véleményes.
De térjünk vissza az alapkérdésre. Mert valóban szenved hazánk attól az örökségtől, amit a rendszerváltáskor nem sikerült ledobnunk magunkról, mint egy koszlott műszálas formaruhát. Még ma is sokan dagonyáznának inkább a kádári posványban, semmint megküzdjenek mindennap a kihívásokkal önálló életük sikere érdekében. Még ma is túl sok ember képes elfogadni végtelenül leegyszerűsítő, mondhatni primitív világmagyarázatokat, amikor az említett siker elmarad vagy úrrá lesz rajtuk a reménytelenség.
Mi is poénkodunk néha azzal, hogy még az elviselhetetlen időjárást is Gyurcsányék okozzák. De nem alapozunk erre jövőképet. A hazai balliberális ellenzék viszont mindennap megpróbálja elhitetni egyre fogyatkozó híveivel, hogy Orbán Viktor robbantotta ki a háborút Ukrajnában, Putyin ügynökeként azért küzd, hogy az oroszok nyerjenek, ezért gátolja a szankciókat, közben felveri az árakat, elszabadítja az inflációt, tönkreteszi a forintot, áruhiányt okoz és csődbe visz bennünket.
