Tanulságos írással tette tönkre Gyöngyösi Márton a magamfajta mindenevő újságolvasók vasárnapját. A Gyurcsánnyal összeállt Jobbik pillanatnyi elnöke semmi újat nem hozott a szokásos balliberális panelekhez képest az Indexen publikálva, de ezeket az unásig ismételt zagyvaságokat olyan koholmánnyá gyúrta, ami nyomokban valóságelemeket is tartalmaz, éppen ezért rendkívül félrevezető, mondhatni veszélyes.
A nemrég még képviselőtársait listázgató egykori nemzeti radikális azt a címet adta manipulatív szerzeményének, hogy Polgárosodás vagy kádárista posvány? A dilemma sajnos harminc évvel a rendszerváltás után is valós hazánkban. A baj csak az, hogy minden épp fordítva van, mint ahogy azt az Európai Parlament globalistává vedlett képviselője megpróbálja elhitetni velünk. Érdemes a fejéről a talpára állítani ezt a gondolatmenetet, hogy stílszerűek maradjunk az újbalos bolsevikok térfoglalási kísérletei közben.
Gyöngyösit nem zavarja az utóbbi évek négy csúnyán elbukott választása, amely kétharmados parlamenti többséget eredményezett a Fidesznek, régi balliberális kiindulópontot választ agymenéséhez.
Kapásból felosztja a magyar társadalmat orbánistákra és Orbán-fóbiásokra. Annyi újdonság azért van megközelítésében, hogy mindkét tábort sorsa alakítására képtelen, önálló gondolatok nélküli, megoldást mindig mindenre mástól váró emberek sokaságának tartja. A különbség szerinte csak annyi, hogy az orbánisták a balliberális narratíva alapján hatalmi tébolyban szenvedő vezérüktől, míg a fóbiások az Európai Uniótól várják a választ elcseszett életük nagy kérdéseire.
Amikor idáig eljut Gyöngyösi, valószínűleg megijed bátorságától, amivel saját választóit is besorolja a trágyát zabáló, sötétben tartott gombák közé, és előveszi a magyar politikai narratívában komoly terheket cipelő polgárosodás gondolatát.
A valóság megerőszakolása közben még az sem zavarja, hogy az unióban azok közé tartozik, akik éjt nappallá téve szorgoskodnak hazájuk, a kormány és Orbán Viktor lejáratásán annak érdekében, hogy képessé tegyék a szervezetet az autoriternek, korrupt diktátornak és nácinak beállított miniszterelnök megregulázására. Vagyis tevékeny részese annak a folyamatnak, amit felró azoknak, akik úgy várják e folyamat átütő sikerét, mint a Messiást. De sebaj, sokkal érdekesebb, hogyan rajzolja meg a felvilágosult magyar polgár arcélét.
