„Az Európai Uniónak szüksége van az egységességre az Oroszország elleni szankciók fenntartásához vagy kiterjesztéséhez, ami a további agresszió elrettentésére irányuló szövetségi stratégia kritikus eleme; ezért létfontosságú az orosz földgáztól való európai függőség csökkentése” – nem, ez a mondat nem egy amerikai politikustól származik.
Ezt a beszédet az elmúlt hetekben a figyelem középpontjába került Korányi Dávid mondta az amerikai szenátusban 2015 januárjában.
A magyar baloldal választási kampányát több mint hárommilliárd forinttal megtámogató Action for Democracy (AFD) vezetője LNG-lobbistákat idéző módon érvelt az amerikai palagázexport engedélyezési eljárásának életbe léptetése érdekében megtartott ülésen. Korányi akkor az Atlantic Council (AC) eurázsiai energiaügyekért felelős igazgatója volt.
A dollárbaloldal ügyeit vizsgáló Nemzeti Információs Központ az AFD kapcsolati hálóját bemutató anyagában is szerepel az AC.
Ez a szervezet azért fontos, mert az AFD több igazgatósági tagja itt és a Soros György által támogatott NGO-nál is feltűnik. A beszámoló szerint az AC két munkatársa igazgatói tisztségben dolgozik a National Endowment for Democracy (NED) nevű szervezetnél.
A NED amerikai költségvetési támogatásból működik, a feladata az amerikai demokráciaexport kiszélesítése; ez a kormányzó demokraták politikai credóját is jelenti.
A hazai nemzetbiztonsági jelentésben épp a NED miatt utalhat arra, hogy a baloldal amerikai kampánytámogatását szervező AFD, valamint az Egyesült Államok kormányzata, továbbá nemzetbiztonsági közössége különböző szereplői között egyértelmű kapcsolat mutatható ki.
De vissza Korányi 2015-ös kongresszusi szerepléséhez, az amerikai érdekek képviseletének támogatásához: azt is fejtegette, hogy az LNG-exportőrök közül Nigéria és Jemen a terrorizmus jelenléte miatt veszélyes, Egyiptomnak és Indonéziának a belföldi kereslet növekedésével kell szembenéznie, Katar LNG-hajóinak pedig veszélyes vizeken kellene szállítania a gázt.
Szerinte azonban van egy sokkal jobb megoldás: „Eközben az amerikai LNG-szállításoknak nem kell szembenézniük ilyen geopolitikai aggályokkal. Az amerikai LNG megbízható és versenyképes alternatívát jelentene a közép- és kelet-európai szövetségesek számára. Az amerikai cseppfolyósított földgáz a globális gázpiacok számára további, rendkívül kívánatos likviditást jelentene, kiegészítené a Gazpromot versenyre kényszerítő európai intézkedéseket, és rendkívül fontos stratégiai üzenetet küldene egy olyan régiónak, amely a hidegháború vége óta a legsúlyosabb fenyegetésnek van kitéve.”
Korányi tehát már az Obama-adminisztráció idején egyértelműen, pontosan érvelt a baloldali amerikai geopolitikai érdekek érvényesítése mellett.
Ezek a törekvések épp mostanában válnak valóra. Az orosz–ukrán konfliktus 2014-es kirobbanása (a Krím félsziget orosz annektálása és a két donbászi megye szakadárharcainak kezdete) után az Egyesült Államok balliberális kormánya rögtön lehetőséget látott az európai gázpiac számukra igencsak kedvező átrendezésében.
