időjárás 2°C Ignác 2023. február 1.
logo
A progresszív liberálisok megkérték volna a hazai baloldali kampánytámogatás árát

Korányi, az amerikai LNG-lobbista

Pindroch Tamás
2022.12.02. 09:00
Korányi, az amerikai LNG-lobbista

„Az Európai Uniónak szüksége van az egységességre az Oroszország elleni szankciók fenntartásához vagy kiterjesztéséhez, ami a további agresszió elrettentésére irányuló szövetségi stratégia kritikus eleme; ezért létfontosságú az orosz földgáztól való európai függőség csökkentése” – nem, ez a mondat nem egy amerikai politikustól származik. 

Ezt a beszédet az elmúlt hetekben a figyelem középpontjába került Korányi Dávid mondta az amerikai szenátusban 2015 januárjában.

A magyar baloldal választási kampányát több mint hárommilliárd forinttal megtámogató Action for Democracy (AFD) vezetője LNG-lobbistákat idéző módon érvelt az amerikai palagázexport engedélyezési eljárásának életbe léptetése érdekében megtartott ülésen. Korányi akkor az Atlantic Council (AC) eurázsiai energiaügyekért felelős igazgatója volt.

A dollárbaloldal ügyeit vizsgáló Nemzeti Információs Központ az AFD kapcsolati hálóját bemutató anyagában is szerepel az AC. 

Ez a szervezet azért fontos, mert az AFD több igazgatósági tagja itt és a Soros György által támogatott NGO-nál is feltűnik. A beszámoló szerint az AC két munkatársa igazgatói tisztségben dolgozik a National Endowment for Democracy (NED) nevű szervezetnél. 

A NED amerikai költségvetési támogatásból működik, a feladata az amerikai demokráciaexport kiszélesítése; ez a kormányzó demokraták politikai credóját is jelenti. 

A hazai nemzetbiztonsági jelentésben épp a NED miatt utalhat arra, hogy a baloldal amerikai kampánytámogatását szervező AFD, valamint az Egyesült Államok kormányzata, továbbá nemzetbiztonsági közössége különböző szereplői között egyértelmű kapcsolat mutatható ki.

De vissza Korányi 2015-ös kongresszusi szerepléséhez, az amerikai érdekek képviseletének támogatásához: azt is fejtegette, hogy az LNG-exportőrök közül Nigéria és Jemen a terrorizmus jelenléte miatt veszélyes, Egyiptomnak és Indonéziának a belföldi kereslet növekedésével kell szembenéznie, Katar LNG-hajóinak pedig veszélyes vizeken kellene szállítania a gázt. 

Szerinte azonban van egy sokkal jobb megoldás: „Eközben az amerikai LNG-szállításoknak nem kell szembenézniük ilyen geopolitikai aggályokkal. Az amerikai LNG megbízható és versenyképes alternatívát jelentene a közép- és kelet-európai szövetségesek számára. Az amerikai cseppfolyósított földgáz a globális gázpiacok számára további, rendkívül kívánatos likviditást jelentene, kiegészítené a Gazpromot versenyre kényszerítő európai intézkedéseket, és rendkívül fontos stratégiai üzenetet küldene egy olyan régiónak, amely a hidegháború vége óta a legsúlyosabb fenyegetésnek van kitéve.”

Korányi tehát már az Obama-adminisztráció idején egyértelműen, pontosan érvelt a baloldali amerikai geopolitikai érdekek érvényesítése mellett. 

Ezek a törekvések épp mostanában válnak valóra. Az orosz–ukrán konfliktus 2014-es kirobbanása (a Krím félsziget orosz annektálása és a két donbászi megye szakadárharcainak kezdete) után az Egyesült Államok balliberális kormánya rögtön lehetőséget látott az európai gázpiac számukra igencsak kedvező átrendezésében.

Korányi optimista volt. „A jó hír az, hogy Európa végre felnő a feladathoz, de Európa nem lehet sikeres az Egyesült Államok segítsége nélkül. Európa többféle vezetékes gázforráshoz és LNG-ellátáshoz is hozzáférhet” – mondta. 

Szerinte az orosz energiafüggőség sebezhetővé teszi Európát, ez már a 2006-os és 2009-es orosz–ukrán gázválság idején is látszott. (A két ország elszámolási vitái miatt az oroszok akkor azzal fenyegetőztek, hogy leállítják a gázszállításokat.) 

Az ilyen helyzetekben természetesen Amerika készséggel ajánlkozik, Korányi pedig felmondta a leckét. 

„Az LNG-export engedélyezési eljárásának tisztázása nyomást gyakorolna a gázárakra, és felgyorsítaná az európai gázpiacok összekapcsolását jóval azelőtt, hogy egyetlen amerikai gázmolekula is eljutna Európába. A piacokat a jövőbeli várakozások alakítják, és már egy hiteles alternatíva puszta léte is ösztönözné az infrastruktúra fejlesztését, és nyomást gyakorolna a domináns szállítóra, a Gazpromra.”

Korányi lobbibeszéde mára mintha valósággá vált volna. 

Az uniós országok nagy része gázszankciót vezetett be Oroszországgal szemben, tehát a Gazprom tényleg „nyomás” alá került. 

Nem meglepő, hogy az orosz szállítások leállítása után nagyrészt Amerikából kell beszerezniük az energiahordozót, csakhogy nagyon drágán. A profithajhászó LNG-cégek órásit aratnak, így találkozik az amerikai geopolitikai érdek és az üzleti szempont.

A palagáz kitermelése sem környezetbarát, illetve a gázmolekulákat – nem épp a fenntartható fejlődés céljait szolgáló – óriási tankhajókon kell az öreg kontinensre szállítani. 

Ez is hatalmas költségekkel jár, emellett a gáz fogadására alkalmas európai kikötők kapcsolódási pontjait is ki kell építeni.
Az amerikaiak tehát segítenek, természetesen a saját érdekeik érvényesítésével. 

Az Euró­pai Unió viszont a saját érdekeit figyelmen kívül hagyva vezette be a szankciókat Oroszországgal szemben. Most viszont, amikor már a választópolgárok is megérzik az elszabaduló árakban ennek a politikának az elhibázottságát, a nyugati politikusok – a saját felelősségüket hárítva – kritikával állnak elő. 

Robert Habeck német alkancellár például azt mondta: „Bizonyos országok, még a barátok is, gyakran csillagászati árakat kapnak a gázért cserébe.” A francia elnök, Emmanuel Macron szerint az nem a barátság jele, hogy az ameri­kaiak négyszeres áron adják a gázt. Nem bizony.

De idézzük még a magyar ellenzék kampányának segítőjét, Korányit: „Az akadálytalan amerikai energiaexport általában véve, és az LNG-export különösen, kritikusan fontos az Egyesült Államok kül- és kereskedelempolitikájának hitelessége szempontjából. Történelmileg az USA az egész világ javára az átláthatóságot és a nyitott piacokat támogatja, és ellenzi az erőforrás-nacionalizmust. Az átláthatóság bevezetése az exportengedélyezési eljárásba döntő fontosságú lenne az Amerika globális vezető szerepébe vetett bizalom megerősítése szempontjából.”

Nem olyan ez, mint egy amerikai demokrata politikus kortesbeszéde? Ezzel nem is lenne semmi baj, ha Korányi a Biden-adminisztrációban szeretett volna szerepet vállalni, de ő magyarként gondolt erre.

A baloldali ellenzék által alakított kormányban pedig „nem ugrott volna el” a külügyminiszteri pozíció elől sem.

Ne legyen tehát kétségünk, a kampány megsegítése érdekében a hazai ellenzéknek ki kellett volna szolgálni a progresszív amerikai baloldal érdekeit mind a társadalom-, mind a gazdaságpolitikában. 

Viszont az Egyesült Államok baloldali kormányának céljai egyáltalán nem Magyarország céljai. Az amerikai demokraták bizonyosan ezen szerettek volna változtatni tavasszal, talán nem véletlenül hangzott el a részükről az orosz gázcsapok elzárása sem.

A hazai rezsicsökkentés 2013-as életbe lépése óta az ellenzéki pártok folyamatosan támadták az intézkedést. Egyértelmű, hogy a hazai energiapiac liberalizációja lett volna a céljuk. 

Az árszabályozás megszüntetése, illetve a palagázra épített energiapolitika viszont hatalmas terheket róna a magyar háztartásokra és gazdaságra is.
Az amerikai progresszív körök, egybefonódva az LNG-lobbival, megkérték volna a kampánydotáció árát. 

Ezt jelentette volna a „magyarországi kultúraváltás”. Köszönjük, nem kérünk belőle soha többé!
 

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője

Borítókép: Korányi Dávid (Forrás: Facebook)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.