Ez történik most Ukrajnában is. Persze a hírekben nem ezt látjuk viszont. A fősodratú média nem az üldözött magyarokra, románokra, ruszinokra, lengyelekre kíváncsi. A külhoni magyarok védelméért nem kap zsoldot a dollárbaloldal és a különféle Soros-szervezetek. A gyűlölet frontján nincs megállás. Az ukránok célpontjába most a honfoglalási emlékmű lerombolása került. Ez azt jelzi, nincs megállás, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a kárpátaljai magyarság elvesződjön saját hazájában, feladja a létért, az otthonért való küzdelmet és a lába alól kicsússzon a szülőföld talaja.

Sőt, utóbb már háborús fenyegetőzés is. Hol tanultak ezek az emberek köszönetet mondani?! Ukrajna kezdetben sikeresen kihasználta a világ empátiáját, ám rövid időn belül le is rombolta azt. Zelenszkij és társai már minden környező támogató országot vérig sértettek. Amire még egy háború sem nyújthat kellő alapot és magyarázatot.

Mi továbbra is a béke pártján vagyunk, ahogy első perctől mindig is. Európában szinte egyedüliként. Továbbra is fogadjuk és segítjük a háborús menekülteket, segélyszállítmányokat küldünk. Mindent megteszünk, amit az emberi jóérzés és humánum diktál. Arcátlan és háborúpárti vezetői ellenére is segítjük az ukrán népet.

 Nem tudunk azonosulni egy olyan országgal, amely összefogdossa és a harctérre hurcolja a nemzeti kisebbsé­geit; elfogadja, sőt kierőszakolja az Ukrajnáért hozott áldozatukat, de közben gyűlöli és tiltja az anyanyelvüket.

Csak remélni lehet, hogy a háború után nem az az Ukrajna épül fel romjaiból, amely nem csak ellenségeit, de őshonos nemzeti kisebbségeit is le akarja győzni, meg akarja alázni és el akarja űzni otthonából.

Imádkozzunk a kárpátaljai magyarokért, akik két tűz közé kerültek. Akik most háború és üldöztetés között várják a békét és a túlélést. Fontos, hogy minden nap tudják: nincsenek egyedül!

A szerző nagyváradi író, újságíró

Borítókép: kilátás a városra a huszti vár romjaitól Kárpátalján (Fotó: MTI/Nemes János)