Nem független a schengeni kudarctól a bukaresti diplomácia óvatos hangnemváltása az ukrajnai kisebbségügyben. Bukarest kérésére román–ukrán tárgyalássorozat kezdődik a Románia által is kifogásolt ukrajnai kisebbségi törvényről. Az ügyben külügyminiszteri és államfői egyeztetés is történt. Korábban Marcel Ciolacu, a PSD elnöke felkérte az ukrán elnököt, hogy járjon közben a nemrég elfogadott nemzeti kisebbségekről szóló törvény felülvizsgálata érdekében, amely korlátozza az Ukrajnában élő románok anyanyelven való tanulási jogát. Magyar–román közös kezdeményezésre az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlésének monitoringbizottsága egyhangúlag döntött arról, hogy felkéri az ET alkotmányjogi tanácsadó szervét, a Velencei Bizottságot, vizsgálja meg, hogy az ukrán kisebbségvédelmi törvény összhangban áll-e a nemzetközi normákkal.

Bukarest a téma hangsúlyosabb felvetését ugyanakkor nem kapcsolta össze Kijev európai uniós, valamint euroatlanti integrációs törekvéseivel, Románia továbbra is feltétlenül támogatja az ukrán célokat. A román vezetést érezhetően frusztrálja az eredménytelenség az Ukrajnában élő románok jogfosztása ügyében, amit a potenciális szavazók azért is tekintenek újabb kudarcnak, mert a bukaresti diplomácia Zelenszkijék egyik leghangosabb térségbeli támogatója. Emlékezetes mozzanata volt a Johannis által képviselt keményvonalas, washingtoni mintát követő politizálásnak, amikor a román elnök azért kényszerítette lemondásra a védelmi minisztert, mert az esetleges béketárgyalásokról nyilatkozott egy interjúban. Vasile Dîncu azt merte mondani, hogy szerinte tárgyalásokra van szükség egy békemegállapodás eléréséhez az ukrajnai háború kapcsán, de Kijev nem tud egyedül tárgyalni, mivel az ukrán politikusoknak vállalhatatlan a területvesztés.

Az alkotmány értelmében a diplomáciáért felelős államfő, Klaus Johannis kevesebb mint két év múlva úgy zárhatja le kétmandátumos ténykedését, hogy egyetlen fajsúlyos külpolitikai eredményt sem tud felmutatni. A schengeni csatlakozásra egyre kevesebb az esély 2024 végéig. A következő elnökválasztásig a román állampolgárokat megillető amerikai vízummentesség elérése sem valószínű, ami úgyszintén kényelmetlen az államfőnek, hiszen az Egyesült Államok gyakorlatilag saját területének tekintheti katonai szempontból Romániát, és a bukaresti belpolitika alakulásába is akadálytalan az amerikai befolyás.

2019-ben egy-két külföldi lapban megjelent találgatás alapján hetekig arról szóltak a hírek Bukarestben, hogy a román államfő lehet Donald Tusk utódja az Európai Tanács elnöki pozíciójában. Később a NATO főtitkári posztjára kezdték esélyesként emlegetni Johannist. Az ezzel kapcsolatos latolgatás túlzott mediatizálása miatt a majdani döntés – amely nyilvánvalóan nem a román elnök sikerét fogja hozni – a szász származású államfő alaptalanul fényezett külpolitikusi imázsát rombolja tovább.

Dan Dungaciu ismert román geopolitikai elemző egy minapi interjúban frappáns hasonlattal jellemezte az utóbbi évek román külpolitikáját. Mint fogalmazott, Románia pincérjellegű diplomáciát folytat. „Íme a menü, mit parancsolnak, mivel szolgálhatunk?” – ezzel a kérdéssel ironizált a bukaresti diplomácia alapállásával kapcsolatban Dungaciu. A szakértő azt is hozzátette, hogy az ilyen hozzáállással maximum borravalóra lehet számítani a nemzetközi politikában.

Borítókép: Klaus Johannis román államfő (Fotó: MTI/EPA/Julien Warnand)