A pincérjellegű román diplomácia kudarca

A történelem folyamán magyar szemszögből oly sokszor ügyesnek, taktikusnak, hatékonynak tartott román diplomácia méretes kudarcba szaladt bele a múlt év végén a schengeni tagság elutasításával. Nem feltétlenül az osztrák vétóról tehet Bukarest, hanem a helyzet hibás felméréséről. Klaus Johannis államfő, Nicolae Ciuca miniszterelnök, Bogdan Aurescu külügyminiszter, a kormánykoalíció vezető politikusai hónapokon keresztül sikertörténetként mutatták be a folyamatot, hogy aztán a migrációs hullámra hivatkozó Bécs kétségtelenül meglepő elutasítása porig alázza a román diplomáciát.

A schengeni kudarc két okból is kényelmetlen volt Bukarestnek. Egyrészt a dörzsöltnek tartott külügyminisztert és a nagy hatalmú Külügyi Hírszerző Szolgálatot éppúgy meglepte a tartományi választások előtt álló bécsi néppárti kormány hangos ellenszegülése a román – és bolgár – Schengen-tagsággal kapcsolatban, mint a romániai átlagpolgárt. Másrészt Johannisék a szabad utazást biztosító övezethez való csatlakozás ügyében a megszokott illeszkedő diplomáciát alkalmazták azzal a meggyőződéssel, hogy szelíd, senkit sem zavaró, langyos uniós szereplésük elnyeri megérdemelt jutalmát. Főleg az ukrajnai háború árnyékában. Nem így történt.

A Schengen-tagság újabb elbukása alapjaiban rengette meg az eddigi simulékony román külpolitikát, amely az utóbbi években csak nyugati kitüntetéseket hozott Klaus Johannisnak, eredményeket nem.

A szász származású államfőnek különösen fájó, hogy a „testvéri” német nyelvterületről érkezett a gyomros. Ráadásul minden jel szerint a schengeni frusztráció végigkíséri Johannis elnökségének utolsó szakaszát, egy-két optimista kijelentést leszámítva ugyanis nincs reális esély az idei csatlakozásra, a téma nem különösebben érdekli az unió befolyásos tagjait. A hatalmon lévő Nemzeti Liberális Párt (PNL), amelyet papíron Ciuca miniszterelnök, a gyakorlatban Johannis államfő vezet, egyedül vitte el a balhét, a koalíciós partner szociáldemokraták szinte kivülállókként követték az eseményeket, majd a vállalkozói körökből és az ellenzéki Románok Egyesüléséért Szövetség részéről érkező, az emberek körében népszerű osztrákellenes bojkottfelhívások támogatóivá váltak. Ennek is köszönhető, hogy a friss felmérések szerint a Szociáldemokrata Párt tizennégy százalékkal előzi a PNL-t.

További Vélemény híreink

A román diplomáciát okolják a meghiúsult schengeni csatlakozásért

Nem független a schengeni kudarctól a bukaresti diplomácia óvatos hangnemváltása az ukrajnai kisebbségügyben. Bukarest kérésére román–ukrán tárgyalássorozat kezdődik a Románia által is kifogásolt ukrajnai kisebbségi törvényről. Az ügyben külügyminiszteri és államfői egyeztetés is történt. Korábban Marcel Ciolacu, a PSD elnöke felkérte az ukrán elnököt, hogy járjon közben a nemrég elfogadott nemzeti kisebbségekről szóló törvény felülvizsgálata érdekében, amely korlátozza az Ukrajnában élő románok anyanyelven való tanulási jogát. Magyar–román közös kezdeményezésre az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlésének monitoringbizottsága egyhangúlag döntött arról, hogy felkéri az ET alkotmányjogi tanácsadó szervét, a Velencei Bizottságot, vizsgálja meg, hogy az ukrán kisebbségvédelmi törvény összhangban áll-e a nemzetközi normákkal.

Bukarest a téma hangsúlyosabb felvetését ugyanakkor nem kapcsolta össze Kijev európai uniós, valamint euroatlanti integrációs törekvéseivel, Románia továbbra is feltétlenül támogatja az ukrán célokat. A román vezetést érezhetően frusztrálja az eredménytelenség az Ukrajnában élő románok jogfosztása ügyében, amit a potenciális szavazók azért is tekintenek újabb kudarcnak, mert a bukaresti diplomácia Zelenszkijék egyik leghangosabb térségbeli támogatója. Emlékezetes mozzanata volt a Johannis által képviselt keményvonalas, washingtoni mintát követő politizálásnak, amikor a román elnök azért kényszerítette lemondásra a védelmi minisztert, mert az esetleges béketárgyalásokról nyilatkozott egy interjúban. Vasile Dîncu azt merte mondani, hogy szerinte tárgyalásokra van szükség egy békemegállapodás eléréséhez az ukrajnai háború kapcsán, de Kijev nem tud egyedül tárgyalni, mivel az ukrán politikusoknak vállalhatatlan a területvesztés.

Az alkotmány értelmében a diplomáciáért felelős államfő, Klaus Johannis kevesebb mint két év múlva úgy zárhatja le kétmandátumos ténykedését, hogy egyetlen fajsúlyos külpolitikai eredményt sem tud felmutatni. A schengeni csatlakozásra egyre kevesebb az esély 2024 végéig. A következő elnökválasztásig a román állampolgárokat megillető amerikai vízummentesség elérése sem valószínű, ami úgyszintén kényelmetlen az államfőnek, hiszen az Egyesült Államok gyakorlatilag saját területének tekintheti katonai szempontból Romániát, és a bukaresti belpolitika alakulásába is akadálytalan az amerikai befolyás.

Johannis személyes sikertelensége azért is különösen látványos, mert a média egy része az utóbbi években az eredménytelenség ellenére igyekezett úgy bemutatni az államfőt, mint az európai és euroatlanti diplomácia egyik fontos szereplőjét.

2019-ben egy-két külföldi lapban megjelent találgatás alapján hetekig arról szóltak a hírek Bukarestben, hogy a román államfő lehet Donald Tusk utódja az Európai Tanács elnöki pozíciójában. Később a NATO főtitkári posztjára kezdték esélyesként emlegetni Johannist. Az ezzel kapcsolatos latolgatás túlzott mediatizálása miatt a majdani döntés – amely nyilvánvalóan nem a román elnök sikerét fogja hozni – a szász származású államfő alaptalanul fényezett külpolitikusi imázsát rombolja tovább.

Dan Dungaciu ismert román geopolitikai elemző egy minapi interjúban frappáns hasonlattal jellemezte az utóbbi évek román külpolitikáját. Mint fogalmazott, Románia pincérjellegű diplomáciát folytat. „Íme a menü, mit parancsolnak, mivel szolgálhatunk?” – ezzel a kérdéssel ironizált a bukaresti diplomácia alapállásával kapcsolatban Dungaciu. A szakértő azt is hozzátette, hogy az ilyen hozzáállással maximum borravalóra lehet számítani a nemzetközi politikában.

Borítókép: Klaus Johannis román államfő (Fotó: MTI/EPA/Julien Warnand)