A Teremtés könyvéből és Arisztotelésztől is tudjuk, hogy az ember társas lény, egyedül egyszerűen nem képes létezni. A gyermek nem légüres térbe születik bele, hanem egy családba, a család pedig egy nagyobb, összetartozó közösség része. A nemzeti közösséget a tág értelemben vett közös kultúra – közös nyelv, közös kommunikációs és együttélési normák, erkölcsi értékek, hagyományok – kötik össze. Ezeket a közös ismereteket és normákat tanítással, neveléssel, példamutatással a közösség tagjai átörökítik az új nemzedékekre. A fiatalok utánozzák szüleiket és a tágabb közösség felnőtt tagjait, és ez biztosítja a közösség fennmaradását. A nemzeti közösségen belüli és a kis közösségek közötti együttérzést, együttműködést, segítőkészséget, szolidaritást, gondoskodást is tanulni és gyakorolni kell. Hogy egy nemzet mennyire életképes, végső soron azon fordul meg, hogy az aktuális sokaságon belül melyik embertípus, illetve magatartásminta, attitűd kerül többségbe: az ember embernek farkasa („homo homini lupus”) vagy ellenkezőleg: az ember embernek felebarátja.
A nemzeti lelket két fő elv jellemzi, illetve tartja fenn: a közös emlék a múltból és a közös terv a jövőre. De Trianon óta mi, magyarok – Szabó Zoltánt idézve – diaszpóranemzet vagyunk, melynek közösségei a Kárpát-medencében ma nyolc államban szétszórva, szétszakítottan élnek.
Több szomszédos országban a magyar kisebbség alávetett, diszkriminált, szorongatott helyzetben küzd a megmaradásáért, Kárpátalján szó szerint a fizikai létéért. Ezért a fenti két fő elven túl a jelenben elemi kötelességünk és feladatunk a külhoni magyar családok, kis közösségek konkrét megsegítése.
Erről is beszélt szerdai videójában Potápi Árpád János, kiemelve például, hogy – az eddigi programok folytatása és bővítése mellett – továbbra is minden, anyasági támogatást igénylő családot babacsomaggal ajándékoznak meg, tovább erősítik a gyermekegészségügyi szakemberek hálózatát, támogatják a külhoni pedagógusok együttműködését, szakmai továbbképzését, valamint a gyerekek táboroztatását.
Ettől az évtől új, a külhoni magyar régiókhoz kapcsolódó, Határtalanul barangoló című online tananyaggal segítik a Kárpát-medence fiataljait, hogy még inkább megismerjék egymás közvetlen környezetének hagyományait, történelmét, kultúráját. Emellett Kárpát-medence-szerte megújítják a vállalkozói mentorprogramot, hogy a tapasztalt nagyvállalkozók segítségére lehessenek a kezdő vállalkozóknak és egymásnak.
Ez a néhány kiragadott példa is jelzi, hogy mi, mai magyarok felelősséget érzünk és viselünk egymásért, gondoskodunk segítségre szoruló nemzettársainkról. „Gondolkodom, tehát vagyok” – írta egykor a modern racionalizmus atyja, Descartes. Gondoskodunk egymásról, tehát vagyunk – ez a magyar megmaradás alaptétele és categoricus imperativusa. Ahogy múltunkban, úgy jelenünkben és jövőnkben is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!