A nemzetpolitikában 2023 a gondoskodó nemzet éve, közölte szerdán Potápi Árpád János államtitkár. Ezzel is az a kormány fő célja, hogy tovább erősítse Kárpát-medencei közösségeinket, amelyek ahogy eddig, úgy ezután is számíthatnak egymásra és természetesen a magyar államra. Hisz Magyarország – ahogy a tizenkét éve elfogadott alaptörvényünk kimondja – az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.
Az ennek szellemében 2010 óta folytatott nemzetpolitika, valamint a gyakorlatban egyre erősödő nemzeti összetartozás és szolidaritás választ ad Szabó Dezső sokat – bár általában csak csonkán idézett – híres kérdésére: „Mikor teljesedik minden magyar lélek ösztönös legfőbb irányítójává, minden akarata éber beidegzőjévé megmaradásunk, anyagi és lelki megújhodásunk alaptétele: Minden magyar felelős minden magyarért?” És ez megerősíti azt az evidens igazságot is, amit a kálvinista író-próféta előtt száz évvel Himnuszunk költője így fogalmazott meg: „Az ember egyedűl gondolva nem több magányos vadállatnál, mely élte fenntartásaért zsákmányt keresve bolyong. Emberi ész és erő csak társaságban fejlik ki; s amint valamely embertársaság szerencsésb, szebb, dicsőbb hazává alkotta magát: polgárai minden szépben és jóban aszerént haladhatának.
Ezért kell minden mívelt embernek a hazát legfőbb gondjává tennie…” Akinek gondja van saját családjára, az ezáltal gondoskodik hazájáról is, mert (írja Kölcsey) „ki háznépet táplál, az a haza gyermekeinek egy részét táplálja”.
Vagyis a magát és családját fenntartó gondoskodás a haza iránti szent kötelesség teljesítését jelenti. Ebből fakad a közös teherviselés, a társadalmi összetartozás és gondoskodás elve. Minél több olyan ember kell hát a gátra, aki nem másoktól vár alamizsnát, „ingyenebédet”, hanem maga is tenni akar sorsa jobbra fordulásáért. És aki el tudja tartani magát és családját, s anyagi javakban fölöslege marad, akkor azt rászoruló, nála szegényebb, kiszolgáltatottabb honfitársai megsegítésére fordítja.
