Kovács Pisti a homokozóból idén is papírra vetette, kiket nem szeret ő meg a nagypapája. Így született meg a Transparency International 2022-es „korrupciós indexe”, amely egy afféle nemszeretem-lista. Aki sokat smúzol Gyuri papának, az a lista tetején végzi – akkor is, ha közben világnagy korrupciós botrányok rengetik. Aki viszont nem úgy táncol, ahogy dollárnagyapó elvárja, aki nem dolgozik gőzerővel a „nyitott társadalom” nevezetű Szodoma-világprojekten, az évről évre lejjebb csúszik. Hát így esett, hogy Magyarország idén a 77. helyre zuhant a lajstromon, amivel az Európai Unió tagállamai közül az utolsó lett, és olyan országokkal került holtversenybe, mint Burkina Faso, Kuvait, a Salamon-szigetek, Kelet-Timor vagy Trinidad és Tobago. Hogy a legényeknek van humorérzékük, jelzi: elénk rakták fél Fekete-Afrikát, Szenegált, Ghánát, Benint, sőt a polgárháborúból nemrég kilábalt Ruandát és Namíbiát is. Naná, hogy Katar is előz minket, amely tokkal-vonóval megvette a brüsszeli baloldalt. Kabaré.
Jaj, most akkor mi lesz mivelünk? Jönnek a B–52-esek, hogy kipurgálják belőlünk a mutyit? Esetleg kapunk demokráciabeöntést, mint Irak, Szíria, Líbia? A magyarországi baloldal legalábbis ebben bízik – puccson kívül máshogyan képtelenek hatalomra vergődni.
Hetvenhetedikek vagyunk? Na és? A magam részéről azt nem értem, miért ilyen nagyvonalúak Gyuri bácsiék. Miért nem a világ legkorruptabb országa lettünk? Az sem lett volna sokkal komolytalanabb, mint ez a hetvenhetedik hely.
Ha jópofáskodnak, miért nem úgy istenesen? Talán akkor röhöghetnénk. Rajtuk.