A hazai közvéleményben és a sajtóban hatalmas felháborodást keltett az a brutális támadás, amelyet térfigyelő kamerák rögzítettek Budapesten a Gazdagréti téren. A videófelvételen látható, amint egy nyolcfős Antifa-csoport hátulról megtámad egy gyanútlan járókelőt. Az illető tarsolyt viselt. A támadók feltehetően az öltözéke alapján gondolták, hogy nemzeti elkötelezettségű lehet. A sértettet fejbe vágták, majd rárohantak, a földön fekvő férfit rugdosták, különféle eszközökkel ütlegelték, végül paprikasprével lefújták. Az áldozat súlyos sérüléseket szenvedett.
Az esettel kapcsolatban a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (NJSZ) közleménye rámutatott, hogy „a nemzetközi baloldal vörös brigádjai aktív támadásba lendültek hazánkban, amelynek során egyre agresszívabb és egyre összehangoltabb erőszakos akciókkal támadnak hagyományőrzőkre és különösen az 1945. február 11-i budavári kitörés magyar és német hősei előtt tisztelgő Kitörés 60 emléktúra résztvevőire”. A közlemény szerint az évfordulót megelőző napokban Budapesten − szélsőjobboldalinak vélt személyek ellen − hat különböző késes, viperás támadást hajtottak végre.
Bárki mondhatná, hogy az Antifa-rohambrigádok budapesti randalírozása, a célszemélyeik elleni gyáva és alattomos támadása eltörpül az ukrajnai háború vagy a törökországi földrengés borzalmai mellett. Ez az összehasonlítás azonban vészesen félrevezető lenne. A külföldi és hazai tagokból szerveződő agresszív mozgalom durva akcióinak ugyanis komoly politikai céljuk van. A háttérben meghúzódó megbízók olyan feszültségek szításában érdekeltek, amelyek későbbi zavargásoknak, majd belpolitikai változásoknak is megágyazhatnak.
Magyarországon a polgárok ma békés viszonyok között élnek, de ez a béke és nyugalom nem mindenkinek tetszik. Főként azoknak a balliberális erőknek nem, amelyek a nyugati világ országainak többségében hatalmon vannak. Ezek az erők ferde szemmel néznek hazánk nemzeti-kereszténydemokrata kormányzatára, és nagyon szeretnének hatalomra segíteni olyan ellenzéki politikusokat, akik bármikor készek az idegen érdekek szolgálatára.
Különös egybeesés, hogy éppen az antifás söpredék garázdálkodásai előtt érkezett hazánkba Samantha Power, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének (USAID) vezetője. Erről az ügynökségről viszonylag ritkán hallhattunk, ezért jó tudni, hogy munkájával „előmozdítja az Egyesült Államok nemzetbiztonságát és gazdasági jólétét, demonstrálja az amerikai nagylelkűséget, és elősegíti a befogadók önellátásának és rugalmasságának útját”. Legalábbis a USAID szerint.
Power asszony az elsők között találkozott a Magyar Helsinki Bizottság, a K-Monitor, a Transparency International és az Eötvös Loránd Tudományegyetem képviselőivel. Ennek során hangsúlyozta, hogy a USAID célja a demokrácia támogatása, a civil társadalom és a független média erősítése Közép-Európában. Az ügynökség vezetője ezután emberi jogi aktivistákkal és az LMBTQ-közösség képviselőivel találkozott, akik előtt kijelentette, hogy az Egyesült Államok továbbra is támogatja az LMBTQ-emberek és a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok egyenlőségért folytatott küzdelmét. Samantha Power a média szabadságát jelentősen korlátozó tényezőkről, természetesen „független” újságíróktól és médiával foglalkozó civil szervezetek képviselőitől tájékozódott. És persze − a protokollnak is eleget téve − találkozott Varga Judit igazságügyi miniszterrel, Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszterrel, valamint Németh Zsolttal, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökével.
Adódik a kérdés: vajon mi húzódik a USAID magasztosnak tűnő tevékenysége mögött? Thomas Oismüller osztrák újságíró a TKP (tudomány és politika) nevű blogban megjelent írásával figyelmezteti a magyarokat arra, hogy a USAID vezetésével amerikai tisztviselők és nem kormányzati szervezetek felettébb aktívak (Figyelmeztetések a tervezett amerikai színes forradalomról Magyarországon, 2023. február 12.). Oismüller amerikai kritikusokra hivatkozva jelzi, hogy a USAID aktivitása gyakran előjele a „színes forradalom” kísérletének.
A cikk olyan külföldi véleményt is közöl, amely szerint hamarosan zavargások lesznek Budapesten. Bizonyos „demokráciapárti” NGO-k (valójában CIA-vállalkozók) provokátorokat toboroznak, hogy előkészítsék Orbán Viktor megbuktatásának mechanizmusait. Egyes republikánus megfigyelők szerint az amerikai kormányzat politikai eszközként használja a Power vezette ügynökséget annak érdekében, hogy a neki nem tetsző „rezsimeket” nyomás alá helyezze vagy akár megbuktassa.
A sanda szándék eléggé nyilvánvaló, hatalmas „barátaink” ezt már nem is titkolják. A demokrácia támogatásának, a független média és a civil szervezetek erősítésének elkoptatott szólamai mögött hazánk szuverenitásának, demokratikus jogrendjének megrendítési kísérlete rejlik. A USAID a világ minden tájékán ugyanazt a mesét adja elő. A valóság azonban az a végeredmény, ami a „narancsos forradalmakkal” kezdődik és a nemzetek romba döntésével végződik.
A szerző író, újságíró
