Talán kevesen gondoltak bele, hogy nemcsak a hívatlan-kéretlen terrorizmusimport miatt rendkívüli és felháborító az Antifa, illetve az internacionalista terrorbaloldal Magyarországra látogatása. Budapesten németek ugyanis hetvenkilenc esztendeje vertek utoljára magyarokat. Igen, a nácik és hűséges fegyverbarátaik, hazaáruló kiszolgálóik, a nyilasok vetemedtek arra, hogy hajtóvadászatot tartsanak magyar állampolgárokra. A csaknem nyolc évtizeddel ezelőtti náci német elődök főként a zsidó származásúnak tűnő, illetve az azokat menteni igyekvő magyarok megverésére, megsemmisítésére törekedtek, valamint a velük szemben akár a legkisebb ellenállást tanúsítókra vadásztak elsősorban. A náci német hagyományok jelenbeli folytatói pedig azokra, akikről öltözetük alapján szerintük feltételezhető volt, hogy úgymond szélsőjobboldali, túlzottan hazafias nézeteket vallanak.
Fel bírják fogni azok, akik még ma is megpróbálják mentegetni ezt a gyomorforgatóan penetráns bandát, mit jelent mindez? Azt, hogy ennyi év után ismétli magát a történelem legsötétebb oldalait idéző korszak. Természetesen teljesen alaptalanok azok az esetleges ellenvetések, amelyek úgy szólnak, hogy de hát ezek éppen a nácik, a fasiszta ideológiák ellen harcolnak. Ugyan már, ne vegye be senki ezt a maszlagot!
Az, ami négylábú, kövér és röfög, az nemcsak úgy néz ki, mint egy disznó, hanem az is. Ezért sem szabad átvenni azt a balos polgárvakítást, hogy antifasisztáknak nevezik magukat ezek a gonosztevő brigantik, akik a félelmet akarják hozzánk telepíteni annyi évtized után. Aki tehát úgy viselkedik, úgy néz ki, mint egy náci, az nemcsak úgy néz ki, hanem az is. Természetesen azzal a megkötéssel, hogy a másik emberellenes hamis ideológiának, a kommunizmusnak is hódolnak, egyfajta továbbfejlesztett variáns, a kettő az egyben módszer jegyében. Hogy aztán vörös fasisztáknak, fasisztokommunistáknak, kommunofasisztáknak, netán kommunnáciknak definiáljuk őket, elhanyagolható részletkérdés.
Nekünk mégis van egy szerény, de határozott javaslatunk: ne Antifát emlegessünk, hiszen semmi közük a fentebb elmondottak miatt az antifasizmushoz, ahogy amúgy már mások is rámutattak lapunk hasábjain. A legautentikusabb, legtalálóbb név esetükben a Redfa volna. Ebben a vörös terrorista kommunizmus éppúgy benne van, mint a fasizmus, amit csak névleg, ködösítésből elleneznek, a valóságban élnek embertelen eszköztárának minden elemével.
Az a mese, hogy az általuk szélsőjobboldalinak vélt emberek elrettentésére törekedtek. Á, dehogy! Ezek a Redfa terroristák a gyűlölt konzervatív polgári társadalom, a többség megfélemlítésére törnek. Arra, hogy mindenkinél bekapcsol a „Te is járhatsz így, ha helytelenül viselkedsz!” figyelmeztető jelzés, és nem mernek majd az utcára kimenni, pláne olyan öltözetben, amivel magukra hozhatják a bajt. Ahol ez megtörténik, annak a társadalomnak harangoztak, hisz egy szabadtéri rendezvényre, sőt egy áruházi vásárlásra is csak félve vállalkoznak az emberek. A mérgezett légkör pedig törvényszerűen vonja maga után az államhatalomba vetett bizalom megrendülését, ami aztán egyenes úton vezet a weimarizálódás, a mindenkori hatalom megrendülése felé. Ez a céljuk ezeknek az anarchobaloldaliaknak.
Természetesen a magyar kormány meggyengítésének számukra vonzó lehetősége az, ami miatt a baloldali pártok óvakodnak elítélni a nálunk eddig elképzelhetetlen, kegyetlenül véghez vitt terrortámadásokat. Ez az oka a kínos hallgatásuknak. Miért is ítélnék el, amikor éppen az ő érdekükben hajtották végre a támadásokat a vörös terroristák? Annyira nem határolódnak el tőlük, hogy mint kiderül, egyes aktivistáik részt vettek a merényletekben. A Kis segítség elvtársainktól című projektet szokás szerint a szépen szélsőségesedő balos média is felkarolja. Mint mindig, most is az a narratívájuk, hogy úgymond a kopaszok, a neonácik kezdték a veréseket, de legalábbis egyenlő a felelősség mértéke.
Ezzel az az apró hibuci, hogy az importterroristák már a kitörés napja előtt akcióba léptek. Mintegy preventív veréseket hajtottak végre még a nevezetes dátum előtt. Egyetlen atrocitást tudnak felmutatni a másik oldal részéről a Széll Kálmán tér sarkáról, az viszont már a megemlékezés napján, és a sértettek elmondása alapján meglehetősen elővigyázatlanok voltak, hisz saját bevallásuk szerint lefotózták a fekete ruhásokat. Ezt provokációképpen értelmezhették a lefényképezettek. Ha valóban úgy történt, ahogy elmesélték, a támadók mindenképpen elítélendők, ám megjegyzendő: a rendőrség talán okkal nem beszél többet a történtekről, s engedte el az elkövetőket. Azt pedig, hogy a megtámadottak közül ketten kórházi elsősegélyre szorultak, bármilyen sajnálatos, de a saját elbeszélésükön kívül a róluk írt cikk szerint orvosi látlelettel nem bizonyították.
Ami azonban igazán árulkodó, az a liberálbaloldali városvezetők reakciója, mély hallgatása. Csupán Örsi Gergely II. kerületi polgármester reagált az eseményekre, ám ő kizárólag az úgymond szélsőjobboldaliak által elkövetetteket tette szóvá, a nemzetközi vörös brigádok brutális terrorcselekményeit nem, mintha azok meg sem történtek volna.
És van valaki, aki most is hallgatott és lapult, mint szőr a fűben: Karácsony Gergely. Holott a főpolgármesternek hivatalból sem szabadna szó nélkül hagynia, hogy a főváros polgárait és lengyel vendégeit félholtra verik viperával és kalapáccsal felfegyverzett külföldi terroristák minden ok nélkül. Csak akkor szólalt meg kénytelen-kelletlen, amikor a közgyűlésben Wintermantel Zsolt fideszes frakcióvezető megkérdezte tőle: a mostani bántó hallgatása azt jelenti, hogy a szélsőbaloldal támogatásra talál nála? A főpolgármester abszurd módon vádaskodott. Szerinte onnan indul a baj, hogy a Fidesz szellemi holdudvara és sajtója relativizálja, hogy a kitörés napi megemlékezések nyílt neofasiszta eseményekké váltak. Vagyis most sem ítélte el a szélsőbaloldali keretlegényeket.
