idezojelek

Linda és a Kalapács banda

Aligha véletlenek a durva rágalmak és provokációk Magyarország ellen.

Haraszti Gyula avatarja
Haraszti Gyula
Cikk kép: undefined
Fotó: Justin Lane

„Tartsd fenn a nyomást! (…) Támadj, támadj, támadj minden irányból, sose hagyj esélyt a tántorgó szervezetnek a pihenésre, átcsoportosításra, talpra állásra és a stratégiája újragondolására!” Az utóbbi években a Magyarországot ért állandó külföldi vagy külföldről fizetett támadások kapcsán sajnos egyre többször eszünkbe juthatnak ezek a sorok, Saul Alinsky egykori chicagói radikális kommunista teoretikus mondatai. A szélsőbaloldali radikálisok 12 pontját kiötlő aktivista vallotta azt is, hogy a hatalom megszerzése érdekében előnyben kell részesíteni a nyílt hazugságok, rágalmak terjesztését. A rágalmak természetéből adódik ugyanis, hogy az emberek többsége elhiszi azokat, ha váratlanul tálalják neki, és mire az áldozatok reagálni tudnak, a suttogó propaganda is megteszi a hatását, így utólag már minden cáfolat magyarázkodásnak tűnik.

Csak aki nem akarja, az nem veszi észre, hogy ez a módszer köszönt vissza nemrég az ENSZ New York-i székházában, ahol ülést tartottak az antiszemitizmus elleni világméretű erőfeszítésekről. Az ülés házigazdája az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete volt, aki nyilvánvalóan tudatos hazugságra ragadtatta magát. Az USA magas rangú diplomatájáról, Linda Thomas-Greenfieldről ugyanis nem feltételezhető, hogy csak úgy, tévedésből állítson kapitális baromságokat egy olyan felszólalásban, amelyet ebben a kiélezett háborús és gazdasági válsághelyzetben megkülönböztetett figyelemmel kísér az egész világ.

A nagykövet asszony ezúttal nem amiatt aggódott, hogy jelenleg Ukrajnában felfegyverzett nácik bandái vesznek részt a háborúban egyfajta „élcsapatokként” (Azov, Ruszics) vagy hogy Franciaországban szinte már mindennaposak a zsidóellenes, muzulmán tüntetések, hanem Magyarországot vette a szájára, mondván: „Amíg Ukrajnában zsinagógákat ér orosz rakétacsapás, addig Magyarországon holokauszt-emlékműveket rongálnak vandálok.”

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Miután pedig elmondta a nyilvánvaló rágalmait, megtiltotta erre a helyszínen lévő magyar delegáció mindennemű reakcióját. A magyar diplomaták így nem tehettek mást, mint hogy az ülés után bebocsátást kértek az amerikai ENSZ-képviselet irodájába, ahol az USA megbízottjai zárt ajtók mögött elismerték, hogy hazudtak: az incidens valójában Svédországban történt, ahol Raoul Wallenberg szobrát rongálták meg. A magyar nagykövetség ezután nyilvánosság előtti korrekciót is kért, de erre az amerikaiak nem voltak hajlandók, csak annyit tettek, hogy a beszéd leiratában egész egyszerűen áthúzták a Magyarországra vonatkozó részt.

Ezzel persze a dolog nincs elintézve. A magyar diplomácia és a kormány kénytelen volt tiltakozni, a kommunikációban egyre feljebb emelve az ügyet. A Budapestet és a hazánk kisebbségek védelmében gyakorolt zéró toleranciáját nem ismerők körében pedig annyi terjedt el a suttogó propaganda révén, hogy a magyarok antiszemiták.

Linda Thomas-Greenfield „tájékozatlan” beszédírója persze elrejtett a nagykövet asszony mondandójában egy másik aknát is, nyomban összekötve Magyarországot a „gonosz Putyinnal, aki zsinagógákat bombáz le Ukrajnában”. Az Egyesült Államok szokás szerint tehát két legyet akart ütni egy csapásra, az antiszemitázás mellett még rátett egy lapáttal arra a hazug narratívára is, amit folyamatosan terjesztenek az orosz–ukrán háború kitörése óta, amely szerint Orbán Viktor kormányfőt az agresszor orosz elnök a tenyeréből eteti.

Ezt alapozta meg egy másik diplomata, a nemrég Budapestre küldött Samantha Power, az amerikai kormány fejlesztési ügynöksége, a USAID főigazgatója is, aki nem átallotta azt állítani, hogy a magyar titkosszolgálatok információkat szivárogtatnak az oroszoknak. Később persze ő is visszavonta a hazugsá­gait, és helyesbített: elkezdett valamilyen orosz hekkertámadásról fantáziálni, ami szerinte elérte a magyar külügyminisztériumot. De utólag már mindegy is volt, hogy mit beszél, a lényeg az volt, hogy a suttogó propaganda nem a magyar kormány cáfolatára, hanem az alaphírre, a rágalomra figyelt. Az Egyesült Államok ügynökeinek tehát még az is belefért, hogy lejárassák egy NATO-tagállam nemzetbiztonsági rendszerét, vele együtt pedig az egész szövetséget egy tál lencséért, Magyarország bemocskolásáért. Alinsky dörzsölné a tenyerét, ha mindezt látta volna.

Az igazi kommunisták azonban tudják, hogy a koncepciós perhez bizonyítékokat is kell gyártani, miután megírták az ítéletet. Ezek után nem kell az összeesküvés-elméletek hívének lenni ahhoz, hogy azt feltételezzük, ezek a jelenségek csak előkészítői voltak egy sokkal durvább magyarországi provokációnak. Egy nyílt szélsőbaloldali agressziónak, amelyet az úgynevezett Becsület napja rendezvényre, vagyis a radikális szélsőjobbosok hagyományos összejövetelére terveztek volna a budai Várba az amerikai spekuláns, Soros György által ide gurított dollárokból. Meg kellett próbálni ugyanis valamilyen módon bebizonyítani, hogy Budapesten valóban tombolnak és garázdálkodnak az „antiszemiták”, ehhez pedig a megemlékezőkre kellett uszítani az újkori „antifasiszták” (antifák) csoportjait, hogy jó nagy és véres legyen a verekedés.

Arra azonban nem számítottak a szervezők, hogy a magyar rendőrség – a hatályos törvények alapján, nem kevés előrelátással – betiltja ezt a gyülekezést a Várnegyedben és bárhol máshol, ami közterületnek számít. A felhergelt, Németországból, Olaszországból ideküldött és a hazai szélsőbalosokkal egyesülő antifa csürhét (például a sokatmondó nevű Kalapács bandát) azonban már nem lehetett megállítani. Ütni akartak, vért akartak látni. Ilyen körülmények között ráadásul még nagyobb esélyt éreztek a „győzelemre”, hiszen egyedül sétáló, ártatlan emberekre támadhattak viperákkal, kalapácsokkal és gázspray-vel, kegyetlenül és csoportosan, mert az öltözékük alapján úgy ítélték meg róluk, hogy jobboldaliak. Elszabadultak, mint a hajóágyú, mindenképpen be akarták fejezni, amit elkezdtek, és végre akarták hajtani a mester, Alinsky utasításait. Támadtak, támadtak és támadtak minden irányból, nem adva esélyt a tántorgóknak a talpra állásra.

Az események után a szélsőbal egyik budapesti csoportját, a Szikra Mozgalmat megszervező országgyűlési képviselő, Jámbor András persze egyből bujkálni kezdett. Nehéz lenne ugyanis mit mondani erre a bűncselekményre a sajtónak, illetve a hatóságoknak, nem beszélve a felbőszített Betyárseregről, vagyis a megtámadott jobboldali radikálisokról. Az sem mellékes körülmény, hogy Jámbor egy olyan párt, a Párbeszéd politikusaként jutott a parlamentbe, amelynek legismertebb tagja Karácsony Gergely főpolgármester, akinek gondoskodnia kellene Budapest békéjéről és nyugalmáról. Ezek után joggal merülhet fel a kérdés, hogy a főváros vezetője tudja-e, hogy a kampányában olyanok dolgozhattak, akik bármikor átöltöztethetők orvul támadó utcai garázdákká?

Az lenne a legjobb persze, ha nem lenne igazunk, és ezeknek az eseményeknek az égvilágon semmi köze sem lenne egymáshoz.

A USAID vezetője csak véletlenül tett a magyar titkosszolgálatok lejáratására alkalmas kijelentést, az amerikai ENSZ-nagykövet csak véletlenül említette hazánkat az antiszemita országok között, és ezzel szinte egy időben csak véletlenül indult el Budapest utcáin, az 1945-ös budavári kitörés napján egy szélsőbaloldali, véres provokáció. Ahogyan nyilván véletlen az is, hogy dollármilliárdok folytak az Egyesült Államokból a magyarországi baloldal kampányára az országgyűlési választás idején. Mert az csupán az Agatha Christie-regényekben igaz, hogy egy véletlen csak véletlen, kettő már nyom, három pedig bizonyíték.

Borítókép: Linda Thomas-Greenfield, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete (Fotó: MTI/EPA/Justin Lane)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Dzsudzsák téved: már nem a klub az első

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Az USA választ, de rólunk is dönt

Bayer Zsolt avatarja
Bayer Zsolt

A szörnyek tényleg köztünk járnak

Deák Dániel avatarja
Deák Dániel

Konzultáció az új magyar gazdaságpolitikáért

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.