Azt mondom, hogy évértékelő beszéde után szégyellje magát Gyurcsány Ferenc. Mondom, de semmi kétségem afelől, hogy ez az érzés számára ismeretlen. Közéleti tevékenységének meghatározó eleme ugyanis a provokáció és a gátlástalanság. Főként akkor, amikor a politikai ellenfeleket minősíti. A Demokratikus Koalíció elnöke az évértékelőjével ismételten bizonyította, hogy a Fidesz–KDNP szavazóit is politikai ellenfeleknek tekinti. Beszédében nagy hangsúlyt kapott ez a kijelentése: „A Fideszt támogatni több mint bűn, az szégyen. Szégyelljétek magatokat!”
Lehet, hogy Gyurcsány Ferenc jó politikusnak tartja magát, de ez nagy melléfogás volt.
Hárommilliónál több szavazót sértett meg, nem beszélve azokról, akik nem vettek részt a legutóbbi választásokon, viszont szimpatizálnak a jelenlegi kormányzat nemzeti-keresztény szellemiségével. Ezúttal is kibújt a szög a zsákból, vagyis Gyurcsány őszinte véleménye mindazokról, akiknek köszönhetően ötödik alkalommal vezeti Magyarországot az Orbán-kormány. Gyurcsány ezúttal legalább olyan őszinte volt, mint nagy szellemi elődje, Rákosi Mátyás, aki 1950-ben Moszkvában, a Kremlben állítólag így panaszkodott szűk körben a szovjet vezetők előtt: „Elvtársak, önöknek könnyű a dolguk, de nekem kilencmillió fasisztával kell a szocializmust építenem.”
Eszembe jut Jobbágyi Gábor jogász, egyetemi tanár ŐK és MI – Győztesek és vesztesek című kötete (Budapest, 2020). Ennek ismertetőjében olvashatjuk a szerzőtől: „Mi voltunk az osztályidegenek, a hívők, a kulákok, a kitelepítettek, a Gulágról visszatértek, az ellenforradalmárok, a »fasiszták«. A »rendszerváltozással« sok százezer sorstársamhoz hasonlóan úgy éreztem, ledőlnek az eddigi korlátok. Tévedtem. És kik voltak a győztesek? Alapvetően a Rákosi–Kádár-rendszer kiemeltjei, hűséges hívői, párt- és KISZ-titkárok, párttagok és pártfunkcionáriusok, munkásőrök, karhatalmisták, ügynökök, s mindezek rokonai, leszármazottai. Ők ismerik egymást, tudják közös bűneiket, megalkuvásaikat, ez összeköti őket. […] mi, vesztesek a mai napig szinte behozhatatlan hátrányban vagyunk.”
Igen, ebben az országban ma azok a magyarok vannak túlnyomó többségben, akik a kommunisták egyeduralma idején – személyükben vagy családjuk révén − a vesztesek közé tartoztak. Jobbágyi Gábor egyik korábbi publicisztikájában így írt saját családja sorsáról: „Sem engem, sem felmenőimet bíróság nem ítélt el, nem voltunk fegyveres testületek tagjai, 1945 előtt nem voltak párttagok, de voltak vezető értelmiségiek, akik évtizedek és századok alatt sokat tettek a magyarság gyarapodásáért. Hosszú évtizedek, évszázadok múlásával kétségtelen, hogy viszonylag nagy vagyont sikerült összegyűjteni – valószínűleg ez volt a bűnük –, a vagyont azonban egy tollvonással elrabolták, így a család mélyszegénységbe esett”.
Hozzátehetjük, hogy a fővárosban 1946 februárjáig csaknem 34 ezer embert vettek őrizetbe. Az 1946 májusától bevezetett úgynevezett B-listázással hatvanezer közalkalmazottat távolítottak el állásából. Az 1947. évi IV. törvény rendelkezett a nemesi címek és rangok megszüntetéséről, majd az érintettek ellen kíméletlen intézkedéseket léptettek életbe. Az ide sorolt munkaképes értelmiségiek túlnyomó többsége nehéz fizikai munkára kényszerült, mivel másfajta álláshoz nem jutott, s az 1951-ben kezdődött tömeges kitelepítések embertelensége vetekedett a szovjet gulagéval. A hátrányos megkülönböztetések a Rákosi-diktatúra bukásával sem értek véget, az 1956-os szabadságharc leverése pedig újabb alkalmat teremtett a megtorlásokra.
A győztesek és a vesztesek táborát tekintve Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára és „elvbarátaik” a győztesek között voltak és vannak.
Nem kötődnek a nemzethez (ezt a szót feltűnően kerülik), és nem értik, hogy a nemzet miért nem tart igényt az ő iránymutatásukra. Pedig a válasz egyszerű. A Gyurcsány-féle kenetteljes retorikában rendre felbukkan a Nyugat imádata, az onnan érkező igények feltétel nélküli teljesítésének támogatása. Csakhogy a tisztességes, magyar érzelmű polgárok nem ostobák, ezért nem kívánnak meghajolni a mai Nyugat-Európa balliberális diktátumai és rosszabbnál rosszabb döntései előtt.
A DK elnöke beszédében ígéretet tett a haza szolgálatára. Erre akkor is lett volna lehetősége, amikor annak idején kormányra került. Sajnos nem élt vele. Most bűnözőnek nevezi az Orbán-kormányt, fenyegetőzik, és saját híveit arra biztatja, hogy listázzák a környezetükben élő, a Fidesszel szimpatizáló másként gondolkodókat. Ha netán hatalomra jutna, ez az ötlete szépen tovább fejleszthető lenne. Egészen a B-listázások és a tömeges kitelepítések megismétléséig.
A szerző író, újságíró
Borítókép: Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke (Fotó: MTI/Kovács Attila)
