Milyen lehetőségünk van ilyen körülmények és adottságok között? Erre a kérdésre keressük a választ. Azt be kell látnunk, hogy az új, a helyzethez igazodó gazdaságstratégia nem egy tiszta modell lesz, hanem különböző eltérő irányú megoldások mixe, okos elegye. Manapság ugyanis minden átalakulóban van: nem csak az országok, de a vállalatok sem tudnak jelen helyzetben hosszabb távra tervezni. Ezért rugalmas, jó irányokba mutató lépésekre, lépéssorozatokra van szükség. Magyarországnak a beruházásokra és a versenyképességünk javítására kell leginkább fókuszálnia.

Ha drasztikusan megnő az energiaárak drágulása miatt a logisztikai költség, ha a háború vagy a protekcionista lépések miatt nem tudunk rugalmasan hozzájutni nyersanyagokhoz, félkész vagy késztermékekhez, akkor logikus lépés lehet több ágazat vagy termék esetében az önellátásra törekvő gazdaságpolitika térnyerése, hangsúlyosabb használata. Ennek jeleit már tapasztaljuk az oltóanyagok gyártásánál vagy a hazai hadiipar fejlesztéséért eddig megtett lépések esetében. Világosan ki kell jelölni azokat a területeket, ahol a politikai és gazdasági érdekeink azt mutatják, hogy nem szabad kiszolgáltatott helyzetbe hozni a hazai fogyasztókat, a lakosságot és azon cégeket, melyek eddig javarészt importra támaszkodtak. Jó példa erre az élelmiszeripar, ahol is sok esetben a nyersanyagot mi termeltük, majd exportot követően a feldolgozott terméket visszaimportáltuk.

A kormány mindezt segítő szabályozó környezettel, az üzleti infrastruktúra kialakításával támogathatja. Ne feledjük, hogy a versenyképesség mellett az ellátásbiztonság szempontjai a korábbihoz képest jelentősen felértékelődtek, ezért indokolt lehet az átmeneti kormányzati szerepvállalás, melyre ráadásul az unió korábbi beavatkozásellenes hozzáállásának változása (mely eredetileg a Covid-helyzet miatt puhult fel) miatt mód is nyílt. Az élelmiszer mellett okkal felmerülhet még az építőipar alapanyagaiból való ellátásbiztonság fontossága is, de a gyógyszeripar, annak alapanyagai is idesorolhatók. Nagyon fontos terület az energiaellátás, ahol a korábban létesített nagy kapacitású gáztározóink most aranyat érnek. Megfontolandó, hogy emellett jobban támaszkodjunk a geotermikus energiakincsünkre – azért is, mert természeti adottságaink következtében a víz- és szélenergia-kapacitásunk rendkívül szegényes.

Ott, ahol pedig megvannak az exportképes lehetőségek, célzott és szisztematikusan megtett lépéseket kell tennünk a kapacitásbővítésre. Ilyen a növénytermesztés, ahol a vízmegtartás okos eszközeivel, az öntözési lehetőségek feltárásával és maximális kihasználásával, valamint a precíziós digitalizált megoldásokkal tudunk sokkal hatékonyabb működést elérni. Emellett gazdaságunk sebezhetősének szempontját is figyelembe kell venni.

Intenzív kommunikációra van szükség a kormányzat és a gazdaság szereplői között. Jelen helyzetben indokolt lehet a korábbi stratégiai partnerség modelljének (mely egy évtizede indult, majd fokozatosan háttérbe szorult, s a kormányzat és a jelentős fejlesztésekre, beruházásokra készülő multicégek partnerségi megállapodása volt) újragondolására, aktuali­zálására. Olyan „jó gyakorlatokat” kell találni, melyek biztosítják a kormányzat jólinformáltságát, rugalmas és adekvát döntéseit. Az ársapkák és különadók után egy új korszakot kell majd nyitni, amelyre időben fel kell készülni. A válságkezelés időszaka remélhe­tően még ebben az évben lezárulhat, s utána a fejlesztések és átalakítások következhetnek. Ennek hatékonysága pedig jelentős részben a megfelelő partnerségeken nyugszik majd.

Egy ilyen nagy átalakulási hullámban megtett lépések ugyanis kulcsfontosságúak lehetnek. A várakozás biztos, hogy nem szerencsés, ugyanakkor az erőforrásaink korlátozottsága miatt megfontoltnak is kell lennünk. Különleges időket élünk. Ha nem a bőrünkre menne a játék, akkor jobban tudnánk élvezni ezt az intellektuálisan nagyon izgalmas helyzetet. De cselekvőképes kormánnyal és okos lépésekkel ezt a helyzetet nemcsak túlélhetjük, hanem a javunkra is fordíthatjuk.

A szerző közgazdász, főiskolai tanár

Borítókép: illusztráció (Fotó: MTI/Lehoczky Péter)