Bár gyakran mondják, hogy a XXI. század a veszélyek kora, nem gondoltuk, hogy a világjárvány után ilyen gyorsan egy újabb globális kihívás előtt találjuk magunkat. Egy szempillantás alatt kérdőjeleződtek meg olyan biztosnak vélt adottságok, amelyek addig természetes részei voltak mindennapjainknak.

Mi, magyarok a Krím 2014-es elcsatolása utáni retorziók kapcsán is azon az állásponton voltunk, hogy gazdasági szankciókkal nem lehet hathatós eredményt elérni. Sajnos ez beigazolódni látszik. Az EU egymás után gyártja a szankciós csomagokat, amelyektől azt várja, hogy közelebb hozzák a háborúskodás végét. Eddig ez hatástalannak bizonyult, a béke sajnos a láthatáron sincs. Oroszország valószínűleg megérzi ezeket a súlyos intézkedéseket, de véleményem szerint nagyon messze van attól, hogy térdre kényszerüljön, pedig Brüsszel a szankciókkal ezt ígérte.

A magyar kormánynak sikerült elérnie, hogy az energiahordozók tekintetében felmentést kaptunk az orosz import felfüggesztése alól. Ezzel megmentettük gazdaságunkat a teljes leállástól. Ennek ellenére a szankciós infláció és az elhibázott brüsszeli szankciós politika hatásait mindannyian érezzük. Látjuk a tavalyi év megdöbbentő inflációs adatait, a gazdasági környezet romlását és olyan alapvető kérdések felvetését nyugati országok részéről, hogy „lesz mivel fűteni?”, „mit tegyünk, hogy gazdaságunk ne essen recesszióba”? Ez egy évvel ezelőttig elképzelhetetlen volt.

Egy éve még Németország is csak katonai sisakokat adott Ukrajnának. Ma már a legmodernebb harckocsikra kapott ígéretet a megtámadott ország, és a közelmúltban harci repülőgépeket is kért az ukrán elnök. Iszonyatosan nehéz helyzetek ezek.

Megítélésem szerint egyfelől a szolidaritást kell kimutatni Ukrajna iránt, azonban az önvédelemről (gazdasági és katonai) sem mondhatunk le, miközben Európa egy esetleges eszkaláció után ott találná magát a III. világháború küszöbén. Mi azt valljuk, hogy nem szabad fegyverekkel elnyújtani a konfliktust, s erre a megannyi érvünk mellett a kárpátaljai magyarok megóvása is ott található, hiszen ha fegyvereket szállítanánk a szomszédunkba, azt csak a magyarlakta településeken keresztül tehetnénk meg – kiszolgáltatva ezzel őket a valószínűsíthető orosz támadásoknak.

Egy évvel a háború kitörése után még mindig homályosan látunk sok tekintetben. Van, amiben tisztult a kép, de a megegyezés, a politikai, gazdasági érdekek szövevénye még átláthatatlanabbá teszi a béke felé vezető utat, hiszen ez a háború „csak” a harcoló katonák szintjén orosz és ukrán. Érintettségek és érdekek szintjén az EU, az USA, a NATO és Kína is nyakig benne van.

Nem lehet semmibe venni Ukrajna szuverenitását és szabadságát, sem Oroszország biztonságpolitikai elvárásait, nem lehet semmibe venni Európa országainak békéjét és gazdasági adottságait, és nem lehet figyelmen kívül hagyni a háborús felek élelmiszerexportjától függő harmadik világbeli népeket fenyegető éhínséget! Az egyetlen megoldás: a béke.

A szerző országgyűlési képviselő, a KDNP frakcióvezetője

Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Charles Michel, az Európai Tanács elnöke (b-j) kezet fog (Fotó: MTI/ EPA/ Olivier Hoslet)