Egy év telt el azóta, hogy Oroszország komoly katonai erővel megtámadta Ukrajnát. Ezzel olyan lépésre szánta el magát a világ legnagyobb területű országa, amelyre Európában tulajdonképpen a II. világháború óta nem volt példa, a délszláv háborút kivéve.
2022. február 24-én megváltozott az addig ismert világunk. Épp csak kikecmeregtünk a globális koronavírus-járvány sokkoló hatása alól. Kezdtünk magunkhoz térni, újra a korábban megszokott életünket élni. Gazdaságunk ismét nekilendült, újra lehetett egyik országból a másikba utazni, ismét felpezsdült a világ.
Ezt a reményteli jövőképet húzta keresztbe az egész világot megdöbbentő orosz invázió, amikor földön, vízen és levegőben egyaránt megtámadta Ukrajnát. Kárpátalján nagyszámú magyar él, akikért mi az anyagországban felelősek vagyunk, ezért a kialakult konfliktus bennünket még inkább sújt. Nem elég, hogy ukrajnai nemzetrészeink kisebbségi jogaikban, magyarságuk megélésében, nyelvük és hagyományaik ápolásában komoly hátrányokat kénytelenek elszenvedni, most egy olyan testvérháborúban kell a vérüket hullatniuk, amelynek kirobbanásához semmi közünk.
Ez a tény eleve nagyobb felelősséget tesz a magyar politikusok vállára nemzetközi lépéseink kapcsán, mint azokéra, akik a messzi távolból szemlélik azt, ami a közvetlen szomszédunkban történik. Hazánk nagyon komplex helyzetben van, hiszen kötelességünk a bajbajutottak megsegítése, szövetségeseinkkel is folyamatosan együttműködünk, és nemzeti érdekeinkre is figyelemmel kell lennünk. Felelős politikusként és jóérzésű emberként ezek egyikéből sem engedhetünk, viszont olykor nagyon szűk az a mezsgye, ahol mindenkinek meg tudunk felelni. Nem csoda, hogy politikai ellenfeleink, akik nem érdekeltek minden szempont érvényre juttatásában, állandóan támadnak minket.
Magyarország, felismerve a helyzet komolyságát, azonnal történetének legnagyobb humanitárius segélyprogramját indította el. A háború elől menekülők százezrei jelentek meg keleti határainknál, akik biztonságot keresve jöttek hozzánk, olykor mindenüket hátrahagyva. Az egész magyar társadalom egyszerre mozdult meg. Hihetetlen jó érzés volt látni, hogy a hivatalos szervek, a segélyszervezetek és az egyházak mellett mennyi önkéntes, magánember és kis közösség mozdult egyszerre azért, hogy az Ukrajnából menekülők a lehető legjobb ellátást és fedelet kapjanak a fejük fölé.