A KSH 2023. február 16-án tette közzé a 2022-es népszámlálás első, előzetes eredményeit. Népszámláláskor mindenkit megszámolnak, aki Magyarországon él vagy csak átmenetileg tartózkodik külföldön, így egy nagyon részletes képet kapunk a társadalmunkról. Talán a legfontosabb adat, ami a cenzusok során ki szokott derülni, az az, hányan is vagyunk, élünk Magyarországon. Az adatokból jól látható, hogy továbbra is fogyunk, a létszámunk 2022. október 1-jén, a népszámlálás időpontjában 9,6 millió fő volt, 333 ezerrel kevesebb, mint 2011-ben. Nem örömteli a hír, ugyanakkor figyelemre méltó az a tény, hogy a 15 év alatti gyermekek népességen belüli aránya nem változott az elmúlt 11 évben.
Ha nem lett volna az elmúlt években a családok szerepe, támogatása kiemelt ügy, és a gyermekvállalási kedv a 2011-es rendkívül alacsony szinten, az abortuszok száma pedig az akkori magas szinten maradt volna, akkor csaknem 200 ezerrel kevesebb gyermek született volna hazánkban.
Nemcsak a két legutóbbi népszámlálás között csökkent hazánk népessége, hanem 1981 óta gyakorlatilag évről évre egyre kevesebben vagyunk.
Nem volt ez mindig így. Az első magyarországi népszámláláskor, 1870-ben még ötmillióan voltunk a jelenlegi országhatárokon belül, és a háborús évektől eltekintve 1980-ig folyamatosan gyarapodott a létszámunk. 1980-ban még 10,7 millióan éltünk az ország jelenlegi területén, ekkor voltunk a legtöbben, míg mostanra 9,6 millió főre fogyatkoztunk.
A népességcsökkenés tehát nem új jelenség, ami a természetes fogyással hozható összefüggésbe, vagyis azzal, hogy többen halnak meg, mint amennyien születnek. Öregszik a társadalmunk, és ez az idősödő korösszetétel okozza azt, hogy egyre több az elhunytak száma a megszülető gyermekekhez képest. Ráadásul a szülőképes korban lévő nők száma évente átlagosan 15-20 ezer fővel csökken.
Érdemes tehát a számok mögé nézni, és alaposan megvizsgálni a korfát is, ami a népesség nem és kor szerinti összetételét mutatja. Ezen jól látható, melyik korosztályban élnek most kevesebben és melyikben többen a 2011-es népszámlálás óta. A 45 év alattiak arányában csökkenés, az ennél idősebbek esetében, az 55–64 évesek kivételével emelkedés következett be. Kevesebben tartoznak tehát a gyermekvállalási korba, ennek ellenére a 15 év alatti gyermekek létszáma nem változott jelentősen, továbbra is 1,4 millióan vannak, azaz jóval kevesebb szülőképes nő adott életet jóval több gyermeknek. De mennyinek is pontosan? Ha a 2011-es szinten maradt volna a termékenységi ráta, azaz a gyermekvállalási kedv és az abortuszok száma is változatlan maradt volna, akkor csaknem kétszázezer gyermek hiányozna a népességszámból, tehát a családpolitika nélkül 9,4 millió lenne most Magyarország lélekszáma.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a 65 évesek és annál idősebbek létszáma erőteljesen nőtt az elmúlt évtizedben, hiszen az 1950-es évek „Ratkó-gyermekei” nyugdíjas korba léptek.
Ha többen vannak az idősebb korosztályban, értelemszerűen a halálozások száma is nő, amit tovább tetézett a koronavírus-járvány: az évi átlagos 130 ezer fős halálesethez képest 2020-ban 11 ezerrel, 2021-ben pedig 26 ezerrel többen hunytak el.
Több haláleset, kevesebb gyermekvállalási korban lévő nő, arányát tekintve ugyanannyi 15 év alatti gyermek és némi vándorlási többlet – ez jellemzi a 2022-es népszámlálási adatokat az előző, 2011-es adatfelvételhez képest. Sajnos a jövőbeli születések szempontjából nem vetít előre pozitív változásokat, hogy éppen a 15–24 éves, potenciális szülőkből álló korosztály részaránya csökkent a társadalmunkon belül az egyik legnagyobb mértékben.
