Még azt is sulykolták, hogy a kalózhajók voltak a demokrácia első alapkövének letéteményesei, intézményes hírvivői. Mondták ezt azért, mert a kalózhajó fedélzetén működött a korai „egy ember, egy szavazat” elve, amely mögé bújva próbálták bagatellizálni a rablóbandák hadjáratait. A kalózok régi jelképéről, a koponyáról és a csontokról (Skull and Bones) elnevezett szervezet idővel átfonta az amerikai hatalmi elit egészét, hiszen a Yale Egyetemen működő, legendákkal övezett szabadkőműves diáktársaság soraiból került ki az USA számos politikai egyénisége, így például Howard Taft, McGeorge Bundy, John Kerry, George H. W. Bush és George W. Bush is, akik egyaránt a demokráciaexport és az intervencionalista politika hívei voltak (közülük már csak ketten vannak életben).

Ma is hasonlóképpen cselekednek a nyugati hatalmak Washingtonból, Brüsszelből, Londonból, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Mindezt haladásnak, progressziónak, társadalmi fejlődésnek titulálják. Ami a XXI. században történik, az nem más, mint a hódítók korának magasabb sebességbe kapcsolása. A globális hatalmi központok új gyarmatokat, piacokat, ásványkincseket és befolyást akarnak. Olyan földrajzi részeken is, amelyekhez geopolitikai értelemben sok közük nincsen. A hatalmi vágynak ugyanis nincsenek korlátai, annak csápjai globálisak, mindenre kiterjednek.

Egy dolgot azonban érdemes a birodalmi hódítóknak felidézniük: hogyan bukott el Róma? Állandó háborúskodás, féktelen költekezés, pénzpiacok összeomlása, barbárok befogadása, erkölcsi züllöttség. Ismerős forgatókönyv? Nos, akkor tessék szívesek lenni ezt észben tartani! Mert Hannibál és hordái már a kapu előtt téblábolnak, sőt lassan leverik a lakatot is.

A jelenlegi világháborús helyzetben már csak egy esélye van az emberiségnek a hódítókat gatyába rázni és biztonságos kikötőbe vezetni az atomháború felé sodródó világunkat. Mégpedig az, hogy Amerika népe fellázad. Ott ugyanis létezik egy karakán, szuverén szavazói réteg, amelyet nem lehet sem ideológiai végtermékekkel, sem autoriter kormányzással földbe döngölni. Ez a hozzávetőlegesen százmillió főt számláló patrióta tömeg lehet a megoldás kulcsa. Magamat is a patrióta rendszerváltók közé sorolom, hisz rendszeres szavazó vagyok az Egyesült Államokban. Mindent megteszünk, hogy a háborús uszítókat jövőre leváltsuk, ugyanakkor visszaállítsuk a neves felfedezők szobrait az USA közterein.

Amennyiben megfelelően mozgósítjuk ezt a szavazói réteget, jó esély nyílik arra, hogy lelassítsuk a modern kori hódítók globális terjeszkedését, és elkerüljük az újabb világégést. Egy friss közvélemény-kutatás szerint (Associated Press) már csak az amerikaiak 48 százaléka támogatja a fegyverszállítást és mindössze 37 százaléka a pénzügyi segítséget Ukrajna részére. A Biden-kormányzat tehát az amerikaiak akarata ellenére cselekszik.

Ha nem sikerül a világháborús veszélyt csillapítani, és netán még vadászgépeket is szállítana a Biden–Blinken–Austin trió Ukrajnának, ez olyan eszkalációt és pusztulást okozhat, amelyet az emberiség eddig még nem tapasztalt. Oroszország ugyanis nem fogja magára hagyni a hosszú éveken át kínzott, Donbaszban és Luhanszkban élő orosz lakosságot.

Mindkét fél felelős az említett háború kirobbantásáért, habár a nyugati propaganda ezt kizárólagosan az oroszoknak rója fel. Bárcsak ilyen következetesek lettek volna az USA esetében, amikor a szupernagyhatalom szállt meg vagy bombázott szuverén országokat az elmúlt évtizedekben (Vietnam, Dominika, Grenada, Panama, Szomália, Haiti, Bosznia, Szerbia, Afganisztán, Irak, Líbia, Szíria)!

Elszigetelt próbálkozásokat látunk, így Meloni és Salvini győzelme esetén is, de mindez időleges. Melonit a megválasztását követő hónapokban először sikeresen megfenyegette, majd bedarálta a brüsszeli elit. A korábban gerinces olasz jobboldali kormányfő ma már, az elvárásoknak megfelelően, Zelenszkij szekerét tolja.

Bidenék viszont tartanak az amerikai patriótáktól, mert tudják, hogy ez a réteg szervezett formában ismét megdöntheti hatalmukat. Épp ezért kommunikációs téren sem szerénykednek, szélsőséges jelzőkkel látják el a másképp gondolkodókat, akiket megbélyegeznek és próbálnak ellehetetleníteni. Hillary Clinton 2016 szeptemberében elhangzott vádbeszéde, amelyben a százmilliós amerikai patrióta szavazóréteget „basket of deplorables”-nek (szánalmas, siralmas rétegnek) minősítette, csak feltüzelte a konzervatívok elkötelezettségét, hogy kisöpörjék a radikális demokrata kormányzást a hatalomból.

Hazánkban is tapasztalhattuk nemrég ugyanezt a politikai kommunikációs stratégiát. A volt DK-s miniszterelnök a kormánypárt hárommilliós szavazói bázisát bűnszervezetnek nevezte, majd felszólította őket, hogy szégyelljék magukat. De miért is? Azonkívül listázni kívánta és Rákosi ismert szlogenje alapján ellenségnek bélyegezte őket, mondván: aki nincs velünk, az ellenünk van. Nos, egy demokráciában nem kérünk sem Hillary Clinton, sem Gyurcsány Ferenc neomarxista kommunikációs paneljeiből! A politikai ellenfeleknek tisztelniük kell egymást!

Ebben a zavaros, ideológiailag manipulált világunkban ma már talán csak az amerikai patriótáknak van esélyük arra, hogy a két és fél éve időlegesen és gyanús körülmények között megválasztott amerikai kormányzatot kiemeljék a háttérhatalom öleléséből, és visszavezessék egy szuverén politikához, amely a békés, egymást kölcsönösen tisztelő nemzetközi kapcsolatrendszert preferálja.

Szürreális, hogy vannak olyan, demokráciát és civilizációt hirdető tanult emberek – politikai vezetők, véleményvezérek, állampolgárok –, akik nem a békét szorgalmazzák, hanem rezzenéstelen arccal támogatják az orosz–ukrán háború folytatását és további milliók szenvedését. Mert az, hogy az ukrán vezetés így gondolkozik, az egyrészt hatalomféltésüket tekintve érthető, másrészt politikai és marketingszempontból megmagyarázható. De a világ többi része? Megfejthetetlen. Hiszen evidencia, hogy azonnali tűzszünetet és béketárgyalásokat szeretne minden civilizált, jó szándékú ember ezen a földgolyón. A hódítók korának és a háborúknak egyszer s mindenkorra véget kell vetni!

A szerző korábbi amerikai köztisztviselő, publicista

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/AP/Libkos)