Az évtizedek óta használt és jól bevált orosz nukleáris üzemanyag amerikaira cserélésére vonatkozó csehországi döntés mögött nyilvánvalóan a józan szakmaiságot figyelmen kívül hagyó politikai okok állnak. Vegyük sorra ezeket!
Európai uniós tagországként Csehországnak magától értetődően jogában áll diverzifikálni atomerőműveinek üzemanyag-ellátását, de a nukleáris biztonságnak az ilyen döntések esetében is meg kell előznie bármilyen más politikai, gazdasági vagy egyéb szempontot. Egyik napról a másikra az orosz Roszatom sem lenne képes az amerikai atomerőműveket ellátni friss nukleáris üzemanyaggal. Eleve több évre lenne szükség az engedélyeztetéshez, éppen a fentebb említett nukleáris biztonság mindenek felettisége miatt. A sok évtizedes tapasztalatnak köszönhetően az orosz üzemanyaggyártó, a TVEL már a nyugati nyomott vizes reaktorok számára is képes üzemanyagot gyártani. Jó példa erre, hogy a svéd Ringhals Atomerőműben immár négy üzemanyagciklus során tesztelték az orosz üzemanyagot, és nagyon jók a tapasztalatok.
Visszatérve a cseh döntéshez: úgy kötött a Westinghouse-zal szerződést a cseh energetikai cég, a CEZ, hogy nincs még az amerikaiaknak engedélyezett üzemanyaguk a VVER–440 típusú blokkokhoz, ami szakmai nonszensz. Nem is lehet nekik, mert orosz reaktorokról van szó, az orosz gyártó nélkül nem lehet igazolni, hogy az üzemanyag biztonságos. Ugyanakkor a hírek nem szólnak arról, hogy ebből a célból bármilyen megkeresés érkezett volna a Roszatomhoz vagy hogy a cseh nukleáris hatóság jóváhagyta volna ezt az új amerikai üzemanyagot. A cseh üzemeltetők ezért nukleáris biztonsági és gazdasági kockázatot vállalnak azzal, hogy nem igazolt a beszállítandó amerikai üzemanyag megfelelősége.
Ezt a kockázatot ráadásul úgy vállalja a CEZ, hogy a TVEL-lel, a Roszatom üzemanyaggyártó vállalatával a Dukovany Atomerőmű teljes üzemidejére szóló szerződése van. A TVEL külön fejlesztett a dukovany atomerőmű VVER–440 típusú, a paksihoz hasonló reaktorai számára egy harmadik generációs üzemanyagot, amilyet még sehol máshol nem használnak. Másrészt csak az orosz gyártó rendelkezik referenciával ennek az üzemanyagnak a fejlesztéséről, gyártásáról és használatáról, továbbá az orosz üzemanyag az összes nukleáris biztonsági követelménynek megfelel. Az amerikai üzemanyagról mindez nem mondható el!
A TVEL évtizedeken át pontosan teljesítette a szerződéses kötelezettségeit, eddig semmiféle minőségi kifogás nem merült fel az orosz üzemanyaggal kapcsolatban. Ezzel szemben a VVER–1000 típusú orosz reaktorokhoz fejlesztett amerikai üzemanyaggal korábban csak negatív tapasztalatok voltak Csehországban a temelíni atomerőműben, ezért azt nem használták. Jirí Paroubek cseh politikus, aki korábban rövid ideig miniszterelnök volt, azt mondta, hogy az Egyesült Államok tisztviselői éveken át lobbiztak a Westinghouse érdekében. Ám a Westinghouse által szállított fűtőelemeknek rosszabb volt a minősége és magasabb az ára, mint az orosz üzemanyagoké.
Emellett pedig a cég által szállított üzemanyag az alapos előzetes elemzések ellenére gyakran okozott üzemzavart a temelíni reaktorokban. Semmilyen garancia nincs arra, hogy a VVER–440 típusú blokkok esetében nem történik ugyanez, hiszen a Westinghouse nem rendelkezik azzal a több évtizedes fejlesztési, gyártási és üzemeltetési tapasztalattal, amellyel az orosz üzemanyag gyártója. Ezt nem lehet pótolni!
A TVEL 2022-ben rengeteg tartalék üzemanyagot szállított az európai VVER típusú reaktorokat üzemeltető atomerőműveknek, akár légi úton is, és ez folytatódik 2023-ban is. Nyilván a cseh üzemeltetők arra számítanak, hogy a Westinghouse politikai hátszéllel eléri, hogy próbaüzemben használják a VVER–440 típusú reaktorokhoz fejlesztett üzemanyagát valamelyik közép-európai atomerőműben, ami után megpróbálja majd azt engedélyeztetni. Jó eséllyel erre Ukrajnában kerülhet sor. Ugyanakkor ebben a zavaros háborús helyzetben kísérletezgetni az amerikai üzemanyaggal, valamint az, hogy az engedélyeztetési eljárás után nincs semmilyen garancia a biztonságra, megengedhetetlen. De az is, hogy bizonytalan minőségű és biztonsági kockázatot hordozó amerikai üzemanyaggal kísérletezzenek az uniós országok orosz technológiát használó reaktoraiban.
Másrészt fontos az is, hogy a nukleáris biztonság elsőrendűsége mellett ma hosszú évekre lenne szükség ahhoz, hogy egy atomerőmű üzemeltetője új, más gyártó által készített nukleáris üzemanyagra térjen át. Ez még abban az esetben is így van, ha már rendelkezésre áll a kifejlesztett új üzemanyag. Ugyanis ennyi idő alatt zajlik le az üzemi tesztelés, a mérések, a használt üzemanyagok pihentetése, valamint a nukleáris hatóság engedélyeztetési folyamata.
Az, hogy a CEZ már 2024-ben számít az amerikai üzemanyagra, ismét csak azt jelzi, hogy a biztonsági követelmények sérülnek, hiszen egy év alatt csak és kizárólag politikai döntés eredménye lehet az engedélyeztetés. Az atomenergetikában ez megengedhetetlen, mert ellentétes a biztonság mindenek feletti prioritására vonatkozó elvvel. Ma azt látjuk, hogy Közép-Európa egyes országaiban sajnos a politika felülírhatja ezt az elvet.
Nyilvánvaló, hogy a bizonytalan tulajdonosi hátterű, jelenleg éppen kanadai tulajdonban lévő, a Toshibát, az akkori japán többségi tulajdonost anno tíz éve a tönk szélére juttató amerikai cég – kihasználva az ukrajnai háborús helyzetet és az Oroszországot sújtó szankciókat – washingtoni politikai hátszéllel próbál piacot szerezni.
Ugyanakkor a szakemberek pontosan tisztában vannak az amerikai cég kompetenciájával. Korábbi értesülések szerint az érintett országok ódzkodtak az amerikai üzemanyagtól, amellyel számos atomerőmű-üzemeltetőnek volt már negatív tapasztalata.
Előre borítékolható, hogy jelentős kockázatot vállalnak azok az országok – Csehország, illetve az atomenergiát használó államok klubjába belépni készülő Lengyelország, ahol politikai döntés született arról, hogy a Westinghouse építhet atomerőművet –, amelyeknek még nincs hazai (amerikai) működő referenciája az ajánlott, AP–1000-es blokkokról. Ezzel szemben az orosz Roszatom, amelyet politikai hátszéllel szorítottak ki Csehországból, illetve Bulgáriából, otthon sorra építette és építi a jelenlegi legkorszerűbb VVER–1200 típusú blokkokat, amelyekből a paksi telephelyen is lesz kettő.
Figyelmet érdemel, hogy a szintén orosz technológiával megvalósuló török Akkuyu atomerőmű építése 2018-ben kezdődött meg, az épülő négy VVER–1200 típusú egységből az első átadása már idén várható, és április 27-én a friss nukleáris üzemanyagot ünnepélyes keretek között a telephelyre szállítják. Magáért beszél az is, hogy a Roszatomnak tizenegy országban harmincnégy blokkra van megrendelése, amelyek a megvalósítás különböző fázisaiban állnak.
Szerencsére Magyarországon – jószerével a térség országai közül egyedüliként – a kormány józan szakmaiságát nem írta felül az amerikai hegemóniatörekvések farvizén erőszakosan nyomuló Westinghouse, amelynek vannak itthoni szekértolói, akik látványosan váltják a szakmai hitelességüket politikai aprópénzre.
A szerző atomenergetikai szakértő, az Atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője
