Tudom, semmi újat nem mondtam a fentiek­kel, de valljuk be: leírni és olvasni is jólesik újra és újra. Viszont, és itt a lényeg: az identitását (és szavazótáborát) elvesztett Jobbik helyén megjelent egy új jobboldali radikális párt, a Mi Hazánk.

Egy nagyon erős jobbratolódás ment tehát végbe Lengyelországban. Aztán ott is történt egy „néppártosodás”, csak ott sikerrel: a radikálisabb jobboldali PiS kormányzóképes erővé vált, és 2015-ben meg is nyerte a választást. A PO vezetője, Donald Tusk már egy évvel korábban lemondott a miniszterelnökségről, és elment Brüsszelbe. Ahová a PO „lelkét” is magával vitte. A párt ugyanis a globalista erők kiszolgálója/kitartottja lett, így ha de jure nem is, de facto azonban baloldali párttá vált.

Kb. ennyi a lengyel sztori, és akkor térjünk vissza a mi hazánkhoz (és a Mi Hazánkhoz). A radikális, nemzeti jobboldali párt tehát nagyjából a harmadik legnépszerűbb párt, és egyes intézetek egyes felméréseiben a DK-t közelíti. (Fontos, hogy a DK gyakorlatilag letarolta a baloldali térfelet egy év alatt, sok szavazót hódított el saját „szövetségeseitől”, ezért erősebb a Mi Hazánknál, szemben azzal az ominózus tavalyi méréssel, amikor a Mi Hazánk megelőzte.

Azt látjuk tehát, hogy van a Fidesz középen, és tőle jobbra és balra is van ellenzéki párt. Ismerős? A történelem megismétli önmagát. És csak 12 évet kellett rá várni. Létrejött újra a centrális erőtér. Vagy valami más történik?

Persze. Vannak a nagyvárosi (főleg budapesti) léhűtők, akik mindenféle divatos, progresszív ideológiának hódolnak (genderforradalom, klímapánik, drogliberalizáció, kritikai fajelmélet, korábban migráns-, most ukránszerelem stb.), és nagyjából a Momentum–LMP–Kutyapárt vonalon mozognak. Az egykori MSZP-szavazók azonban kifejezetten utálják ezeket a woke-őrületeket, meg az ezeket képviselő ficsúrokat is. Baloldaliságuk gyakorlatilag Orbán-ellenességben merül ki.

És ezeket a szavazókat a Mi Hazánk remekül megszólítja. Mert például miközben a DK a legvadabb oltásellenes agitálást tolta a közösségi médiában, de ezt nem saját neve alatt tette, hanem mindenféle kamu-független csoportokban. Saját maguk ugyanis nem vállalhatták fel, hiszen a külföldi gazdáik a legnagyobb oltásfetisiszták, az ő narratívájukkal nem mehetnek szembe. De mivel a kormány is az oltások mellett szállt síkra, ezért kiváló kormányellenes hergelés volt az oltásellenesség. Csakhogy a Mi Hazánk is nagyon ügyesen ráült erre a vonatra. A DK által felhergelt emberek pedig elmentek, és jól leszavaztak a Mi Hazánkra, akik viszont simán felvállalhatták az oltásellenességet. Nekik nem kellett külföldi érdekcsoportnak megfelelni.

Most az akkumulátorgyárak ügyében hasonló a helyzet. Ebbe a kérdésbe is hatékonyan beleállt a Mi Hazánk. Látszik tehát, hogy konkrét, széles társadalmi rétegeket érdeklő ügyek mentén nagyon jól meg tudnak szólítani egy-egy választói csoportot. És mivel közben az összes woke-őrülettel szemben is hangosan kiállnak, egy mai egyszerű külvárosi melós számára (aki korábban az MSZP-re szavazott) sokkal testhezállóbb alternatívát kínálnak, mint bármelyik baloldali párt, beleértve a DK-t is. Ráadásul a vezetőjük, Toroczkai László kifejezetten felkészült, jól érvel, és jól láthatóan olyan ügyekben nyilvánul meg, amelyeket eleve nagy társadalmi érdeklődés kísér. Legutóbb például Jámbor Andrással vitázott Antifa-ügyben, és nagyjából ember nincs ma Magyarországon, aki ne ugyanolyan vehemensen vágná legszívesebben pofán a Németországból importált, az utcán magyar emberekre csoportosan, hátulról rátámadó, maszkos huligánokat. A Mi Hazánk tehát a hétköznapi emberek nyelvén beszél, a hétköznapi embereket foglalkoztató témákban, és ez bizony, szavazatokra váltható.

Így viszont a Mi Hazánknak sem nyílik lehetőség a „néppártosodásra”. És nincs is erre szükségük. Stabil ellenzéki párt lehetnek, és hogyha a baloldal még sokáig tolja a háborúpárti álláspontot, a genderpropagandát, meg hogy gáz helyett napelemekkel (azaz mini-atomerőművekkel) fűtsünk, akkor akár a Jobbik legszebb napjait idéző húsz százalékot is elérhetik. Ez, mondjuk, tényleg a varsói expressz lenne. Egy ötven- és egy húszszázalékos jobboldali párt.

De addig is jó így ez az újabb centrális erőtér. Jöhet megint a pisztácia.

Borítókép: Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke és frakcióvezetője beszédet mond a párt évértékelő rendezvényén Budapesten, a Hotel Barában 2023. január 28-án. (Fotó: MTI/Soós Lajos)