Eddig többnyire finoman fogalmaztam írásaimban az Egyesült Államok jogtiprásait és korrupciós kihágásait illetően. Ezúttal nem fogok. Meglátásom szerint a politikai megrendelésre indított vádemelés az Egyesült Államok eddigi legszégyenletesebb demokráciaellenes intézkedése az ország 245 éves történelmében. Teljesen mindegy, hogy technikailag mi a vád, és mit követett el a volt elnök évekkel ezelőtt. 

A háttérhatalom így kiadta a parancsot, hogy bármekkora áron, bármilyen módon, de ki kell húzni a volt elnököt a jelöltek listájáról.
A Trump elleni vádemelés tárgya egy 2016-ban történt állítólagos megvesztegetés, amely a volt elnök egykori fizetett szeretőjének kitálalását volt hivatott elkerülni. Mindeközben a New York-i kerületi ügyész tucatnyi esetben tussolt el súlyos bűncselekményeket, amelyeket a Soros-maffia nem talált politikailag „kedvezőnek” sajátos szempontrendszere alapján. 

Ez lenne a példamutató igazságszolgáltatás, amit Amerika rá kíván erőltetni a világ népeire? Amit itt érdemes megemlíteni, az az, hogy természetesen Brüsszelből sem lehetett egy szösszenetnyi panaszt sem hallani a jogi visszaélések tekintetében a 2020–21-es faji zavargások, komplett városrészek vandál szétverése és felforgatása idején. A „Világ liberálisai, egyesüljetek!” szólamra mozduló brüsszeli vezetők is szemérmesen félrenéztek minden olyan washingtoni politikai döntés esetén, amely ártatlan emberek halálát, tulajdonának pusztulását, illetve jogainak megtiprását eredményezte az Antifa és a Black Lives Matter nevű terrorista szervezetek által szervezett városi lázadások idején.
A hatalmi visszaélés és korrupció azonban nem új fejlemény Amerikában. Az Encylopedia Britannica kilenc olyan ügyet emel ki, amelyek az ízléshatárt átszakítják: köztük az ismert Watergate-botrány talán a legismertebb, de ott van Irán és a nicaraguai kontrák esete, valamint a Bill Clinton–Monica Lewinsky-ügy is. A Public Broadcasting System (PBS) szintén közzétett egy tizenhat hatalmi visszaélést felsoroló listát, amelyen az említett három korrupciós botrány kiemelt szerepet kap, de megemlítik a demokrata Gary Hart, Ted Kennedy, John Edwards és Hillary Clinton elhíresült botrányait is. A korrupció tehát nem feltétlenül egyik vagy másik párt sajátossága, hanem átszövi az amerikai politikai paletta szinte egészét.
Amennyiben Donald Trump nem tesz eleget a követelésnek, hogy megjelenjen a bíróságon, sőt ezt megtagadja, akkor a New York-i kerületi ügyész a kiadatását kezdeményezheti Florida államtól. 

Így jelenleg intenzív jogi egyeztetés folyik a vádemelés sorsát és Trump letartóztatását illetően.

A volt elnököt még olyan politikai közszereplők is védik, akik a 2020-as elnökválasztás hajrájában ellene fordultak. Így Mike Pence volt alelnök, aki szégyenletesnek nevezte az eljárást. Érdekes, hogy a vádemelés dacára a volt elnök teljes erővel folytathatja 2023–24-es elnöki kampányát. Nincs ugyanis az amerikai alkotmányban semmilyen olyan kitétel, hogy ez nem történhet meg.

Korábban a demokraták a 2021. január 6-án bekövetkezett, Capitolium elleni ostrom okán szerettek volna vádat emelni Trump ellen, de a szenátus leszavazta. Így nem maradt más, mint a mostani kirakatper és koncepciós eljárás. 

 A vádemelés ráadásul egy olyan jogi és politikai környezetben merül fel, amelyben a jelenlegi elnöki család ügyeit szisztematikusan eltussolták, valamint az elnök korrupciós, drogos és szexuális visszaélések tucatjait elkövető fia is rendre leakad a horogról (lásd a liberális média által elhallgatott laptopbotrányt).
A Joe Bident és családját érintő korrup­ciós ügyeket jelenleg egy kongresszusi bizottság vizsgálja az ukrajnai támogatások kapcsán. A szövetségi képviselőház felügyeleti és elszámoltathatósági bizottsága (Committee on Oversight and Accountability) azt szeretné feltárni, hogy az eddigi 113 milliárd dollárnyi katonai és gazdasági segélyek kifizetése során történtek-e visszaélések. A CBS amerikai hírportál tavaly arról számolt be, hogy az Ukrajnának szánt támogatások mindössze egyharmada kerül a frontvonalra, a maradékról pedig szinte semmit nem lehet tudni. Helyi források és jelentések szerint a segélyek nagy része a feketepiacon tűnik el.
A Magyar Nemzet is írt a Biden körüli botrányokról. Mint ismeretes, Joe Biden még alelnök volt Barack Obama elnöksége idején, amikor fia, Hunter Biden a Burisma nevű cég ukrán olaj- és gázipari cég igazgatótanácsának tagja volt. Sokatmondó a demokrata maffia és az őket mosdató liberális média részéről, hogy ezt akkor senki nem kérdőjelezte meg. 

 Komolyan felmerült továbbá az is, hogy adócsalás és fegyverbirtokláshoz kapcsolódó hamis nyilatkozat gyanújával Huntert vád alá helyezzék.

A kettős beszéd, a kettős mérce tehát tovább rombol, ami egyre inkább hitelteleníti az Egyesült Államok jogállamiságának alapjait és politikai kultúráját. Mindeközben a demokrata ideológusok előretolt bástyái szemérmetlen módon beleártják magukat Magyarország belügyeibe, és a pénzt sem sajnálják politikai céljaik elérése érdekében – a magyar baloldal négymilliárd forint értékben kapott amerikai dollárokat –, ugyanakkor semmiféle befolyásgyakorlástól nem riadnak vissza, hogy ezeket megvalósítsák. 

Mindez akár egyszerre is megrendelhető a budapesti amerikai nagykövettől, Nyomásgyakorló Dávidtól.
De el fog jönni az idő, amikor az Egyesült Államok is végre megérti, hogy nem lehet a végtelenségig zaklatni és megalázni a világ nemzeteit. Ami pedig Donald Trumppal történik, az nem más, mint a háttérhatalom, a deep state operatív akciója, karaktergyilkossági kísérlete. Azért akarják a volt elnököt félreállítani, mert békepárti és szuverén személyisége, keresztény, életpárti és családközpontú politikája botként szorul a küllők között, homok a gépezetben és tüske a köröm alatt, azaz ellentétes az ideológiai érdekeikkel. Így most példát statuálnak, nyíltan diktatórikus eszközökhöz nyúlnak, hogy céljaikat gyorsított politikai eljárások és kellőképpen érzékenyített liberális ügyészek és bírók révén megvalósítsák.
A kérdés már csak az, hogy az úgynevezett nyugati világ (de az egész világ) ezt a totalitárius és autoriter intervencionalista politikát meddig tűri még el?
A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista

Borítókép: Donald Trump volt amerikai elnök (Fotó: Brendan Smialowski)