Senki nem tart kívánatosnak egy háborút a NATO és Oroszország között, az azonban bizonyos, hogy az oroszok készülnek erre, és minden szükséges arzenál a rendelkezésükre áll, ha szükségképpen az atomfegyverhez kellene nyúlniuk.
Amikor a Pentagon az orosz nukleáris fenyegetéssel agitál, ez sokkal inkább annak elkendőzésére szolgál, milyen drámai késésben van a NATO a konvencionális fegyverkezésben. Meg kell azt is jegyezni, hogy miközben Kijev az erőinek száz százalékát veti be a háborúban, Moszkva a képességeinek javát egy nagyobb eszkalációra, a NATO-val szemben vívott – továbbra is lehetséges – háborúval való szembenézésre tartogatja.
E nélkül a kockázat nélkül az oroszok könnyen felőrölhetnék az ukránok maradékát és végezhetnének velük. A hiperszonikus rakéták vagy a Poszeidón víz alatti torpedók olyan technológiai előnyökhöz juttatják Oroszországot, amelyekkel vitathatatlanul a NATO fölébe kerül.
Húsz év alatt Vlagyimir Putyin a jövő hadseregét hozta létre, miközben a nyugatiak leszereltek, hogy learassák a béke babérjait. Most látjuk ennek a felelőtlen politikának az eredményét.
Akár sajnálkozunk rajta, akár nem, az ókor óta a hadseregek alakítják a világot és írják a történelmet. Nemrég írtam arról, hogy az oroszok Poszeidón drónokat telepíthetnek az amerikai vagy európai partok közelébe, ezek pedig radioaktív vagy hagyományos módon cunamit idézhetnek elő a NATO-val való háború esetén. Láthatóan tartanak ettől az amerikaiak. Ezek a tengeralattjáróknál gyorsabb és ezerméteres mélységben mozgó Poszeidón drónok bemérhetetlenek.
Egy további fenyegetés is leselkedik a Nyugatra, a tengeralattjáró-infrastruktúrára mért csapás. A NATO e tekintetben is rendkívül sebezhető, amint arra Borisz Karpov – idézve az erre a kockázatra figyelmeztető brit cikket – felhívja a figyelmet a blogján.
„Orosz kémhajók fenyegetnek az Egyesült Királyság energiaellátásának lerombolásával” – számol be a brit média, de rögtön témát is váltva: „A Kreml arra készül, hogy bosszút álljon az Északi Áramlat elpusztításáért”.
