A 2006-os tüntetéseken rengeteg fiatal vett részt. És akik nem voltak kint az utcán, azoknak is meghatározó-megrázó élmény volt, ahogy a kortársaikat veri a hatalom. Ezért az akkori huszonévesek körében Gyurcsány Ferenc neve örökre szitokszó lett: „Az ember, aki rálövetett a haverjainkra.”

Minden látszat ellenére a magyarországi baloldal azért nem teljesen hülye. Illetve, ha önálló gondolataik nincsenek is, azért megpróbálnak tanulni az okosabbtól. Na jó, ha tanulni nem is, de legalább papagájként utánozni. Akár az ellenfelet is, de leginkább az Alinsky-kézikönyvet. Most épp a teljes fiatalságot próbálják a Fidesz ellen lázítani. Persze nem sikerül, a fiatalság nem jelent ugyanis azonnal debilitást. Ahogy a mondás is szól: az ember nem butának születik, csak tudatlannak. Butává az iskola teszi. Ahol viszont nem neomarxista, tanárnak álcázott mozgalmárok hülyítik a gyerekeket, és/vagy elég erős alapokat adnak otthon, ott nem lesznek agymosott tömegek – akiket bármikor neki lehet vezetni a rendőröknek.

De itt még nincs vége a sztorinak – és a cikknek sem. Mert van még egy-két nagyon aljas módszer, amivel a baloldal támadja, zaklatja a fiatalokat. Főleg, ha nem az ő doktrí­náik szerint gondolkodnak. Ha jobboldaliak, keresztények mernek lenni. Ha egyszerűen csak megmaradnak a normalitásnál.

Még a Pesti TV-s korszakban volt egy vendégünk a Politikai Hobbistában, egy nagyon aranyos, jó fej, 14 éves srác. Valamiért már fia­talon érdekelte a politika, és bár eleinte őt is a balos tartalmak érték el, mégis hamar rátalált a műsorainkra, anno még a Keménymagra, később pedig a Hobbistára. És rájött, hogy pontosan azokkal a dolgokkal ért egyet, amit mi mondunk. Szó nincs elfogultságról, agymosásról; látta-hallotta azt is, amit a másik oldal mond, de már 14 évesen is érezte, hogy mi a valóság. És erről is mesélt nekünk a műsorban. Meg saját magáról, arról, hogy hogyan éli egy teljesen normális, átlagos tinédzser életét.

Na, amit szegény ezért kapott… Először a Fókuszcsoport nevű szennycsatorna gúnyolódott rajta, amit persze fölkaptak a csatornát követő droidok, és a többi hasonszőrű szereplő a balos hálózatban. Így persze egy-két osztálytársa is: ne becsüljük alá, micsoda beágyazottsággal, beszervezettséggel rendelkeznek a neomarxisták az iskolások körében. Egyfolytában cikizték. Teljesen érthető, ha egy fiatalnak ilyenkor elmegy a kedve. A politikától általában, de főleg a hangos jobboldali kiállástól, politizálástól. És pontosan ez a cél. A verbális lincselés pontosan ezt szolgálja. Elvenni a kedvét mindenkinek, aki az uralkodó kánonnal szemben meg mer szólalni. Akár a Facebookon, Twitteren és ­hasonló felületeken, akár a tévében, akár az iskolában… És mivel az adott buborékban, mikrokörnyezetben az ő aktivistáik a leghangosabbak, képesek azt az érzetet kelteni a többiekben, hogy ők a többség, veszélyes és hiába­való velük szembeszállni.

És ugyanezt, a jobboldali fiatalok elkedvetlenítését, degradálását mutatta be a minap Pottyondy Edina is. Egy Facebook-posztban beszámolt arról, hogy elment Jordan Peterson fellépésére a Budapest Sportarénában. A professzor előadásába nyilván nemigen tudott volna belekötni, legfeljebb a szokásos, legunalmasabb, legalja woke-szlogenekkel tudta volna támadni, ennél azért Pottyondy jóval okosabb. Ezért egy ügyes, „most nem is Petersonról akarok beszélni” tereléssel le is tudta. Helyette a közönséget vette górcső alá. „A brit arisztokráciát utánzó NER-utánpótlásnak”, „Orbán Ráhel bababoltjának leendő törzsvásárlóinak” nevezte őket.

Azta, milyen vicces, hahaha… de ne gondoljuk, hogy ez valami öncélú rosszmájúskodás. Hogy csak a saját frusztrációit éli ki azzal, hogy másokat, teljesen hétköznapi fiatalokat fikáz. Persze, azt is. De itt is egy alantas feladatot hajt végre.

Elutasítják azokat a dekonstrukciós, woke-progresszív elmebajokat (genderizmus, klímapánik, kritikai fajelmélet, stb.), amikkel Peterson is harcol. Ezeket a fiatalokat meg kell alázni. Gúny tárgyává kell tenni őket mások szemében. El kell venni a kedvüket nemcsak Jordan Petersontól, hanem attól is, hogy ilyen rendezvényekre járjanak. Akik pedig nem voltak ott, de ismerik Peterson munkásságát, vagy akár most hallanak róla először, nekik pedig azt kell sugallni, hogy ez az egész konzervatív gondolkodás, a jobboldali közeg ciki. Még véletlenül se akarjanak odatartozni, eszükbe se jusson. Nehogy őket is kiröhögjék.

Más kérdés, hogy ha valakit az ilyen Poty­tyondy-­félék röhögik ki, akkor egészen biztos lehet benne, hogy jó úton jár. De ezt a fiatalok még nem látják át feltétlenül. Nekik Pottyondy vicces. Egyébként néha tényleg az, amikor ki tud lépni a beteges Orbán- és NER-fóbiájából, és fröcsögés helyett képes valódi poénokat elsütni. De ez sajnos egyre ritkább. Az ilyen sablonos, olcsó, álintellektuális szómenései a legkevésbé sem viccesek: „A fiúk Vilmos herceg smart casualnak öltöztek az elmaradhatatlan díszsebkendővel, a lányok Zimány Lindának stylingolva ünnepelték, hogy nekik nem kell dubajozniuk. Az aranyásást megcsinálta anyu, amikor a mátészalkai Fidelitas-táborban felszedte aput, Áder János általános iskolai barátját. Bár apu még zsírral eszi a pörköltöt, bunkofónon intézi az uniós pályázati pénzek lenyúlását, a kölyök már Lexington tizenkettedik hercegének a padtársa Cambridge-ben. Ha ilyen gyors a fejlődés, a következő generáció már puskával fog vadászni a hajléktalanokra.”

Hú, de mérhetetlenül gyenge. De persze, ahogy a kétnaponta „kordonbontó” momentumos hülyegyerekeknek, úgy Pottyondynak is szuverén joga, hogy a 13 évnyi Fidesz-kormányzás által okozott obszesszív-kompulzív viselkedészavarát humor helyett megállás nélkül ócska, primitív, ugyanakkor végtelenül modoros, NER-ező epeömlésekben élje ki.

De ahogy az LMBTQ-lobbi érzékenyítő aktivistáinak, úgy a különböző fedőfoglalkozásokkal (pedagógus, politikus, humorista, újságíró, stb.) álcázott aktivistáknak, agitátoroknak és ügynököknek, a globalista elit különböző kitartottjainak, propagandistáinak és uszítóinak is szól az üzenet: a gyerekeket, fiatalokat hagyjátok békén!

Borítókép: a diáktüntetés résztvevői