Elég sok filozófus, tudós, nevelési szakember nyilatkozott már a példamutatás fontosságáról, annak meghatározó voltáról. Albert Einstein egyik mondása szerint „a példamutatás nem az egyik módja a tanításnak és nevelésnek. Az egyetlen helyes módja”. Mint tanár, lényegében én is így gondolom. Elősorban nem azt mondom a gyerekeknek, a tanítványaimnak, a saját gyermekeimnek és az unokáimnak, hogy ne dohányozzatok, ne káromkodjatok, ne éljetek tudatmódosító szerekkel, hanem a személyes példát mutatom be nap mint nap, hogy én nem dohányzom, nem káromkodok s nem fogyasztok drogot.
A szülő, a tanár nyilvánvalóan hat a gyerekre, a tanítványra, s az általa mutatott példa többnyire ragadós. Többek között ezért is fontos a gyermekvédelmi törvény, hogy ne jussanak a fiatalok olyan információkhoz, a normáktól való eltérést propagáló és provokáló hatásokhoz úgynevezett érzékenyítő tréningek alkalmazásával. Ezek rossz, kedvezőtlen irányba viszik a fiatal, még kialakulatlan, erősen formálódó személyiségek nézeteit saját magukról, a testükről, pszichéjükről, hovatartozásukról, nemi identitásukról és orientációjukról, a hazához, a családhoz, a keresztény hagyományokhoz való viszonyukról. Rettenetesen fontosnak érzem a családon belüli helyes példamutatást, az apa és az anya szerepének tisztán láttatását s lehetőleg folyamatosan pozitív, a személyiségét építeni kívánó jelzések küldését a gyermek, a fiatal személy irányába. Ők még erősen befolyásolhatók s természetesen elfogadják a jót, de a rosszat is.
S akkor adódik a kérdés: vajon milyen példát mutat Hadházy Ákos a fiának? Én sok akcióját láttam már, sokszor csodálkoztam azon, hogy egy állatorvos végzettségű ember hogyan tud ilyen mélyre süllyedni, hogyan válhat hivatásos politikai szélhámossá, ahogy őt Megyeri Dávid jellemezte a Momentumos retrokommunisták barbarizmusa című írásában (MN, május 17.). Azt meg egyáltalán nem értem, hogy a parlamentarizmus szégyenét, a trágár feliratú transzparenséről elhíresült embert hogyan követhetik a Momentum képviselői, politikusai! Azt persze tudom, hogy a Momentum is a rombolásban, az erkölcsi értékek bomlasztásában, a szabályok, törvények és kordonok felrúgásában, a nemzetellenes politika kivitelezésében jár az élen, de ehhez miért kell egy ilyen visszataszító balhékra specializálódott, Hadházy nevű kártevő köpenyébe bújni, s azt skandálni, amit ő mond, nevezetesen, „csak élő adásban nyilatkozom”, ha a kérdező nem a balliberális oldal újságírója, riportere?
Nem értem. Azt viszont nagyon is értem – és sajnos itt van a kutya elásva –, hogy a 19 éves fia miért mutatja az ujját a tévéhíradó riporterének. Ezt értem. Mert ezt tanulja otthon. Az apjától. Hogy így kell viselkedni a konzervatív-keresztény sajtó képviselőivel. Ez a véleménye róluk. Rólunk. Az ország többségéről. Ezt a példát látja ez a fiatalember, s úgy gondolja, hogy neki is ezt az utat kell követnie. Mert ez a saját apja véleménye. Hiszen egy példamutató ember, a saját apja áll ezen vélemény mögött.
Hát ezért olyan rettenetesen fontos, hogy a pedagógus, a szülő, a tanár, az edző, a munkaadó, a vezető valóban jó példát mutasson. Követhető, követendő, az egészséges fejlődést, az egyén és az ország előrelépését biztosító példát. S ugyanígy állnak a momentumosok is a félrevezetett, magukhoz hülyített, igencsak korlátozott ismeretekkel bíró fiatalok mögött, akik eredetileg a pedagógusok béremelését követelő tüntetések kapcsán, de ezen már messze túllépve és fanatizáltan a kormány bukását, az Orbán-rezsim megdöntését követelve, a rendőrökkel hadakozva, kordont bontanak építési területen. Azt hiszik, hogy a szabadságjogok érvényesülése a fizikai rombolás, pedig csak abban a tévhitben vannak – ebbe az irányba navigálják őket a balliberális politikusok –, hogy ez nem is közönséges vandalizmus, csupán a demokrácia megvalósulása, kiterjesztése.
Ezért gondolom azt, hogy óvakodnunk kell azon pedagógusoktól, szülőktől, akik rombolásra, trágár viselkedésre tanítják a felnövekvő ifjúságot. Kár, hogy Hadházy nem mutatott jó példát a gyermekének, hiszen valószínűsíthetően akkor a fia sem viselkedett volna ilyen primitív, elfogadhatatlan módon.
Két idézettel szeretném zárni az írásomat. Az első nagyon régi, Lucius Annaeus Seneca római filozófustól származik: „Hosszú az út a szabályokon át, rövid és hatékony a példákon keresztül.” Igen, jó példákkal lehet hatékonyan nevelni és jó irányba vinni a legtöbb fiatal nézeteit, viselkedését. A másik idézet jóval későbbi, Hans-Otto Thomashoff osztrák pszichológus véleményét mutatja: „A gyermek számára az válik mintává, amit a szülei mutatnak, s nem az, amit állandóan ismételgetnek neki”.
Én is úgy vélem, hogy jó példával kell elöl járnunk a szülő és a tanár szerepében is. Hiszen így várható el, hogy a fogékony fiatalok minket, azaz a vélt jó irányt, a helyes magatartást, viselkedést kövessék. S Babits szavával élve, a rombolás szelleme ellen kell harcolnunk. Jó lenne hazánk és nemzetünk szempontjából is, ha Hadházy Ákos s a hozzá hasonló ellenzéki politikusok átgondolnák az eddigi szerepüket, viselkedésüket, példamutatásukat, a későbbiekben nem csupán kritikai képességüket csillogtatnák, de az önkritika terén is megnyilvánulnának, ezzel végre jó példát mutatva a következő nemzedéknek.
A szerző egyetemi tanár
