Mégiscsak tud még meglepetést okozni a Momentum nevű pártimitáció, jöhettünk rá az utóbbi időben. Ki gondolta volna ugyanis, hogy még az eddigi szellemi szintjüket is sikerülhet alulmúlniuk, amikor képesek voltak odáig süllyedni, hogy a félnótás, hivatásos politikai szélhámos Hadházy Ákost majmolják? A felemáskorlát-gyakorlatairól és szabadulóművészeti produkcióiról, valamint trágár feliratú transzparenseiről elhíresült botránypolitikus technikája az, hogy semmilyen kérdésre nem válaszol, ha arra gyanakszik, hogy nem megbízható balos orgánum nevében kérdezik. Azt mondja az esküt csak több hónapos késéssel letevő, balhéspecifikus országgyűlési képviselő: „Csak élő adásban nyilatkozom.”
Na most primitivitásban szellemi tejtestvérei, a momentumos országfúrók ugyanezt mondogatják újabban az őket mikrofonnal kérdező riportereknek. Szakasztott olyanok, mint egy Hadházy Ákos-hasonmásversenyre készülő retardált papagájkommandó.
Így aztán arról sem igen bírnak nyilatkozni, hogy mi a céljuk a karmelita kolostor közelében lévő építési terület kerítéseinek mániákus, rögeszmés, pszichiátriailag diagnosztizálható és definiálható notórius megtámadásával. Ha aprócska gyermekek lennének, az óvó néni biztos azt kérdezné tőlük: „Miért rugdalod, rángatod? Hát bántott téged az a kerítés?” A Gelencsér Ferenc-féle zsenikommandó pedig neki is azt hajtogatná: „Csak élő adásban válaszolunk!”
A szponzorált provokátor Hadházyról azonban olyannyira átterjedt rájuk a szájzáras, beszédstopos kór, hogy más baloldali pártokkal együtt még a pontos nevét sem tudják annak, amit az általuk felheccelt csőcselékkel karöltve le akarnak dönteni. Nem véletlenül írtunk ugyanis kerítést, nem pedig kordont, ahogy a balsajtó orrvérzésig emlegeti.
Ha ugyanis valaki nem a mobiltelefonjára meredve rója az utcákat, hanem képes észrevenni az építési területeket, akkor éppen ilyen mobil kerítésekkel találkozik szerte az országban mindenfelé. És ha így tesz, akkor még azt is felismeri mondjuk a budai Várban, hogy a karmelita udvar környékén található alkalmatosságok nem kordonok, ahogy sajnálatosan még a nem amerikai pórázon és nyakörvvel tartott sajtó is hívja, hanem építkezési tartozékok. Adja magát a kérdés persze, miért nevezik mégis kordonnak a botránypolitizálók.
A válasz nem igényel különösebb fantáziát: a kordon szónak rendőrségi, katonasági mellékzöngéje van, a szabad mozgást korlátozó eszközt, korlátot jelent, amely egy adott zárt hely tömegek által történő elözönlésének megakadályozására szolgál. Nem utolsósorban pedig angolul is ugyanez a jelentése, ami nagyban megkönnyíti, hogy a nemzetközi porondon is áldozati szereppel ruházhassák föl azokat, akik vandál módon meg akarják rongálni vagy le akarják dönteni. A kordon szó megtévesztő sulykolásával heroikusabbnak tűnik a röhejesen pitiáner küzdelmük, diktatúraként állítható be a demokratikus rendszer, a kormányzat és bombasztikusabbnak a baloldali világsajtóban teríthető fake news az Orbán-rezsim brutális fellépéséről a galamblelkű szabadságharcos gyermektüntetőkkel szemben.
Nagy kérdés azonban, hogy mi az egész kerítésrohamozásos cécó célja. Erősen homályos, zavaros utalásaikból az szűrhető le, hogy a szabadságjogoknak valamiféle jobb érvényesülését látják a rombolásban. Ezt olyannyira szorgalmazzák a momentumosok, hogy képesek voltak magukhoz hülyíteni a fiataloknak egy erősen korlátozott létszámú és gondolkozású csoportját, akik naivul elhiszik, hogy a vandalizmus a demokrácia kiteljesedése, kivirágzása. A Momentum nevű becsületsüllyesztő egylet honlapján mindenesetre olyasmit hordanak, hablatyolnak össze, hogy szerintük a kordonbontás rendszerbontás, és a jogtalanul álló kordon úgymond elválasztja a kormányt az emberektől és a valóságtól.
Püff neki! Eddig meg azt hittük, annyira utálják az Orbán-kormányt, hogy az embereket meg akarják menteni tőle, és szinte látni se bírják a tagjait. Most meg kiderül, hogy össze is akarják terelni az emberekkel, a néppel, hadd kedveljék még jobban őket. Szép ez a törekvés, de a kormánypártok támogatottsága így is toronymagas az ilyen rosszindulatban utazó moszkitópártokhoz képest, hogy a szupernépszerűtlen Fekete-Győrék protezsálása csak ronthatna ezen.
Ami szemet szúrhat továbbá: ki beszél itt már tanárokról, oktatásról!? Igaz, legalább ebben őszinték, nem is próbálják a megtévesztésül tüntetésnek becézett debil rombolást a hazai oktatás állítólagos nehéz helyzetével indokolni.
Azt kell mondanunk azonban: szándékuk ellenére mégis jó szolgálatot tettek a momentumos retrokommunisták ezzel a hétköznapi barbarizmussal: alig mennek el már néhányan a tragikomikus kerítésszaggató erőpróbáikra. Így tehát napnál világosabban kiderült, milyen sok jó, pozitív gondolkodású tanár és diák van hazánkban, akik átlátnak az álliberális szitán, és gondosan távol tartják magukat ezektől az idegen földről pénzelt anarchista aktivistáktól. Megnyugtató látni, hogy ennyire kevés a hülyíthető, megtéveszthető fiatal az országban, mint amennyien részt vettek a liberálbalos őrjöngőpartikon a Várban. Nyilvánvalóan rájöttek a fiatalok, hogy az infantilis romboláskultúra, a Nyugatról importált cancel culture nem lehet pálya. Hisz annak már régóta megvan a közismert magyar népnyelvi elnevezése: olcsó játék hülyegyerekeknek.
