Szinte hallom, amint a művésznőnek felteszik a kérdéseket a szexuális orientációjával kapcsolatban, megkérik udvariasan, hogy igazolja a származását, majd a listázás vége felé ellenőrzik, hogy nem álsánta-e esetleg. Színtiszta náci alapvetések, csak éppen fordítva, de ez nyilván nem érdekel senkit a harc hevében. Dreyfuss ki is akadt rendesen, és egy tökéletesen megfogalmazott, briliáns gondolatmenet végén, amelyben kitért az eltörlés kultúrájára, Sir Lawrence Olivier Othellójára, és feltette a kérdést, hogy ezentúl akkor csak zsidó származású színészek játszhatják-e Shylockot, leszögezte, hogy neki művészként ettől az egésztől egyszerűen hánynia kell.
Néhány nappal később aztán Tom Hanksnek is elege lett. Az íróként is nagyszerű remek színész hamarosan megjelenő új könyvének reklámozása során fejtette ki a véleményét a cancel culture kapcsán. Dreyfusshoz hasonlóan ő is felnőttként definiálta magát, aki képes egyedül is eldönteni, hogy mit talál sértőnek, különös tekintettel a művészeti alkotásokra, ezen belül is az irodalomra. Ian Fleming James Bond-történeteinek közelmúltbeli átírása kapcsán hangsúlyozta azt is, ellenzi, hogy korábban írott műveket egyesek érzékenységére hivatkozva lerövidítenek és egyes részleteket egyszerűen törölnek belőlük. Vagy éppen betiltják az egészet úgy, ahogy van. Mint ahogy csak ebben az évben már 1477 esetben. És bár a megkövezéssel tarkított tömeges könyvégetésekre igény mutatkozik, egyelőre még várni kell rájuk, de azért az elég durva, hogy annak kimondásához, hogy ezek kivétel nélkül mind súlyosan terheltek, máris szükségeltetik némi bátorság. Még olyan népszerű művészek esetében is, mint Richard Dreyfuss vagy Tom Hanks.
























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!