Hollywood színeváltozásai megszámlálhatatlanok, és ez rendjén is van, illetve hát a dolgok természete már csak ilyen. Volt egyszer egy Hollywood, majd jött az új Hollywood, hogy aztán a megteremtői ugyanolyan mogulokká váljanak, mint azok, akiket elsöpörtek.
Két dolog tűnt biztosnak. Az egyik, hogy ott Ronald Reaganen, John Wayne-en, Arnold Schwarzeneggeren és Clint Eastwoodon kívül majd mindenki demokrata szavazó, a másik, hogy azért az álomgyár munkásait mégsem lehet egységes masszaként kezelni. Richard Dreyfuss például, akit magam a Harmadik típusú találkozások című Spielberg-opusban kedveltem leginkább, és aki maga is a szobrocska tulajdonosa, a minap rendesen odacsapott az Oscar-díj elnyerésének feltételéül szabott új szabályoknak. Jelesül a diverzitásnak és az inkluzivitásnak, bármit is jelentsenek ezek. Azoknak, akik nem moziban töltik életük jelentős részét, megpróbálom elmagyarázni (már amennyiben jól értem, mert mostanában bizonyos jelenségek kapcsán ebben egyre kevésbé vagyok biztos), hogy nagyjából miről van szó.
Az van tehát, hogy a jövő évtől kezdődően csak olyan mű nyerheti el a legjobb filmért járó Oscar-díjat, amelynek színészei között, de legalább a stábban bizonyos arányban szerepelnek úgynevezett alulreprezentált csoportok. A cenzorok (bocsánat, az illetékesek) már vagy három éve melóznak a direktíván, és jelen állás szerint ott tart a dolog, hogy a „társadalmi sokszínűség biztosítását segítő irányelvek” mentén az alkotás (minimum) egyik főszereplőjének meg kell felelnie a kritériumoknak, valamint az alkotógárda legalább harminc százalékának is. Az alulreprezentáltak mezőnye momentán így néz ki: etnikai kisebbségek, LMBTQ-emberek, fogyatékkal élők, nők. És mindez nem elég, hiszen a film témájának és cselekményének és érintenie kell a fentebb nevezett csoportok szorgos mindennapjait.
Nos, amennyiben az akadémia tényleg komolyan gondolja, és bevezetik ezeket az új szabályokat, akkor alighanem elmondhatjuk magunkról, hogy megértük a kapitalizmus végének kezdetét. Mert arról ugyan megoszlanak a vélemények, hogy egy Oscar-díj mennyire dobja meg egy produkció nézettségét (jelentősen), de hogy egy kerekesszékes fekete leszbikus hölgy kalandjai egy azonos nemű süketnéma nicaraguai illegális bevándorlóval milyen hosszú sorokat generálna a mozipénztárak előtt, szintén kérdéses. Továbbá innentől fogva felettébb aggályosnak tűnik egy egyszerű szereplőválogatás és a stáb tagjainak kiválasztása is.
