idezojelek

Jack Teixeira és az a bizonyos lóláb

Aligha fogjuk megismerni az amerikai kiszivárogtatási ügy minden részletét.

Cikk kép: undefined
2023. 05. 02. 6:30

Manapság divatos dolog temetni az Egyesült Államokat, mondván, hogy már csak az árnyéka régi önmagának. Pedig az elmúlt napok eseményei azt mutatják, hogy nincs igazuk a károgóknak. Amerika még napjainkban is a korlátlan lehetőségek hazája, ahol minden álom megvalósulhat. Példa erre egy alig nagykorúvá vált fiatalember története, aki a hírek szerint egyedül volt képes arra, amire a világ legprofibb titkosszolgálatai sem.

Jack Teixeira tizennyolc évesen lépett be a massachusettsi Nemzeti Gárdába. Informatikusként feladata volt a kommunikációs hálózatok informatikai felügyelete és biztonságának védelme. Tegyük rögtön hozzá, hogy Amerikában csak huszonegy esztendősen válnak jogilag nagykorúvá a fiatalok. Így a törvény szerint még fiatalkorú Jack megkapta a legmagasabb szintű biztonsági engedélyeket, amelyek alapján hozzáférhetett a minősített és fokozottan bizalmas katonai iratokhoz is. Ez ám a karrier! Mire nagykorúvá vált, már el is árulta a hazáját, a gondjaira bízott dokumentumokat megosztotta a barátaival. Legalábbis a hírek erről szólnak.

Azért van ezzel a történettel néhány probléma. Először is nézzük, amit Jackről eddig megírtak! Régi katonacsaládból származik, gyermekkorától a hadseregben kívánt szolgálni. Tehát nagy valószínűséggel otthon hallania kellett fegyelemről, becsületről, netán még a titoktartás fontosságáról is. Ezt a képet tovább színezte a média. Eszerint a fiú erősen rasszista beállítottságú, fegyverimádó, aki több komoly fegyvert is birtokolt már. Ha ez nem lenne elég, még keresztény is, aki hívőnek vallja magát. Mondhatjuk, tipikus vidéki, kisvárosi fehér, keresztény hazafi. Aki napjaink amerikai ultraliberális világában nem találja a helyét. Így aztán egy internetes csetszobában néhány tucat fiatallal megosztja a titkos dokumentumokat, amelyekhez állítólag könnyedén hozzáfér. Így már kész is a profil. Egy elmaradott értékeket valló, militáns, sőt rasszista fiatal él vissza a gondjaira bízott érzékeny információkkal.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A vizsgálat lezárult, felejtse el! – ahogy egy hetvenes években forgatott francia–olasz politikai krimi címe is ajánlja. Gondoljuk még tovább ezt a történetet! Pláne azért, mert egyes részeit mintha egyszer már felhasználták volna. Ilyen a kiszivárogtató, elkövető túl gyors megtalálása, majd hollywoodi filmeket idéző, egyébként indokolatlan külsőségek közepette történt elfogása. Hatvan esztendővel ezelőtt, amikor Dallasban meggyilkolták John Fitzgerald Kennedy elnököt, néhány óra múlva már el is fogták a feltételezett elkövetőt, Lee Harvey Oswaldot, akit alig két nap múlva a kamerák előtt gyilkolt meg Jack Ruby. Az elnökgyilkosság azóta is foglalkoztatja az amerikai közvéleményt, mert a többség nem hiszi el a Warren-bizottság jelentését a magányos elkövetőről. A szálak túl gyors elvarrása táptalajul szolgált mindenféle elméletek megszületésének.

A másik furcsaság, hogy tíz esztendővel ezelőtt egy hasonló kiszivárogtatási történet már megrázta az Egyesült Államokat. Akkor Edward Snowden számítógépes szakember titkosszolgálati anyagokat hozott nyilvánosságra. Akkor az derült ki, hogy a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) magánvállalkozásoknak adta ki bérmunkába a technikai anyagok feldolgozását. Snowden így férhetett hozzá a szigorúan titkos dokumentumokhoz. Az illetékesek azt ígérték, hogy felülvizsgálják a rendszert és elejét veszik a hasonló történeteknek. Még mondja azt valaki, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni!

A The New York Times legfrissebb hírei szerint Jack Teixeira ráadásul nem tavaly októberben kezdte el a kiszivárogtatást és nem néhány tucat emberrel osztotta meg az anyagokat. A lap szerint már 2022 februárjában, pár nappal az orosz–ukrán háború kitörése előtt kezdődött ez a furcsa történet. Méghozzá egy csaknem hatszáz fős, teljesen nyilvános csetszobában, amelynek még YouTube-csatornája is volt, amelyhez gyakorlatilag néhány kattintással bárki csatlakozhatott. A lap szerint egyelőre nem világos, hogy a hatóságok tudtak-e a korábbi kiszivárogtatásról. Innentől pedig csak a kérdések szaporodnak.

Ha ez igaz, akkor hogyan történhetett meg, hogy az amerikai titkosszolgálati közösség egyetlen szerve sem vette észre a veszélyt? Ráadásul miért pont a háború kitörése előtt döntött úgy a fiatalember, hogy erre a veszélyes útra lép? Vajon a világ nagy titkosszolgálatainak egyike sem figyelt föl erre a történetre? Egy háborús konfliktus kellős közepén ez alig elképzelhető. Ahogy az sem, hogy az amerikai technikai hírszerző rendszerek metaadatokat gyűjtő algoritmusainak hálóján sem akadt fenn idejekorán a fiatal férfi. Amikor aztán idén áprilisban kitört a botrány, már néhány nap alatt sikerült beazonosítani és egy kisebb hadsereg látványos felvonultatásával el is fogni a magányos elkövetőt. Akinek mindössze annyi volt állítólag az indítéka, hogy szerette volna a saját fontosságát, jólértesültségét fitogtatni a csetszobás ismerősei előtt, ami aligha nevezhető nyomós oknak egy olyan bűncselekmény elkövetéséhez, amiért hosszú éveket lehet kapni.

Attól tartok, hogy aligha fogjuk teljes mélységében megismerni ennek a zavaros történetnek minden részletét. Lehet ez a kiszivárogtatás egy tudatos dezinformációs művelet az orosz, kínai titkosszolgálatok megtévesztésére. (Ami a háborús helyzetben egyáltalán nem lenne példa nélküli.) Ugyanakkor a további lehetséges forgatókönyvek száma is szinte végtelen. Ami árulkodó lehet, az az elkövető túl gyors megtalálása, illetve a fiatalember túlontúl tipikus életútja. Túl kerek vele a történet. Talán még az hiányzik belőle, hogy Donald Trump elkötelezett híve is legyen. A kiszivárgott vagy kiszivárogtatott anyagok ugyanakkor olyan szerteágazók, hogy a végső motivációt nehéz beazonosítani, hacsak nem ez volt a valódi cél. Összezavarni a vonalakat, hogy ne lehessen kikövetkeztetni az igazi szándékot.

A dokumentumok közt egyre mondhatjuk, hogy kakukktojás: ez Magyarországra vonatkozik. A Fidesz egyik ülésén elhangzottak szerint Orbán Viktor miniszterelnök állítólag fő ellenfelének nevezte az Egyesült Államokat. Eddig senki sem tette föl azt a kérdést, hogy vajon Jack Teixeira tudja-e egyáltalán, hogy hol keresse a térképen Magyarországot és ki a miniszterelnöke. Állítólag úgy válogatta össze a nyilvánosságra hozott anyagokat, ahogy ő azt különösen fontosnak tartotta. Na, a mi esetünkben, ha máshol nem, de itt kilóg az a bizonyos lóláb ebből a meseszerű történetből.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai szakértője

Borítókép: A minősített amerikai katonai iratok kiszivárogtatásával gyanúsított Jack Teixeira elleni bűnügyi feljelentést és őrizetbevételét támogató vallomás részlete Washingtonban 2023. április 14-én. Ezen a napon előzetesen meghallgatták a Nemzeti Gárda massachusettsi légibázisa hírszerző egységének 21 éves katonáját a bostoni szövetségi bíróságon (Forrás: MTI/AP/Jon Elswick)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Szőcs László avatarja
Szőcs László

Az USA választ, de rólunk is dönt

Bayer Zsolt avatarja
Bayer Zsolt

A szörnyek tényleg köztünk járnak

Deák Dániel avatarja
Deák Dániel

Konzultáció az új magyar gazdaságpolitikáért

Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Hol vagytok, „gyermekvédők”?

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.