A NATO még 2008-ban, a bukaresti nyilatkozatban kijelentette, hogy Ukrajna és Georgia (Grúzia) taggá válhatnak, de mindkét ország esetében előírta, hogy előbb teljesíteniük kell az első lépést jelentő MAP (Tagsági Akciós Terv) feltéte­leit. Ez a mai napig nem történt meg egyik ország esetében sem. A madridi stratégiai koncepció, amelyet 2022. júniusban, már a háború alatt fogadtak el, nem tesz említést Ukrajna NATO-tagságáról. A koncepció annyit tartalmaz, hogy megerősíti a bukaresti nyilatkozatban tett vállalást, de konkrétan csupán a partnerség további fejlesztéséről beszél Ukrajna, Bosznia-Hercegovina és Georgia esetében.

A NATO figyelemmel kíséri Oroszország ukrajnai háborújának alakulását, és folyamatosan támogatást nyújt Ukrajna részére, továbbá fel kívánja gyorsítani a NATO alkalmazkodását a Madridban elfogadott új stratégiai koncepcióval és a csúcstalálkozó egyéb döntéseivel összhangban. Ezek közé tartozik a tagországok katonai, pénzügyi, humanitárius, kiképzési és hírszerzési támogatásnyújtásának növelése és felgyorsítása.

A NATO a megváltozott biztonsági környezethez való alkalmazkodásának felgyorsítása kapcsán továbbra is két kulcsfontosságú prioritást hangsúlyoz: 1. a NATO közösen vallott demokratikus értékeinek és a szabályokon alapuló nemzetközi rendnek a védelmét, valamint 2. a NATO elrettentő és védelmi berendezkedésének a megerősítését.

Ukrajna a háborús helyzet okán nem nevezhető demokratikusnak, hiszen az Oroszország elleni háború arra készteti az országot, hogy korlátozza a politikai pártok és a média működését. Nem kényszerül azonban Ukrajna a nemzeti kisebbségek jogainak a korlátozására, de ezt is megteszi, ami szintén ellentmond a demokratikus normáknak. Ukrajna a NATO fogalmai szerint sem tekinthető demokráciának, márpedig a NATO-tagállamok politikusai – szinte kivétel nélkül – támogatják az új stratégiai koncepcióban megerősített, közös demokratikus értékek melletti elkötelezettség gyakorlati megvalósítását.

Az elmúlt időszakban a NATO fokozta az Ukrajnának nyújtott, már eddig is példátlan mértékű támogatását. Szintén 2018 óta először ülésezett áprilisban a NATO–Ukrajna Bizottság külügyminiszteri szinten – annak ellenére, hogy az összehívása súlyosan sértette a NATO egységes és egyhangú döntéshozatalra vonatkozó általános szabályrendszerét – és a résztvevők megállapodtak egy többéves stratégiai segítségnyújtási program kidolgozásában. A főtitkár úgy fogalmazott, „támogatjuk Ukrajnát, ameddig csak szükséges”, annak érdekében, hogy Ukrajna „közelebb kerüljön a NATO-hoz”. Arról beszélt, hogy meg kell erősíteni az ukrán hadsereget és további segítséget kell nyújtani az ország számára. Érdekesen keveredik a NATO és a tagállami segítség, amely egyrészt a NATO átfogó segítségnyújtási csomagja keretében, másrészt kétoldalú megállapodások keretében történik.

A nehezen beazonosítható határokat jól mutatja a „nem halált okozó hozzájárulás” fogalom használata. Tehát a NATO hivatalosan nem hadviselő fél, de mint szervezet segíti katonai, pénzügyi, humanitárius, kiképzési és hírszerzési támogatásokkal az egyik hadviselő felet, másrészt egyes tagországai fegyvereket és aktív katonai segítséget nyújtanak Ukrajnának. A határokat a NATO folyamatosan feszíti, tovább éleződik a feszültség, és nagy a veszélye annak, hogy az oroszok egyszer csak úgy tekintik, hogy az adott helyzet már NATO–Oroszország-háborút jelenthet.

A NATO-dokumentumokban úgy fogalmaznak, hogy a NATO katonai, hírszerzési, pénzügyi, kiképzési és humanitárius támogatását fenn kell tartani mindaddig, amíg Ukrajna győzni fog. Hogy ez pontosan mit jelent a világbéke szempontjából és az atomháború árnyékában, azt nem lehet tudni.

Ami biztosnak látszik, az az, hogy Ukrajna NATO-tagsága háborút eredményezhet Oroszországgal, márpedig ez atomháborút is jelenthet és – az atomháború általános, mindenkit katasztrofálisan érintő hatása mellett – figyelmeztető jel, hogy jelenleg a NATO nem rendelkezik elhárító erővel a hiperszonikus rakétákkal vagy a Poszeidon nukleáris rombolókkal szemben. Arról nem is beszélve, hogy a NATO-tagállamok állampolgárai sem szeretnének háborút. Ezért ameddig tart a háború, nem lehetséges Ukrajna NATO-tagsága. Ha majd megvalósul a béke, akkor a háborút lezáró békeszerződésben a nagyhatalmak megállapodásán múlik a térség geopolitikai egyensúlyának, biztonságának a megteremtése, ezen belül Ukrajna és a NATO, Oroszország és a NATO viszonyának rendezése.

Magyarország álláspontja világos: semmilyen integrációs döntéshez nem járul hozzá a kormány a NATO-n belül Ukrajna vonatkozásában mindaddig, amíg – az általános feltételeken túl – az ukrán kormány vissza nem állítja a kárpátaljai magyarokat korábban megillető jogokat. Most a tűzszünet és a béke a cél, mindent meg kell tenni egy közvetlen NATO–Oroszország-konfliktus megelőzése érdekében. A béke jó, a háború rossz dolog.

A szerző parlamenti képviselő (Fidesz), a Külügyi Bizottság alelnöke, a NATO Parlamenti Közgyűlés magyar delegációjának vezetője

Borítókép: Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kijevi sajtóértekezletén 2023. április 20-án, az Ukrajna elleni orosz háború alatt (Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij)