A számokból kiderül: a külföldiek minden büntetőjogi kategóriában a számarányukon felül érintettek. Miközben például 2020-ban a külföldiek a francia népesség 7,6 százalékát, ezen belül pedig az afrikai országokból érkezettek a 3,4 százalékát tették ki, a fegyvertelenül elkövetett rablásoknak a 38, a betöréseknek a 34, a fegyveres rablások 21 százalékáért külföldiek felelősek. (Ezen belül az afrikaiak a 33, 23, illetve 17 százalékukért.) Az emberölések 19, a szexuális indíttatású bűncselekmények pedig a 14 százaléka írható a rovásukra. (Az afrikaiakéra ezen belül kilenc-kilenc százalék.) A Párizs környéki Ile-de-France régióban a tömegközlekedési eszközökön elkövetett lopások és erőszakos bűncselekmények háromnegyedéért külföldiek felelősek, de vidéken is több mint az egyharmadát ők követik el ezeknek.

Mindezzel párhuzamosan a börtöneinkben ülő külföl­diek száma folyamatosan növekszik. Míg 2010-ben 18 százalékot tettek ki, 2015-ben már 21, 2021-re pedig 25 százalékot. A külföldi őrizetesek több mint fele (55 százalékuk) afrikai, az európaiak aránya egyharmadnál kisebb. Az úgynevezett kísérő nélkül az országba érkezett külföldi fiatalkorúak, akik 2020-ban a párizsi ügyészség elé kerültek, 75 százalékban az észak-afrikai Magreb-országokból jöttek, sorrendben Algériá­ból, Marokkóból, Tunéziából és Líbiából. Az ötödik helyen az elefántcsontpartiak szerepelnek. Az ilyen fiatalok által elkövetett bűncselekmények robbanásszerűen elszaporodtak 2016 és 2020 között; mindössze négy év leforgása alatt 85 százalékkal, 2732 esetről 5046-ra emelkedett a számuk.

Ki is tagadhatná e számok hitelességét, amelyek a francia statisztikai hivatal, az Insee, valamint parlamenti jelentések, illetve az igazságügyi és a belügyminisztrérium adatain alapulnak? Sem a hazugságok, sem a statisztikák kozmetikázása, sem pedig a virágok és a gyertyák nem garantálják a francia nép biztonságát, minden demokráciának ezt az alapvető jogát. A megoldások viszont bátorságot és állhatatosságot követelnek meg, míg Macron gyengeséget és lemondást mutat.

Franciaország még soha nem szembesült olyan általánossá vált erőszakkal, amelyet ma az utcákon, az iskolákban, a kórházakban, a közlekedési eszközökön tapasztalunk. Csak Franciaországban fordul elő, hogy büntetlenül rá lehet támadni a rendőrkapitányságokra, a rendőr pedig nem meri használni a fegyverét, mert tart attól, hogy lecsap rá a belső ellenőrzés. Macron „decivilizációról” beszél, de mint mindig, a szavakon túlmenően a kormányzását hat év elteltével is a tétlenség jellemzi. Az annecy-i késeléses tragédia harminc év igazságügyi nemtörődömség eredménye, valamint a hatalom lemondó politikájáé, amely túl gyáva ahhoz, hogy helyreállítsa a törvényességet és a rendet az egész ország területén. Afrika és a Magreb-térség egyetlen országában sem engedné meg magának egyetlen bevándorló sem még a századát sem annak, amit egyesek Franciaországban megengednek maguknak. Nincsen rosszabb hatalom annál, amely gyenge, és beletörődött a magukat a törvényen kívül helyezőkkel szemben. Macron márpedig kapitulált előttük, és az ártatlanok fizetik meg ennek a borsos árát.

A szerző nyugalmazott francia katonatiszt, a Riposte Laïque hírportál publicistája

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI)