idezojelek

A bevándorlás és a bűnözés kéz a kézben járnak

Nincsen rosszabb hatalom annál, amely gyenge, és beletörődött a magukat a törvényen kívül helyezőkkel szemben.

Cikk kép: undefined
Fotó: Jeremias Gonzalez

A franciaországi bűnözést részben importáltuk. Amikor ­Gérald Darmanin belügyminiszter és Élisabeth Borne kormányfő letagadják a valóságot, akkor hazudnak, és veszélybe sodorják a francia népet. Amikor egy szíriai menekült vad erőszaka újabb csapást mér országunkra, két felnőttet és négy kiskorú gyermeket, elszomorítóan kicsiny áldozatokat is célba véve, az érzelmeink mellett ne feledkezzünk meg arról sem, hogy eljött a jogos felháborodás ideje a csak a gyávaságukat leplező választott politikusaink bűnös semmittevésével szemben. A francia nép megvédésének csökönyös visszautasítása nyomán az ártatlan kis áldozatok vérétől vörös a kezük.

Csökönyös visszautasításról beszélek, ugyanis léteznek megoldások arra, hogy visszahozzuk a biztonságot ut­cáinkra, ahogyan az 1960-as években volt, amikor az erőszakcselekmények száma a mostaninak az egyötödét tette ki. A bevándorláspárti siránkozók kórusa mekeghet ugyan rasszizmusról, és ránk öntheti sértett sirámait, de vitathatatlan, hogy a bűnözés szó szerint robbanásszerűen növekedett a tömeges bevándorlással. Arra biztatom az olvasót, tanulmányozza Éric Zemmour kiváló programját, amelyet a 2022-es elnökválasztási kampányra dolgoztunk ki. Referenciának tekinthető dokumentum ez, összehasonlítva azzal a törlőronggyal, amelyet Emmanuel Macron tárt elénk 2017-ben, és amely semmilyen programot nem tartalmazott, csak megannyi politikai tétlenséget. Valóban, Franciaország Európa legveszélyesebb országává vált, és a következő számok igazolják ezt. Ne felejtsük el, hogy naponta (!) százhúsz késes támadást követnek el, miközben ez a barbár agresszió 1960-ban úgyszólván nem létezett. Zemmour forrásai mind hivatalos dokumentumok.

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A számokból kiderül: a külföldiek minden büntetőjogi kategóriában a számarányukon felül érintettek. Miközben például 2020-ban a külföldiek a francia népesség 7,6 százalékát, ezen belül pedig az afrikai országokból érkezettek a 3,4 százalékát tették ki, a fegyvertelenül elkövetett rablásoknak a 38, a betöréseknek a 34, a fegyveres rablások 21 százalékáért külföldiek felelősek. (Ezen belül az afrikaiak a 33, 23, illetve 17 százalékukért.) Az emberölések 19, a szexuális indíttatású bűncselekmények pedig a 14 százaléka írható a rovásukra. (Az afrikaiakéra ezen belül kilenc-kilenc százalék.) A Párizs környéki Ile-de-France régióban a tömegközlekedési eszközökön elkövetett lopások és erőszakos bűncselekmények háromnegyedéért külföldiek felelősek, de vidéken is több mint az egyharmadát ők követik el ezeknek.

Mindezzel párhuzamosan a börtöneinkben ülő külföl­diek száma folyamatosan növekszik. Míg 2010-ben 18 százalékot tettek ki, 2015-ben már 21, 2021-re pedig 25 százalékot. A külföldi őrizetesek több mint fele (55 százalékuk) afrikai, az európaiak aránya egyharmadnál kisebb. Az úgynevezett kísérő nélkül az országba érkezett külföldi fiatalkorúak, akik 2020-ban a párizsi ügyészség elé kerültek, 75 százalékban az észak-afrikai Magreb-országokból jöttek, sorrendben Algériá­ból, Marokkóból, Tunéziából és Líbiából. Az ötödik helyen az elefántcsontpartiak szerepelnek. Az ilyen fiatalok által elkövetett bűncselekmények robbanásszerűen elszaporodtak 2016 és 2020 között; mindössze négy év leforgása alatt 85 százalékkal, 2732 esetről 5046-ra emelkedett a számuk.

Ki is tagadhatná e számok hitelességét, amelyek a francia statisztikai hivatal, az Insee, valamint parlamenti jelentések, illetve az igazságügyi és a belügyminisztrérium adatain alapulnak? Sem a hazugságok, sem a statisztikák kozmetikázása, sem pedig a virágok és a gyertyák nem garantálják a francia nép biztonságát, minden demokráciának ezt az alapvető jogát. A megoldások viszont bátorságot és állhatatosságot követelnek meg, míg Macron gyengeséget és lemondást mutat.

Franciaország még soha nem szembesült olyan általánossá vált erőszakkal, amelyet ma az utcákon, az iskolákban, a kórházakban, a közlekedési eszközökön tapasztalunk. Csak Franciaországban fordul elő, hogy büntetlenül rá lehet támadni a rendőrkapitányságokra, a rendőr pedig nem meri használni a fegyverét, mert tart attól, hogy lecsap rá a belső ellenőrzés. Macron „decivilizációról” beszél, de mint mindig, a szavakon túlmenően a kormányzását hat év elteltével is a tétlenség jellemzi. Az annecy-i késeléses tragédia harminc év igazságügyi nemtörődömség eredménye, valamint a hatalom lemondó politikájáé, amely túl gyáva ahhoz, hogy helyreállítsa a törvényességet és a rendet az egész ország területén. Afrika és a Magreb-térség egyetlen országában sem engedné meg magának egyetlen bevándorló sem még a századát sem annak, amit egyesek Franciaországban megengednek maguknak. Nincsen rosszabb hatalom annál, amely gyenge, és beletörődött a magukat a törvényen kívül helyezőkkel szemben. Macron márpedig kapitulált előttük, és az ártatlanok fizetik meg ennek a borsos árát.

A szerző nyugalmazott francia katonatiszt, a Riposte Laïque hírportál publicistája

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Sitkei Levente avatarja
Sitkei Levente

Törékeny porcelán

Bayer Zsolt avatarja
Bayer Zsolt

Az ABBA-tól a nem bináris senkiig

Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Menetelünk az atomháborúba

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

„Mit röhögtök, magatokon röhögtök!”

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.