A franciaországi bűnözést részben importáltuk. Amikor Gérald Darmanin belügyminiszter és Élisabeth Borne kormányfő letagadják a valóságot, akkor hazudnak, és veszélybe sodorják a francia népet. Amikor egy szíriai menekült vad erőszaka újabb csapást mér országunkra, két felnőttet és négy kiskorú gyermeket, elszomorítóan kicsiny áldozatokat is célba véve, az érzelmeink mellett ne feledkezzünk meg arról sem, hogy eljött a jogos felháborodás ideje a csak a gyávaságukat leplező választott politikusaink bűnös semmittevésével szemben. A francia nép megvédésének csökönyös visszautasítása nyomán az ártatlan kis áldozatok vérétől vörös a kezük.
Csökönyös visszautasításról beszélek, ugyanis léteznek megoldások arra, hogy visszahozzuk a biztonságot utcáinkra, ahogyan az 1960-as években volt, amikor az erőszakcselekmények száma a mostaninak az egyötödét tette ki. A bevándorláspárti siránkozók kórusa mekeghet ugyan rasszizmusról, és ránk öntheti sértett sirámait, de vitathatatlan, hogy a bűnözés szó szerint robbanásszerűen növekedett a tömeges bevándorlással. Arra biztatom az olvasót, tanulmányozza Éric Zemmour kiváló programját, amelyet a 2022-es elnökválasztási kampányra dolgoztunk ki. Referenciának tekinthető dokumentum ez, összehasonlítva azzal a törlőronggyal, amelyet Emmanuel Macron tárt elénk 2017-ben, és amely semmilyen programot nem tartalmazott, csak megannyi politikai tétlenséget. Valóban, Franciaország Európa legveszélyesebb országává vált, és a következő számok igazolják ezt. Ne felejtsük el, hogy naponta (!) százhúsz késes támadást követnek el, miközben ez a barbár agresszió 1960-ban úgyszólván nem létezett. Zemmour forrásai mind hivatalos dokumentumok.
