De nézzük a friss közvélemény-kutatás részletes adatait: a budapesti lakosok 95 százaléka szerint fontos, hogy a város vezetője képes legyen együttműködni a kormánnyal. Elsöprő többség, a megkérdezettek 92 százaléka azt is támogatja, hogy Karácsony helyi, ne pedig országos ügyekkel foglalkozzon a hivatali ideje alatt.
A számokból feketén-fehéren kiderül, hogy a dollárbaloldal Budapest-politikája elhibázott: a fővárosiak nem szeretnének kormányellenes forradalmat, hanem a kabinettel partnerségben Budapest fejlesztését, a közszolgáltatások javítását várják el Karácsonytól. A budapestiek azt sem szeretnék, hogy a nemzet fővárosát pártpolitikai csatározásokba vonja be a baloldali többség. Teljesen normális választói hozzáállás, hogy az itt élők fejlesztéseket, rendes közállapotokat várnak el a településük vezetésétől. Egyértelmű, hogy a friss közvélemény-kutatási adatok a választók csalódottságáról árulkodnak, ugyanis Tarlós István főpolgármestersége idején, 2010 és 2019 között teljesültek azok az elvárásaik, amelyekhez most is ragaszkodnak. A jobboldali főpolgármester ugyanis nem volt pártpolitikus, hanem erős, határozott vezetőként állt a város élén; ha kellett, a kormányzattal is vállalta a szakmapolitikai vitákat, de csak akkor, ha volt rá legalább egy megoldási javaslata. Viszont az ő két főpolgármesteri ciklusa alatt a partneri viszonynak köszönhetően látványos fejlődésen ment keresztül a főváros. A Tarlós fémjelezte kilenc év igazi felüdülést jelentett az azt megelőző húszéves időszak után. 2019-ben aztán sajnos visszatért ugyanaz a baloldali teszetoszaság, várospolitikai céltalanság, a szakmai kompetencia teljes hiánya, ami a Demszky-érát is jellemezte.
A budapesti választók manapság újra a 2010 előtti reménytelen helyzettel szembesülhetnek: az utcák szemetesek, az utakon hatalmas, kráter nagyságú kátyúkat kell kerülgetniük az autósoknak, a forgalmi dugók elviselhetetlenek.
Budapest vezetése a megválasztása óta egyébként is hadjáratot folytat a gépkocsival közlekedőkkel szemben, ahol lehet, megnehezítik az életüket. A hajléktalanok pedig újra elfoglalták a parkokat, tereket, aluljárókat. Az is elszomorító, hogy a közbiztonság sem idézi a Tarlós-korszakot; például bedrogozott emberek okoznak botrányokat a tömegközlekedési eszközök megállóiban. Sokan félnek már attól is, hogy mi történik velük, ha villamossal szeretnének eljutni a munkahelyükre vagy délután onnan vissza, az otthonaikba. És még nem szóltam arról, hogy bizony jól megtermett patkányok is grasszálnak Budapest utcáin.
Gyurcsány Ferencet – a főpolgármesteri hivatal valódi urát – mindez természetesen hidegen hagyja. Ő a baloldal politikai bázisaként tekint Budapestre, a szemlőhegyi villából amúgy sem lehet látni a szürke mindennapok valóságát. Gyurcsánynak egyértelműek a szándékai, a Fővárosi Közgyűlésben biztos többséggel rendelkező DK elnöke marionettfiguraként mozgatja Karácsonyt. A főpolgármesternek nincs pártháttere, a Párbeszéd csak névleg létező baráti társaságnak tekinthető, szavazói támogatás nélkül. Karácsonynak tehát nagyon oda kell figyelnie, a kés mindig ott van a torkán. Ő minden erejével védekezik: ha kell, haptákba vágja magát, de azért néha – az egykori SZDSZ-t és Demszky Gábort idézve – egy picit fenyegetőzni is próbál, hogy nála népszerűbb budapesti politikusa nincs a baloldalnak, csak ő tudja megállítani a Fideszt. Karácsony az önkormányzati választások előtt egy évvel két politikai erőtérre figyel, ezért nincs önálló politikai identitása, és nem képes az önálló cselekvésre.
